Riadalmat keltett Le Pen térnyerése

acques Chirac jellenlegi államfő és Jean-Marie Le Pen, a Nemzeti Front elnöke jutott tovább a francia elnökválasztás első fordulójából. Chirac a leadott szavazatok 19,67 százalékát, Le Pen pedig 17,02 százalékát szerezte meg, így ők ketten mérkőznek meg a választás május 5-i második fordulójában. Lionel Jospin leköszönő szocialista miniszterelnök csak a harmadik lett.

Vasárnap mindösszesen 29,1 millió szavazó járult az urnákhoz a választásra jogosult mintegy 40,2 millió francia közül. Jacques Chirac leköszönő francia államfő vasárnap éjjel felszólította honfitársait, hogy tömörüljenek egységbe a demokrácia megvédése végett. Az izraeli belügyminiszter az események hatására a franciaországi zsidóságot Izraelbe való kivándorlásra szólította fel.
Jean-Marie Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöke arra kérte a franciákat, hogy sorakozzanak fel mögötte „a francia újjászületés második szakaszában, az elnökválasztás második fordulójában”. A francia Szocialista Párt máris bejelentette, hogy a május 5-én esedékes második fordulóban Jacques Chirac leköszönő államfőt támogatja.
A The Wall Street Journal című napilap szerint nem Le Pen idegengyűlölő nézetei mellett sorakoztak fel nagy hirtelen a franciák, hanem azt juttatták kifejezésre, hogy elegük van a szocialisták, kommunisták és zöldek fecsegése közepette tapasztalható hanyatlásból. Megdöbbenésről és a demokrácia végzetes meggyengüléséről cikkeznek az európai lapok a francia elnökválasztás után. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentátora például úgy véli, hogy Lionel Jospin kudarca az egész francia baloldalt mély válságba taszította.
A német konzervatív újság szerint Le Pen diadala azt a mélységes elégedetlenséget jelzi, amelyet a francia társadalom érez a politikai elittel kapcsolatban. Az ő sikere különösen kínos lehet egy olyan ország számára, amelynek képviselői szívesen mutogatnak erkölcsi fölénnyel a világ Haiderjaira.
A Der Standard című liberális bécsi lap mindenekelőtt megállapítja: a szélsőjobbnak különösen jók az esélyei mindenütt, ahol a konzervatívok és a szociáldemokraták megosztoznak a hatalmon, s ez így történt Franciaországban is. A lap szerint a Nemzeti Front megerősödése Európára nézve is következményekkel jár. Rámutatott: a magyaroknak becsületére válik, hogy a parlamentből kimaradt a MIÉP, ám európai szinten ennek még nincs jelentősége, mivel az ország még nem tagja az uniónak. Hollandiában azonban első ízben van esélye jobboldali populista pártnak a többségre. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Parlamentbe szóló 2004-es választásokat illetően már nem zárható ki, hogy létrejön egy radikális jobboldali lista, amelynek nagy esélye van arra, hogy jó eredményeket érjen el.
Louis Michel belga külügyminiszter a közszolgáltai rádióban kijelentette: nem örül Jean-Marie Le Pen sikerének, de annak igen, hogy Jacques Chirac elnök elsőként került be a második fordulóba. A belga sajtó nagy része érzelmileg túlfűtött, jajgató kitörésekkel kommentálta Le Pen váratlan méretű eredményét, egyedül a közszolgálati rádió tudósítója, Felkai István adott tárgyszerű elemzést. Eszerint a Nemzeti Front vezére kapta meg a legtöbb szavazatot a munkásoknál és a munkanélkülieknél is, pedig az elmúlt időszakban csökkent a munkanélküliség Franciaországban. Szavazattömege egyrészt tiltakozás a közbiztonság hiánya és a bevándorlás miatt, állásokat és magasabb nyugdíjat követelnek vele. Másrészt kétségtelen, hogy Le Pen rekordot javító eredményével immár a francia politikai élet erős mélyáramáról van szó, amely elutasítja a mai politikai osztályt és a demokrácia mai működését. Chirac eredménye is szánalmas egy újraválasztásáért küzdő elnök számára – a baloldal elvesztette a kapcsolatát a néppel, de a jobboldal sem sokkal különb. A francia baloldal mély válságba került, Lionel Jospin lemondásával a szocialista párt le van fejezve, az Francia Kommunista Párt pedig gyakorlatilag eltűnt a politikai porondról.
