Német elégedetlenség

Stefan Lázár
2002. 04. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Minimális túlzással állíthatjuk, hogy a német politikusok számára nem hímes, hanem sokkal inkább záptojásokat hoztak a húsvéti ünnepek. A közvélemény-kutatások kivétel nélkül arra mutatnak, hogy a polgárok bizalma a fagypontra süllyedt az ország ügyeit irányító intézmények és személyek, illetve azok szaktudása iránt.
Különösen aggasztó az a meglátás, hogy a társadalom széles rétegeinek érdekeit a politikusok nem képviselik megfelelően, tehetetlenül állnak a több mint négymilliós munkanélküliséggel szemben. Ennek megfelelően a lakosság kétharmada nem osztja azt a reményt, hogy a tavasz beálltával javul majd a helyzet. Ha az elmúlt hétvégén szövetségi szintű választásokra került volna sor, akkor a szociáldemokrata/Zöldek kormány kénytelen lenne lemondani a hatalomról, ugyanakkor a szavazók egy esetleges nagykoalíció – SPD–CDU/CSU szövetség – lehetőségét is elutasították volna.
Az általános elégedetlenség számos okra nyúlik vissza: a CDU pártadománybotrányát követő SPD-megvesztegetési affér azt a benyomást kelti, hogy „banánköztársaságokra” jellemző viszonyok vetik előre árnyékukat. Az Európában követendő példának számító és négy évtizeden keresztül példamutatónak tartott szociális és gazdasági felemelkedés befejeződik, és Németországot olyan jelzőkkel illetik, mint a kontinens fejlődésének fékezője, az ögazdasági ranglista féklámpája.
A negatív mérleg felelőssége azonban nem csak a politikusok vállán nyugszik. A húsvéti ünnepek előterében egyre nagyobb figyelem kísérte a szakszervezetek aktivitásait. A munkavállalók érdekképviseletei olyan méretű fizetésemelési követelésekkel léptek színre, amelyek a munkaadók számára elfogadhatatlanok. A merőben ellentétes vélemények kereszttüzében Németország szinte modellezhetetlen fejlemények előtt áll, a máris lefolyt „figyelmeztető” sztrájkokat hamarosan masszív munkamegtagadások követhetik, holott mindeddig a politikai és gazdasági élet vezetői büszkék voltak arra, hogy sikerült a köztársaságot távol tartani számos EU-állam rendre megismétlődő sztrájkhullámaitól.
A pillanatnyi helyzetet elemző szakértők felteszik a kérdést: hogyan várható a remélt gazdasági fellendülés, ha a polgárok félve tekintenek a jövőbe, és a rendelkezésükre álló pénzt nem költik el, hanem a „sovány hét esztendőtől” tartva megtakarítani igyekszenek? A polgárok soraiban – az anyagi bizonytalanság eredményeként – még egy olyan jelenség tapasztalható, amely mellett a politikusok nem mehetnek el figyelem nélkül: egyre növekszik azoknak a száma, akik kritizálják az országban uralkodó szociális viszonyokat és azokat igazságtalannak tartják.
A „gazdasági csoda” egyik nagy vívmánya abban nyilvánult meg, hogy a viszonyaikkal elégedett emberek nem figyelték irigy pillantásokkal a jobb anyagi körülmények között élőket, hiszen terveiket és elképzeléseiket nagyrészt meg tudták valósítani. A kiegyensúlyozott szociális mérleg most megbillent, a sajtó egyre gyakrabban hozza nyilvánosságra az iparvállalatok menedzsereinek fizetéseit és a nekik fizetett végkielégítéseket – még akkor is, ha a csőd szélére vezették a rájuk bízott céget, és ezért bontottak velük szerződést. Ezek az adatok pedig valóban arra mutatnak, hogy a „szociális igazságosság” egyre ingatagabb lábakon áll.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.