Moszkva most fizet azért, mert tíz évig hiányzott a Grúziával kapcsolatos politikájának a meghatározása, nem vették figyelembe, hogy mi történik ott, véli Szergej Karaganov ismert orosz biztonságpolitikai szakértő, az elnök mellett működő Kül- és Védelempolitikai Tanács vezetője. Grúzia klasszikus hanyatló országgá vált ez idő alatt, ahol lendületesen fejlődik a dezintegráció folyamata, problémás terület lett, ahol akadálytalanul sétálhatnak a terroristák, folynak a „fekete pénzek”, a kábítószer és a fegyverek. Ebbe a helyzetbe Grúzia nem annyira vezetésének politikája, mint Oroszország tétlensége következtében került, szögezi le a szakértő. Véleményével nincs egyedül, hiszen mások is rámutatnak Oroszország felelősségére a mai helyzet alakulásában. Sőt, egyes szakértők – mint az a Kommerszant Vlaszty összeállításából is kiderül – egyenesen azt állítják, hogy Moszkva a saját maga állította kelepcébe sétált bele.
Az orosz–grúz viták középpontjában egy ideje a Tbiliszitől függetlenné vált és vele szemben Moszkvára támaszkodni próbáló Abházia mellett a Pankiszi-szorosban meghúzódó csecsen szakadár harcosok miatt kialakult helyzet áll. A Kreml 2000 nyarán figyelmeztetett először arra, hogy az orosz határ közelében lévő szoros gyakorlatilag a csecsenek hátországául szolgál. E tény azonban már korábban nyilvánvaló volt, és a bejelentés sem elsősorban az akkor épp csúcsán lévő második csecsen háború miatt érdemelt figyelmet. Annak hátterében sokkal inkább az állt, hogy közeledett a Grúzia területén lévő két orosz katonai bázis, Gudaute és Vaziani kiürítésének határideje, másik kettő, Ahalkalaki és Batumi sorsa pedig bizonytalan volt. Moszkva ezért egyre erőteljesebben utalt a Pankiszi-szorosban uralkodó valóban tarthatatlan helyzet közös felszámolásának lehetőségére. Mindez ugyanis azzal járt volna, hogy Oroszország nemcsak fenntarthatja, hanem ki is szélesítheti katonai jelenlétét Grúziában. Tbiliszi nagyon is jól értette Moszkva szándékát, amely ellentétben állt azon elképzeléseivel, hogy minél előbb megszabaduljon nemcsak az orosz bázisoktól, hanem az Abháziában állomásozó, s épp a minap a Kodori-szorosban erőt demonstráló békefenntartóktól is. A grúzok ezért kezdettől tagadták csecsen harcosok jelenlétét a Pankiszi-szorosban, s a beismerés idén februárig váratott magára.
Úgy tűnt, hogy Moszkva ünnepelheti győzelmét, hiszen a terrorizmus elleni világméretű harc közepette – amíg az amerikaiak a tálibokkal viaskodnak – Oroszország rendet teremthet a határai közelében lévő, kaotikus viszonyokkal jellemezhető szorosban. S hogy egy ilyen antiterrorista akció szükségességéről végleg meggyőzzék a világot, Igor Ivanov külügyminiszter február 15-én, francia kollégájával, Hubert Vedrine-nel folytatott tárgyalásai után felvetette annak a lehetőségét, hogy Oszama bin Laden is a szorosban rejtőzködhet. A védelmi miniszter, majd a vezérkari főnök ezután e verziót erősítve egyértelműen al-Kaida-harcosok jelenlétéről beszéltek. Az elrettentésül szánt bejelentések elérték a céljukat, még ha korántsem azt, amire Moszkva számított. Az Egyesült Államok február 26-án először ismerte be, hogy tanácsadókat küld(ött) a grúz antiterrorista egységek kiképzésére. Ivanov azonnal riadót fújt, elfelejtve – emlékeztetnek Moszkvában –, hogy gyakorlatilag ő hívta be az amerikaiakat Grúziába. Ők pedig elfogadták az invitálást.
A baj azonban nem jár egyedül. Moszkva nemcsak azt nem érte el, hogy kiterjeszthesse katonai jelenlétét Grúziában, de olyan helyzetet is teremtett, amely alkalmat nyújt Washingtonnak és Tbiliszinek saját céljaik elérésére. A terrorizmus elleni harc jelszavával az amerikaiak megvethetik a lábukat Grúziában, míg Tbiliszi a Pankiszi-szoros ürügyén modernizált, kiképzett egységekkel akár Abházia visszacsatolását is elérheti. A politikai rendezés félretolását, egy esetleges katonai akció felvezetését szolgálhatja, hogy Tbiliszi a moszkvai recept alapján mind többször utal az al-Kaida abháziai jelenlétére.
Orbán Viktor: Szigorúbban lépünk fel az állatkínzás ellen
