Szemellenzős nagy testvér

2002. 04. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kutasd-pusztítsd akcióba kezdett a közel-keleti események újabb tragikus fordulataként az izraeli haderő nagypénteken a már csak nevében létező Palesztin Hatóság ciszjordániai területén, de facto visszaállítva a megszállást. Az egykori ramalláhi irodájában mindössze két helyiségbe viszszaszorult veterán palesztin politikus és népének segélykiálltásait a világ leghatalmasabb, legbüszkébb országa, a demokrácia letéteményese – mely önmagát a „bátrak hazájaként, a szabadok földjeként” aposztrofálja – válaszra sem méltatta. Azaz hogy mégis: az Egyesült Államok elnöke texasi birtokáról még szemére is vetette a négy fal közé zárt Arafatnak, hogy nem tesz meg mindent a terror ellen.
Szeptember 11-e tanulságait, úgy tűnik, hogy immár végérvényesen a szükségeshez képest ellenkező előjellel vonták le a legfőbb érintettek. Amerikának ezúttal sem sikerült hagyományos gyengeségén felülemelkednie, és most sem nézett a dolgok mélyére, hagyta, hogy az orránál fogva vezessék. Érdemes mindazonáltal egy-két szót vesztegetni arra, hogy ez konkrétan mit is jelent abban az amerikai–izraeli kapcsolatrendszerben, amelyre minden olyan jelző okkal illeszthető, ami a szokatlan és az aránytalan szó szinonimája.
E reláció egyik legfontosabb eleme a nyolcmilliós amerikai zsidó közösség, illetve azon képviselői, akik olyan pozícióban vannak, hogy jelentős befolyással lehetnek az Egyesült Államok kül- és belpolitikájának alakulására. Azzal még nem lenne baj, hogy egy országban élő kisebbség ambiciózusan érvényesíti jogait, lépéseket tesz vallási, nyelvi és kulturális identitásának megőrzése érdekében, részt vesz a politikában. Sajátos kelet-közép-európai perspektívánkból szemlélődve ez még kívánatos is – tehetnénk hozzá. Izrael és az Egyesült Államok lobbizással átszőtt kapcsolata azonban éppen azért különleges, mert a másutt elfogadott és alkalmazott normák nem alkalmazhatóak rá.
Ramalláh és Izrael véres húsvétja, a szemellenzős (közvetve akár önpusztító) amerikai reakció arra világít rá, hogy Washington elveit feladva immár kizárólag a egyik oldal befolyása alá került, mely abban a helyzetben van, hogy kapcsolatai révén kezében tartja az amerikai közel-kelet politika gyeplőjét. Hatalmával, tekintélyével Amerikának döntőbíróként kellene fellépnie a konfliktusban, s ennek megfelelően a közvetlenül érintett, érzelmei miatt természetszerűleg elfogult diaszpórának csak véleménynyilvánítási lehetőséget szabadna adnia, nem pedig döntő szót, ahogy most teszi.
Az Egyesült Államok egyszerűen nem engedheti meg magának ezt a tévedést, erre kell hogy sarkallják a józan érvek: az izraeli fellépés támogatása csak tüneti kezelés, a valódi problémát, a palesztin önrendelkezés hiányát és az ezzel párhuzamosan fokozódó, terrorcselekményekben megnyilvánuló Amerika- és zsidóellenes gyűlöletre mindez nem ad megoldást.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.