Mi lesz a sorsa a magyar erdőknek, van-e esélyünk a klímaválság elleni küzdelemben?

Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkár szerint fontos, hogy bízzunk az erdészekben, az erdőkben dolgozókban, mert a munkájuk révén felvehetjük a harcot a klímaválsággal, és megőrizhetjük az egészségünket is: tiszta levegőt és vizet, zaj- és porvédelmet kapunk.

Fotó: Mirkó István

– Már sokadik éve július közepén kifordul a természet a négy sarkából: szomorkodnak a fák, a levelek fonnyadnak és kiégnek, a fák teteje megkopaszodik. Mintha a természet lassan feladná a harcot. 

– Az elmúlt egy évtizedben érezhetően felgyorsult a klímaváltozás, ami közvetlenül érinti a magyar erdőket. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete már régóta vizsgálja a klímaváltozás kérdésköreit: a felmérések pedig rámutattak, hogy azonnali cselekvésre és paradigmaváltásra van szükség, amit meg is kezdtünk. A jelenlegi modellek szerint ugyanis hazánk klímája megegyezik majd Bulgária déli részének, illetve Törökország egyes területeinek mostani klímájával. De nem egyedül keressük a megoldást, a klímaváltozás hatásai kihatnak a német, a szlovák, a lengyel erdőkre is, ahol a fenyvesek ezerhektár-számra pusztulnak. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás az egész kontinensen az erdők kezelésének kulcskérdésévé vált.

Az erdészek segítségével felvehetjük a harcot a klímaválsággal, és megőrizhetjük az egészségünket is: tiszta levegőt és vizet, zaj- és porvédelmet kapunk    Fotó: Mirkó István 

– A jégkorszakot követően a felmelegedés lassú ütemben, öt-hat ezer év alatt zajlott, amelyhez az őshonos fáink, a bükköseink és a tölgyeseink szépen lassan alkalmazkodni tudtak. Ám ez az éghajlatváltozás olyan gyorsan zajlik, amivel a természet már nem tudja tartani a lépést. Miben rejlik a megoldás?

– A természetben hatalmas erő rejlik: az eltűnő fenyő- és bükkerdők helyét átveszik más, jobban alkalmazkodott életközösségek, például a gyertyános-tölgyesek vagy a cseresek. Vagyis erdő helyett erdő lesz. Ez azonban egy lassú, szinte evolúciós folyamat. A megváltozott klíma miatt viszont az erdőborítás folyamatos fenntartása fontosabb lenne, mint valaha, hiszen ezzel csökkentjük a negatív hatásokat. Az idő azonban ellenünk dolgozik, így be kell segítenünk a természetnek, és gyors választ kell adni a változásokra. Ennek egyik lehetséges iránya, hogy segítjük a fafajok természetes vándorlását. 

Olyan fajokat keresünk, amelyeknek vannak déli előfordulásai, amelyek már alkalmazkodtak a nálunk várható körülményekhez. 

Törökországban találtunk rá az egyik lehetséges megoldásra, ahonnan kísérletképpen 2,5 tonna magyartölgy-makkot hoztunk haza. Ennek egy részét csemetekertekbe, másik részét állomány alá is elültették, tehát idős erdők alá, figyelve, hogy hogyan és milyen módon viselkedik ez a fafaj, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket.

– A külföldről érkező tölgy makkja tehát valójában őshonos?

– A magyar tölgy igen, már évezredek óta jelen van a Kárpát-medencében, a törökországi egyedek pedig alkalmazkodtak az ott jellemző, sokkal melegebb és szárazabb időjáráshoz. De a SOE Erdészeti Tudományos Intézete Törökország mellett más balkáni államokkal, vagy például Marokkóval és Üzbegisztánnal is folytat tárgyalásokat, hogy kísérleti jelleggel, a természetvédelemi szempontokat is figyelve és vizsgálva találjunk olyan ellenállóbb fafajokat, amelyek a megváltozó termőhelyi körülmények között is életképesek.

 De nemcsak mi fordulunk dél felé, nálunk a német és francia szakemberek kopogtatnak, és keresik azt a tudást, amely Magyarországon megvan a náluk újnak számító és most megjelenő fafajok kezelésében.

A  külföldről behozott magyar tölgy makkja segíthet megmenteni a magyar erdőket Fotó: Mirkó István 

– Az elültetett makkokból sarjadt facsemeték beváltották a hozzájuk fűződő reményeket? Vagy korai lenne még erről messzemenő tanulságokat levonni?

