Látható, hogy az MSZP és az SZDSZ szoros paktumot alkot, és minden eszközt megragad a hatalom megszerzésére. Ugyanakkor ma már nyilvánvalóvalóvá vált, hogy kit honnan pénzelnek, kit milyen szándékok mozgatnak. Elsősorban a Centrum párt jóhiszemű szavazóira gondolok, és azokra a nem biztos pártválasztókra, akiket az ellenzék félelemkeltő kampánya elbizonytalanított, és a szocialistákra vagy az SZDSZ-re szavaztak. A két forduló között ők mérlegelhetik, hogy jól döntöttek-e. Mi abban bízunk, hogy sokan meg fogják érteni üzeneteinket, amelyek nem a pártokkal való egyezkedés során születtek meg, hanem eddigi eredményeinkből és programunkból következnek. Azt mondjuk, hogy a választás még nem dőlt el, hanem leegyszerűsödött. Két személy, két jövőkép, két politikai stílus közül kell választani. Az egyik csak nemekből áll, a tagadásról beszél, a másik a tettekről, az építésről és a jövőről szól.
– Mire számít választókörzetében?
– A baloldal nem bízik az erejében. Világos számára, hogy ez egy polgári tradíciójú kerület, hogy Hegyi Gyula, a nagy visszalépő, aki második fordulót sohasem vívott, most is az ellenzék egy másik személyisége mögül próbálja irányítani a választók szándékait. Nem hiszem, hogy a taktikázás eredményre vezet, és hogy a szabad demokraták mögé egyöntetűen fel fognak sorakozni a baloldali szavazók. Gondolom, van feszültség és sértődés a visszalépések miatt. Mécs Imre minden eszközt bevet, hogy támogatókat mutasson fel: az egyik kereskedelmi csatornán azt mondta például, hogy a Centrum őt támogatja. Ezzel szemben engem arról értesítettek, hogy a Centrum jelöltje arra kéri szavazóit, hogy a kormánypárti jelöltre voksoljanak. Én optimista vagyok, és a magam részéről biztos többséget várok a második fordulóban.
– Térjünk rá a helyi ügyekre. A napokban adják át a Sándor-palotát. Ez szúrt leginkább szemet az MSZP-nek. A baloldal azt sem szerette, hogy a Szent Korona bekerült a Parlamentbe, attól is irtózik, hogy a hagyományokhoz híven a miniszterelnök és hivatala felköltözzön a budai Várba, a Sándor-palotába.
– Pedig nem árt emlékeztetni őket, hogy a kiegyezést követően a magyar állam mindenkori miniszterelnöke palotájának vásárolta meg ezt az épületet. Tehát éppen ezzel a döntéssel kapja vissza az épület eredeti, tradicionális funkcióját. De mint sok másba, ebbe is belekötöttek a szocialisták kampányuk során. Miután a kerületben sok kötözködnivaló nem volt, ezért szimbolikus kérdéseket kerestek. Medgyessy Péter egyszer elment a baloldali Budai Polgárok Társaságának egyik rendezvényére, ahol azt találta mondani, hogy ő majd megkérdezi a budai polgárokat, hogy mi legyen a Sándor-palotával, de ő biztosan nem fog beköltözni. Ebben egyébként én is biztos vagyok. Nem tudom, mi lenne az eredménye, ha megkérdeznénk a polgárokat, én ugyanis – szemben Medgyessyvel – ezt nem akarom helyettük eldönteni. Ami nálam lecsapódott az elmúlt hetek vitái nyomán, az inkább az eredeti funkcióval egyetértők többségét jelzi: a véleményt nyilvánítók nagy része azt mondta, hogy szívesen látná a Sándor-palotában a miniszterelnökséget. Különben az MSZP–SZDSZ-kormány idején a köztársasági elnök rezidenciáját akarták ide helyezni. Göncz Árpád személye és hivatala – érdekes módon – nem sértett volna semmiféle érdeket vagy érzékenységet a szemükben. A Sándor-palota jövőjét most már a választók döntik el. Ez megint egy olyan szimbolikus jelentőségű ügy, amit – a szocialistákkal és szabad demokratákkal ellentétben – a Fidesz-kormány felvállalt, akárcsak a hagyományok, az értékek, a nemzeti elkötelezettség, a nemzet ügyeiért való felelősségvállalást.
– Az azonban kevésbé jó, hogy rendhagyó módon a miniszterelnök és a köztársasági elnök hivatala a Parlamentben van.
– Az államhatalmi ágak montesquieau-i szétválasztása óta teljesen világos, hogy a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalomnak egymástól függetlennek kell lennie. Ezt jelképesen is meg kell jeleníteni. Az államfői és a kormányfői hatalomnak, a kormányüléseknek a parlamenten kívül van a helye. Az, ami ma van, egy korábbi hatalmi logikának a maradványa.
– Ezt már ismerjük saját tapasztalatból, a szovjet típusú, diktatórikus hatalomfelfogást.
