Szeptember 11. a pszichiátriában címmel nyolc, Debrecenben kezelt s az USA-t ért terrortámadással kapcsolatba hozható esetről számoltak be a Debreceni Egyetem pszichiátriai tanszékének munkatársai a Magyar Pszichiátriai Társaság napokban megtartott budapesti kongresszusán.
Az egyik beteg szemtanúja volt a manhattani tragédiának, két másik beteg a hozzátartozóin keresztül élte meg traumaként az amerikai eseményeket és következményeiket, a további öt esetében a média közvetítette a katasztrófát.
Az eseményekre adott reakciók két csoportra oszthatók. Azok a betegek, akik korábban már álltak pszichiátriai kezelés alatt, kóros gondolataik révén váltak az események részeseivé: volt, aki a terrortámadás kiváltásában „vállalt szerepet”, volt, aki az amerikaiakat segítve kívánt a háborúban részt venni, egyikük látnoki képességekkel rendelkezve a háború kimenetelét jósolta meg, és volt, aki Oszama bin Ladennek képzelte magát.
A korábban egészséges személyekben félelmet váltottak ki az amerikai események, amelyeket közvetlenül vagy a hozzátartozóikon keresztül életveszélyként éltek meg. Egyesek képesek voltak magyarázattal szolgálni a fenyegetettségérzésükre, mások értetlenül álltak félelmükkel szemben, nem találtak magyarázatot a szorongásukra.
– A történtek szemtanújánál a poszttraumás stresszzavar klasszikus tüneteit találtuk: az illető gondolatban vagy álmában újraélte az eseményeket, állandó készenléti állapot jellemezte, illetve elkerülő viselkedés alakult ki, amit az is jellemez, hogy csak az idén januárban tért vissza Magyarországra, mert korábban nem mert repülőre szállni – ismertette az esetek egyikét Bakos Cinnia Dóra.
Egy másik esetben egy közeli hozzátartozó életveszélyének a lehetősége állt fenn, s miután a veszély elmúlt, a beteg panaszai hónapokig fennálltak. Mindez hangulati labilitásban, nyugtalanságban, alvás- és figyelemzavarban mutatkozott meg, s a beteg végül kimerült állapotban, illúziók jelentkezése mellett került be a kórházba.
Az amerikai hírtelevíziók 2001. szeptember 11-én egyenes adásban közvetítették a New York-i World Trade Centert ért terrortámadást és a tömegkatasztrófát, a média hipnotizáló hatása következtében pedig traumatikus ingerek áradata érte a magyar lakosságot is.
A média közvetítette trauma kóros pszichiátriai tünetek kialakulásához és kiváltódásához vezethet – hangzott el a Magyar Pszichiátriai Társaság kongresszusán. Az Egyesült Államokat ért terrortámadás által kiváltott gondolatokat és reakciókat – félelmeket, szorongásokat, stresszzavarokat – mérte a hazai populációban Csigó Katalin, a Nyírő Gyula Kórház II. pszichiátriai osztályának pszichológusa.
Orson Welles Világok háborúja című rádiójátékának 1938-as sugárzása idején Amerikában tízezrek rohantak rettegve az utcára, mert elhitette velük a rádió, hogy egy idegen civilizáció megtámadta a Földet. Hatvanhárom évvel később ennek éppen a fordítottja történt. A World Trade Center és a Pentagon elleni terrortámadás televíziós közvetítését első látásra sokan akciófilmnek gondolhatták. Mi történt? Valósággá váltak a fantázia szüleményei, vagy a fantázia teremtett valóságot? Kitört a harmadik világháború? Elrohanjak a boltba bevásárolni, konzerveket felhalmozni? Többek között ezek a kérdések vetődtek fel az emberekben – derült ki a Nyírő Gyula Kórház pszichológusának egészségügyben dolgozók között végzett felméréséből.
– Nem új megállapítás, hogy az erőszak éveit, évtizedeit éljük, s naponta találkozunk a televíziós híradásokban az agresszió jeleivel. A pszichiáterek, pszichológusok, az egészségügyben dolgozók egy része sűrűn találkozik olyan emberekkel, akik áldozatként élik át az agresszió valamilyen formáját, vagy éppen maguk válnak agresszorrá – mondja Csigó Katalin.