– Tavaly ültették el az első törökországi makkokat a Mecsekerdő és más állami erdészeti társasgok szakemberei. Egyelőre azt látni, hogy a facsemeték az aszályos tavasz ellenére kikeltek. Bizakodunk a sikerben, bár még sok vizsgálatot kell lefolyttani az üzemi alkalmazás bevezetéséig. Az is segíti az erdészek munkáját, hogy a Mecsekben felépült az első modern, hűtött makktároló, amely rossz makktermés vagy a termés elpusztulása esetén is biztosítja a térség erdeinek folyamatos facsemete pótlását.

– Hazánk keleti felén van a legnagyobb a gond, az aszály évek óta hatalmas károkat okoz az Alföldön a mezőgazdaságban és az erdészetekben is. Mi jelenthet megoldást?

– Az Alföld súlyos károkat szenved el, azok a fafajok is bajban vannak, amelyekben elődeink száz éve még bízhattak. A vízhiány nemcsak az alföldi tölgyeseket, de az erdeifenyőt, a feketefenyőt, a hazai nyár fajokat, sőt az akácot is fenyegeti. 

Amíg az örök kritikusok azzal vannak elfoglalva, hogy az erdeinkbe Törökországból behozott – de egyébként őshonos magyar tölgy – makkot ültetünk, addig az Alföldön olyan mértékű termőhelyi változás zajlik, hogy nem arról beszélünk, milyen erdő lesz, hanem lesz-e erdő egyáltalán? 

Vannak azért bíztató eredmények, ezért jelentős erőforrásokkal dolgozunk azon, hogy megtaláljuk azokat a fafajokat, és nagy területen bevezessük azokat az erdőkezelési módszereket, amivel fenntartható az alföldi területek faállománya.

– A klímaválság kezelésére vonatkozóan nemrégiben fogadták el az erdőtörvény módosítását, amelyről több félreértés is keringett a közbeszédben. Ezek egyike szerint a törvény így már „szabad utat ad az erdőirtásnak”. Mi az igazság?

– A törvény módosítása pont a klímaváltozás okozta erdőromlás elleni gyors beavatkozás miatt volt szükséges: egy végső lehetőséget ad az erdészeti és természetvédelmi hatóság kezébe, hogy ha más módon nem látja megújíthatónak a védett erdőt, akkor a sarjaztatást is előírhassák, mint a legbiztosabb módszert. Bizonyos vagyok abban, hogy a leghangosabb ellenzők nincsenek tisztában a szakmai jog részleteivel. Mert ahogy az Országos Erdő Tanács szakmai állásfoglalásában is olvasható:

a javaslat nemhogy nem bővíti, hanem szűkíti a tarvágás lehetőségeit a természetvédelmi rendeltetésű erdők esetében. Vagyis, ez nem úgy működik, hogy a gonosz erdőgazdálkodó gondol egyet és „levágja az erdőket”, a természetvédelem pedig mit sem tud erről, így a „védett erdők odalesznek”. 

Magyarország erdeiben az elmúlt harminc évben egy darab fát nem vágtak ki úgy, hogy nem volt ott a természetvédelmi hatóság engedélye. És ez így van jól, mert a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás egyik kulcsa éppen a biológiai és genetikai változatosság, amit ezért nemcsak fenntartanunk, hanem növelnünk kell. Akik támadják a jogszabályt, azok gyakorlatilag a hatóságnál dolgozó szakemberekben nem bíznak, hogy képesek felelősen megítélni a rendelkezések alkalmazásának szükségességét. Ezzel szemben én abból indulok ki, hogy bízom a magyar hatóságok munkájában.

– A hazai erdészetek törekvését nemrégiben a WWF Magyarország is díjazta. Miért kaptak elismerést a szakemberek?

– Noha többször kaptak már kritikát az állami erdészeti társaságok, most ebből az irányból is elismerés érkezett. A WWF Magyarország 2025-ben meghirdetett Klímabarát erdőgazdálkodó díját 33 pályázat közül nyolc szakmai program nyerte el, ebből hat állami erdészeti társaság. Ezek egyike a Nyírerdő Zrt. is, amelyet korábban a WWF azzal vádolt meg, hogy természetvédelmi területen végzett indokolatlan tarvágást; néhány héttel később ugyanez a szakmai stáb kapott a munkájáért elismerést. Ezek az eredmények számomra azt bizonyítják, hogy az erdészszakma teszi a dolgát, csak halkan, a szakmai berkeken belül.

