Tömegiszony

Orbán az utcára viszi a politikát! – hörög a baloldal és az ellenzéki párti sajtó azóta, hogy kedd este különösebb hírverés nélkül egyes becslések szerint kétszázezer ember lepte el a miniszterelnök budai kampánygyűlése helyszínének környékét.
Valóban, ezt teszi most a Fidesz. Mint ahogyan egykor a „demokratikus” charta is az utcára szólította az embereket a szélsőjobb fantomja ellen, s a nyugat-európai nagyvárosokban is rendszeresen tartanak tömegeket megmozgató demonstrációkat – legutóbb Rómában láthattunk ilyesmit, a hazai baloldal nagy örömére. Az SZDSZ is kiviszi (pontosabban: kivinné) híveit a közterekre, gondoljunk csak az érdektelenségbe fulladó Tetthely-komédiára és a kegyeletsértő lufieregető bulira. Amikor a MIÉP a Terror Házának megnyitásakor a Köztársaság térre szervezett demonstrációt, Kovács László MSZP-elnök azt mondta, hogy ők sohasem szerveznek tüntetést más párt székháza elé. Ez a kijelentés már az elhangzása pillanatában sem volt igaz, azóta pedig a szocialisták ifjúsági szervezete tüntetett is a Lendvay utcai Fidesz-székháznál – Kovács László aktív részvételével. Ennyit a (szélső)balliberális erők elvi következetességéről.
De vajon miért ijedt meg a saját magát már választási győztesként ünneplő MSZP (és SZDSZ) a Fidesz-kampány hangnemének megváltozásától? Miért lettek olyan finnyásak hirtelen azok, akik alulmúlhatatlan módon a magyarországi munkaerőpiacot elözönlő 23 millió románról hazudoztak leplezetlenül idegengyűlölő kampányukban? Miért vádolja a társadalom kettészakításával a Fideszt az a Kovács László, aki a fél országot lefasisztázva arról beszélt: ha nem ők nyernek, egy kirekesztő, szélsőjobboldali diktatúra veszi kezdetét? Kitől félti a demokráciát az a Népszabadság, amelynek vezércikkírója a választások első fordulója előtt kijelentette: akkor sem tartaná legitimnek (!) az Orbán-kormányt, ha az a választóktól újabb négy évre mandátumot szerezne? Végül miért emlegetik a sajtóban egy határozott, de nem gyűlölködő kormányfői beszéd, atrocitások nélkül lezajló, békés tüntetés kapcsán a fehérterrorral riogató Grósz-beszédet vagy a nácik kristályéjszakáját? Megannyi kérdés, amelyre – azt hiszem – minden olvasó tudja a választ.
Ma újabb demonstrációt szervez a Parlament előtti Kossuth térre a polgári oldal, ahol megjósolhatóan akkora tömeg gyűlik össze, amekkorát emberemlékezet óta nem láttak a főváros polgárai. Biztosak lehetünk abban, hogy a több százezres tömeg mindvégig méltóságteljesen viselkedik majd. Ismerve az importált MSZP-kampánystáb máshol is alkalmazott módszereit, nem lehet teljesen kizárni a provokációs kísérleteket – melyeket igyekszik majd felfújni az ellenzéki párti média – mégsem félek attól, hogy a durvaság uralja el Budapest utcáit. A polgári jövő, a nemzeti önbecsülés pártján álló, az ellenfelei által olykor emberi méltóságában is megtámadott miniszterelnök mellett demonstráló kokárdás embertömeg ugyanis senkit sem fenyeget.
Demokratának lenni annyi, mint nem félni – idézik rendre Bibó István eredeti jelentéséből gyakran kiforgatott mondatát. Bibóra hivatkozva is mondhatjuk: aki tőlünk fél, az nem biztos abban, hogy „vele az ország”, az nem bízik a saját erejében.
És főként: nem demokrata.