Miközben a hozzájuk érkezett betegeken nagyon gyakran látják, hogy traumatikus eseményeken mentek keresztül, s a terápia során megkérdezik tőlük, mit éltek át, mit éreztek akkor, amikor a traumát kiváltó esemény megtörtént, a szakemberek saját maguknak nem teszik fel ezt a kérdést.
– A terrortámadás napján önmagamon is figyeltem, hogy mit érzek, s másnap rögtön a kollégákat kezdtem kérdezgetni. Beszélgetés közben fogalmazódott meg bennem, hogy érdemes lenne ezeket a reakciókat összegyűjteni, s a különbségeket és hasonlóságokat kiértékelni.
A szociálpszichológiai irányzat kifejezetten történelmi eseményeket elemez lélektani szempontból.
– Azt szerettem volna megérteni, hogy ebben a történelmi helyzetben mi történt velünk, szakemberekkel – számol be kutatásai céljáról a pszichológusnő, aki történészdiplomával is rendelkezik.
Természetesen hasonló kutatásokat végeztek az USA lakosságának körében is az amerikai kutatók. Mark Schuster, a Kaliforniai Egyetem közegészségügyi iskolájának professzora tavaly ősszel 569 olyan lakost kérdezett meg, akik New Yorktól távoli területeken élnek. A megkérdezettek 44 százaléka hosszan tartó stressztüneteket, azaz poszttraumás stressz-szindrómát, PTSD-t élt át.
– Ennek során a traumát átélőben hosszan tartó stresszreakciók, kifejezett halálfélelem és félelemérzés, gondolkodási zavarok lépnek fel. Napokig, hetekig álmatlanságban szenvednek, képek formájában folyamatosan bevillan náluk a trauma élménye – szögezi le Csigó Katalin. Az amerikai kutatás eredményei szerint az emberek kilencvennyolc százaléka beszélt másokkal a történtekről, kilencven százalékuk egyben a vallás felé is fordult, 85 százalékuk legalább egy órát beszélt gyermekeivel a támadásról, 34 százalékuk pedig korlátozta kiskorú gyermekei televíziónézését is.
Az egyesült államokbeli felmérés nem hasonlítható össze a magyar vizsgálattal.
– Ők populációs mintavételi vizsgálatot végeztek, az enyém speciális minta: százöt egészségügyi dolgozót kérdeztem meg a támadás másnapján összeállított kérdőívben – mondja Csigó Katalin pszichológus. A három fő kérdés ez volt: hogyan értesült az Egyesült Államok elleni támadás híréről? Mi volt az első gondolata, amikor meghallotta a hírt, s milyen gondolatok, milyen cselekvés, reakció követte ezt, és mit tett ezt követően a megkérdezett?
A válaszadók szabadon, akár egy oldalt teleírva fogalmazhatták meg gondolataikat, így a pszichológus speciális módszert alkalmazva tartalomelemzést végezhetett. A 104 fő (68 nő és 36 férfi) összesen 195, elsőnek eszébe jutott gondolatot említett, és 248 ezt követő reakciót írt le – ezeket elemezték később. Egy-egy ember véleménye több gondolatkörben is szerepel. Hatvanhét százalékuk azt írta, hogy nem tudja felfogni a történteket, s a döbbenet lett úrrá rajta. Tizenkilenc százalék a világháború kitöréséről, tizennyolc az együttérzésről, tizennégy százalék a biztonságba vetett hit megdőléséről és az illúzióvesztésről, tizenhárom százalék a félelemérzésről szólt. Tíz százalék viccnek tartotta a látottakat és hallottakat, szintén tíz százalék elismerte a terroristák „teljesítményét”. Az első gondolatokat gondolatreakciók követték, és később fokozódott – ötvenszázalékosra nőtt – a harmadik világháború kitörésétől való félelem mértéke.