Jean-Marie Le Pen gazdasági programja a jelek szerint nem minden tekintetben illeszkedik az Európai Unióban érvényesülő elvekhez és szabályokhoz – állapította meg tegnap az Európai Bizottság elnökének szóvivője. Pat Cox, az Európai Parlament elnöke szerint a második fordulóban „valamennyi francia demokrata felsorakozik a demokratikus értékek mellett”. A liberális politikus emlékeztetett arra, hogy nemzeti választások eredményeit rendszerint az Európai Parlament elnöke sem kommentálja, ám olyan „szokatlan és váratlan” eredmények születtek, hogy eltért a gyakorlattól.
***
A francia sokk
Megtörtént, amire senki sem számított: Franciaországban a nagy esélyes Jacques Chirac államfővel nem az örök ellenfél Lionel Jospin, a szocialista jelölt mérkőzik majd a második fordulóban, hanem Jean-Marie Le Pen, a szélsőséges jobboldali Nemzeti Front (FN) vezetője. A sokak számára meglepő választási eredmény azonnal megtette hatását, ezrek tódulnak az utcára, hogy a „demokrácia védelmében” összecsapjanak a rendőrséggel.
Az ország 40,2 millió választópolgárából mindössze 29,1 millióan járultak az urnákhoz. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a FN hívei hagyományosan buzgó voksolók, látható, hogy itt nem Le Pen győzött, hanem a Szocialista Párt (PS) veszített. A társadalom jórészt elveszítette a hitét a politikusokban, a régi gárdában. A Chirac nevével fémjelzett Tömörülés a Köztársaságért (RPR) és a szocialisták láthatóan levitézlettek: a programok között szinte semmi különbség nincs, és ez előrevetíti azt is, hogy Franciaország égető problémáit nem képesek megoldani. Márpedig a franciáknak leginkább a közbiztonság miatt fáj a feje. Chirac ezt az ütőkártyát állandóan kijátszotta Jospin ellen, de valódi megoldást ő sem tudott nyújtani. Az egyetlen, aki választ adott a kérdésre, Le Pen volt: a bűnözésért szerinte a jelentős számú bevándorló okolható, és kiűzésükkel csökkenne a bűnesetek száma. Chirac ugyan hozta a „kötelezőt”, és esélyeshez (no meg leköszönő, de újra ringbe szálló államfőhöz) méltó módon megnyerte a választást, de az előnnyel forduló jelölt örömteli bejelentése helyett egy ideges ember választási felhívását hallhatta a francia polgár.
Az események ugyanis teljesen megváltoztatták az elnökválasztás második fordulójának tétjét. Jacques Chirac a demokráciát félti, és maga mellé állította többek között Jospint is, aki szerint ilyen esetben már nem számít a pártszimpátia. Le Pen viszont francia újjászületést emleget. Az Európai Uniót hevesen támadó pártvezér győzelme esetén a gazdasági szervezet által tönkretett iparágak felvirágoztatását, az euró helyett a frank visszahozatalát és idegenek kiutasítását helyezte kilátásba. Arra, hogy ő legyen Chirac legyőzője, és az új köztársasági elnök, vajmi kevés esélye van. Leírni azonban már csak azért sem fogják, mert Jospint mégis kiütötte a nyeregből.
A választás igazi vesztese így a baloldal lett. Jospin vereségével politikai hullává vált, a szocialista párt pedig romjaiból kell hogy újjáépítse önmagát. A Mitterand-éra sikereit újra és újra kihasználó, ezáltal lassan, de végzetesen elfáradó szocialisták új vezetést után kell hogy nézzenek, hiszen közelednek a parlamenti választások, ahol utolsó esélyként felvehetik a versenyt a jobbra tolódott társadalom kegyeiért. Nagyon kevés viszont az idő június elejéig, amikor újra az urnákhoz járulnak a franciák, és valószínűleg addig nem sikerül új arcot adni a pártnak. Ezáltal minden bizonnyal megkezdődik az öt szűk esztendő a Szocialista Párt számára.