– Említette, hogy a klímaváltozás elleni harcban kulcsfontosságú lenne a folyamatos erdőborítás. Ez mit jelent? 

– Az évszázadok óta gyakorolt vágásos erdőgazdálkodás velejárója, hogy időről időre kivágják az összes idős fát egy területről, amelyek helyén mesterségesen ültetnek vagy a lehulló magból nevelnek új erdőt. Ez az az erdőgazdálkodási örökség, amiről bizonyos fafajok esetében fokozatosan át tudunk állni a vágásterületet elkerülő, az erdőborítás folyamatosságát fenntartó módszerekre. Egykorú, homogén faállományokból többkorú, változatosabb erdőket hozunk így létre, amelyeknek jobb az alkalmazkodóképessége is. 2009 óta megdupláztuk a folyamatos borítás fenntartásával kezelt területek arányát. Az állami erdészeti társaságok esetében az arra alkalmas területek egynegyedén már ezen elvek alapján kezelik az erdőket.

A Pilisi Parkerdő, a Mecsekerdő és az Ipoly Erdő után egyre több társaság üzemi méretekben gondolkodik ebben a megoldásban. Az erdészszakma bizakodó a jövőt illetően, ugyanakkor nehezen viseli azokat a támadásokat, amelyek sokszor alaptalanul, jogtalanul és érdemtelenül érik az ágazatot. Ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt száz évben soha nem hibáztunk, de mindig az erdő adott korban ismert érdeke vezérelte ezt a szakmai közösséget. Fontos, hogy ne vonjuk kétségbe az elődeink munkáját, már csak azért sem, mert a mai magyar erdők 44 százalékán 75 évvel ezelőtt még nem volt erdő.

– A klímaválságban szintén fontos szerepet játszanak a városi erdők. Milyen törekvések vannak ezzel kapcsolatban?

– Nagyon kevesen tudják azt, hogy Budapesten ötször akkora erdőterület jut egy lakosra, mint amennyi park: fejenként hat négyzetméter parkkal kell beérnünk, míg erdőből 33 négyzetméter esik egy lakóra. Ezeket az erdőterületeket másképp is kell kezelni, mint mondjuk a Bakony egybefüggő erdőségeit. Előtérbe kerülnek az olyan szolgáltatások, mint például a szén-dioxid megkötése. 

A budapesti erdők 1,2 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő szenet raktároznak, amely a tömegközlekedés tízéves kibocsátásának felel meg. Ennek a kapacitásnak az önkéntes karbonpiaci értéke 14–24 milliárd forint.

 Ezeknek a városi erdőknek tehát sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk. Éppen ezért arra törekszünk, hogy a közeljövőben a nagyobb városok, megyei jogú városok körül az erdőterületek átalakuljanak, és előtérbe kerüljenek a közjóléti és a védelmi funkciók.

– Az említett 1,2 millió tonna szén-dioxid, amelyet ezek a fák tárolnak, elegendő ahhoz, hogy tisztán tartsuk a levegőt? 

– Tőlem ilyet sosem fog hallani, hogy „elegendő”, mert fából, erdőből sosem elég, főleg ha azt szeretnénk, hogy a városon belül meg tudjuk kötni a port vagy 3-4 fokkal hűvösebb legyen. Fontos, hogy bízzunk az erdészekben, az erdőkben dolgozókban, mert a munkájuk révén felvehetjük a harcot a klímaválsággal, és megőrizhetjük az egészségünket is: tiszta levegőt és vizet, zaj- és porvédelmet kapunk. Az erdészek naprakész szakértelme és a természet iránti elkötelezettsége segít, hogy a jövő nemzedékének a feje felett is árnyék legyen majd. A természet közelsége mindenkire pozitívan hat. Hazánk erdeinek gyógyítóhatása van, ahogy mondják: egy turistaházi ágy legalább két kórházi ágyat vált ki. Éppen ezért nem pusztítjuk, hanem megőrizzük és megújítjuk őket. Valódi kincs, és ekképp is bánunk vele.

Borítókép: Zambó Péter erdőkért és földügyekért felelős államtitkár (Fotó: Mirkó István)