– Mindenesetre a szocialista jövőnek, – mármint annak, amit így ismerünk –, az a sajátja, hogy az ígéretek és az intézkedések nem állnak egymással összhangban. Emlékezzünk vissza, mit ígért az MSZP 1994-ben, majd később mi valósult meg ebből. Még le is írták, hogy a kampányban tett ígéretek nem kötik a Horn-kormányt! Ők azt csinálnak, amit akarnak. Így lenne ez most is. Ez a politikai stílus és morál jellemzi őket. Ezt kell öszszehasonlítanunk azzal, amit a Fidesz-kormány tett. Választási programunkat csaknem maradéktalanul megvalósítottuk.
– A Fidesz eddigi is erről beszélt.
– Igen, most azonban el kell mondjuk azt, is, hogy milyen veszély fenyeget. El kell gondolkoztatnunk az embereket, hogy ha kihívások érik a magyar társadalmat – mint ahogy érték eddig is, elég az európai uniós tárgyalásokra, a jugoszláv háborús konfliktusra, a természeti katasztrófákra, árvizekre gondolunk –, ki fogja jobban képviselni az ország és minden állampolgár érdekét a mostani jelöltek közül? Orbán Viktor vagy Medgyessy Péter? Nagyon jól láttuk, hogy az ilyen típusú válságmenedzselésben, a szervezett bűnözés elleni fellépésben vagy az árvíz elleni védekezésben mit bizonyított a szocialista kormányzat 1994-és 1998 között. Ma nem a Bokros-csomag, a szociális megszorító intézkedések miatt áll jól a gazdaság, hanem annak köszönhetően, hogy az 1998-ban élesen bírált Fidesz-gazdaságpolitika ezt meg tudta valósítani. Egyszerre hirdettük meg a munkanélküliség és az infláció elleni fellépést és a gazdasági növekedést. Ha újból a szocialisták alakítanának kormányt, veszélybe kerülnének eddigi elért eredményeink. Ismét százezrek kerülhetnének létminimum alá.
– Polgármester úr, értékelje az elmúlt négy évet. Mit sikerült megvalósítani?
– Sokat fejlődött a választókerület. Nemcsak a házak szépülnek meg, nemcsak a Millenáris Parkra és az ott létesült kulturális intézményekre lehetünk büszkék, hanem arra is, hogy végre elkezdődött a palotanegyed állami rekonstrukciója. A Sándor-palotát már említettük, de azt hiszem, minden budapesti örül annak, hogy a Vár gyönyörű díszkivilágítást kapott. Vannak további feladatok: a Várbazár, a volt honvédségi épülettömb a Szent György téren… Az önkormányzat pénzügyi helyzetét konszolidáltuk, az öröklött adósságállományt felszámoltuk. 80 százalékos állami támogatással tornatermet tudunk építeni a Toldy Gimnáziumnak, ahol nemcsak a sportolási lehetőség hiánya, hanem az épület statikai megerősítése is indokolja a beruházást. Kaptunk támogatást a Széchenyi-tervből az idegenforgalom fejlesztésére. A Szentháromság téren csúfolkodó bódésort lebontottuk, és részben állami, részben fővárosi támogatással kulturált árusítóhelyet létesítetünk. Ezt a munkát folytatnunk kell. Ha ez a polgári kormány marad, akkor biztos vagyok abban, hogy további támogatást kapunk idegenforgalmi és informatikai fejlesztésekre.
– Gondolom, nem a gulyásturizmust akarják fejleszteni?
– Ezt tette a Horn–Kuncze-kormányzat. Bulvárosítani akarta az idegenforgalmat, nem kínált többet, mint amit a Kádár-korszakban mutattak meg Magyarországból. Akkor nem lehettünk büszkék nemzeti értékeinkre, hagyományainkra. Kell a gulyás és a pusztai romantika is, de nem csak ebből áll az idegenforgalom. A Széchenyi-program keretén belül a termál- és gyógyfürdőturizmus fejlesztés olyan tudatosan kialakított turisztikai koncepció, amely a fizetőképes idegenforgalmat hozza ide, és ötvözi páratlan természeti kincseinkkel. Hatalmas értékű gyógyvizeinket nem szabad elpazarolni, hanem fejleszteni kell a gyógyfürdőinket. Az első kerületben van például a Rudas és a Rácz fürdő. A Rácz fürdő rekonstrukciójához állami támogatás is szükséges, de – úgy tűnik – a főváros folyamatosan „befékez”. Reményeim szerint a rekonstrukció hamarosan így is, úgy is megkapja a zöld utat. A lényeg az, hogy megváltozott a turizmus megítélése. Húzóágazat lett, amelybe beruházni is kell, méghozzá célzottan.
– Milyen reményekkel néz a választások második fordulója elé?
– Bizakodó vagyok, éppúgy az első választókerület, mint az ország sorsát illetően. Semmi nem dőlt még el. A TF-en és a Kossuth téren megtartott választási nagygyűlések visszaadták a polgári oldal hitét, önbizalmát. El kell menni szavazni, és minden esélyünk megvan arra, hogy a polgárok bizalmából megnyerjük a választásokat.
NATO
Globál Nógrádi Györggyel - Ukrajna célkeresztjében a magyar gazdaság?