„Nem fogtam fel az első híradást, nem érzékeltem a történtek súlyát, anynyira megdöbbentem, mintha filmet néztem volna, nem hittem, hogy ez valóság.” „Ez szörnyű, ki fog törni a harmadik világháború!” – ezek voltak az emberek első gondolatai – illusztrálja példákkal a kérdőíves vizsgálat eredményét Csigó Katalin. Később, amikor a világháború kitörésétől való félelem tovább fokozódott a megkérdezettekben, valaki ezt írta: „A két háborút megélt dédi jutott eszembe, ő is nagybevásárlást csinált a kritikus időkben. Én is.”
– Olyan válaszokat is kaptam, amelyek szerint sokan elgondolkodtak azon, hogy hová menekülhetnének: a rokonokhoz, a hétvégi kertbe, s fontosnak tartották, hogy magukhoz vegyék az útlevelüket. Az első reakciók között meghatározó volt az együttérzés: „Kifejezhetetlen érzés töltött el, élő embereket látni a lángoló épület ablakaiban. Beleképzeltem magamat a halállal küszködő emberek helyébe, ez a gondolat nem tud elszállni belőlem” – idézi Csigó Katalin.
– „Hogy történhetett meg ez Amerikával? Ezután bármi megtörténhet. Azt hiszem, elveszítettem egy illúziót” – közölte valaki az illúzióvesztéséről. Egy amerikai vizsgálat szerint a World Trade Center elleni 1993-as bombatámadást követően az emberek úgy érezték, fel kell adniuk azt az illúziót, hogy egy nagyhatalom biztonságot nyújtó nagyvárosában élnek. A traumát átéltek nagyobb része valamelyik kisvárosba költözött, ahol nem történik hasonló terrorcselekmény – ismertet a szakember egy idevágó tanulmányt.
A történtek értelmezéséhez több elmélet létezik a pszichológiában. Mindegyik ad magyarázatot, csak más oldalról közelít. A kognitív teória inkább a racionalitás oldaláról s a gondolkodásunkban keresi azokat a zavarokat, amelyek magyarázatot adhatnak, a freudi ösztönteória pedig érzelmi oldalról közelíti meg a történteket. Első gondolatként a megkérdezettek tíz százalékánál fordult elő a terrorakció pozitív értékelése, az a gondolat, hogy elismerje a terroristák „teljesítményét”. „Arra gondoltam, hogy lehet megszervezni egy ilyen volumenű akciót. Csodáltam az időzítést és a kivitelezést.” Freud az Időszerű gondolatok a háborúról és a halálról című tanulmányában úgy ír, hogy az ellenséggel szembeni viselkedésben nem csupán ellenséges rezdülések is kifejezésre jutnak. Az ellenség megbecsülésének megnyilvánulásait is láthatjuk bennük. Stockholm-szindróma néven ismerjük azt a jelenséget, amikor túszok és fogvatartóik között kölcsönös pozitív érzelmek alakulnak ki, s amelyet a kutatók a stresszhelyzettel kapcsolatos stratégiaként értelmeznek.
A magyarországi felmérésben az első gondolatok között öt, a következő gondolatok között nyolc százalékban fordult elő, hogy az USA megérdemelte azt, ami történt. „Megérdemelték. Amerika kiprovokálta a támadást, most a világ csendőrei is megkapták. Ez várható volt” – szögezte le az egyik megkérdezett.
Talán ennél is tanulságosabbak azok a megjegyzések, amelyek azért elgondolkodtatók, mert súlyos kérdést vetnek fel a média szerepével kapcsolatban. Egyes válaszokból ugyanis az derül ki, hogy az emberek tanultak az 1938-as amerikai rádiójáték következményeiből, s ma már aligha rohannának ki az utcára egy ilyen „tréfa” hatása alatt.
– Tíz százalék azt hitte, hogy ez az egész vicc – ismertet egy újabb meglepő megállapítást Csigó Katalin. „Megint a Boross–Bochkor” – ahogy valaki fogalmazott.
Otthon Start Program
Otthon start: ízekre szedte a Porfolio cikkét az államtitkár
