Törvényes volt a szovátai privatizáció

Féléves vizsgálódás után döntött a román szenátus: a magyar befektetők törvényesen privatizálták a szovátai gyógyfürdőtársaságot. A győzelemtől függetlenül nyilvánvaló, Romániában sokan nézik rossz szemmel a magyar tőke jelenlétét, annak ellenére, hogy az országnak égető szüksége van külföldi befektetőkre. Ám mégis szállodák, gyárak, benzinkutak kerülnek magyar tulajdonba, keleti szomszédunk huszonhárommilliós piaca pedig komoly bevételi forrás lehet hazánknak.

Tavaly vásárolta meg a magyar szakmai befektetők által alapított Salina Invest Rt. a román államtól a szovátai gyógyfürdőtársaság részvényeinek 82,17 százalékát. A Medve-tó partján fekvő, egykor virágzó fürdővároska négy szállodáját, tucatnyi villáját és gyógykezelési központját megszerző vállalkozás rövid távon további ötmillió dollárt kíván befektetni, hogy a kor kényelmének megfelelő módon átalakítsa a szocreál stílusú szállodákat, és visszaállítsa a monarchia korabeli villák szépségét. A privatizációt azonban megtámadták, az egyik román szenátor, Adrian Paunescu például „Erdély elleni bűntettről” beszélt, mert szerinte a magyar titkosszolgálat vásárolta meg az ezer szállodai férőhellyel rendelkező vállalatot. Arról nem esett szó, hogy a romániai fürdőhelyek döntő többsége – így a szovátai is – a változások után ebek harmincadjára került, mert a fő tulajdonosnak, az államnak nem volt pénze felújítani a hatvanas-hetvenes években a rohammunkával épült szállodákat.
A privatizáció kivizsgálására létrehozott szenátusi bizottság – többszöri halasztás után – előterjesztett jelentéséből kiderült, hogy minden a törvények szerint zajlott. A román felsőházban a többség elfogadta a jelentést, így megindulhat a munka – a szállodákban gyakorlatilag csak a szerkezet marad, minden egyebet ki kell cserélni. Hasonló átalakuláson esett át – szintén magyar befektető, a Váltó4 Libra Rt. beruházásában – a székelyudvarhelyi Küküllő Szálló is, amely (Hargita megyében elsőként) immár háromcsillagos intézménykényt fogadja vendégeit. Itt napi hét-nyolcezer forintért valóban európai színvonalon várják a turistát: jacuzzi, szolárium, fitneszterem, masszázs és sok egyéb szolgálja a tartalmas kikapcsolódást. Csíkszeredában is hasonló munkálatok zajlanak, itt a Fenyő Szálló ölt európai arcot.
A magyar veszély a gazdasági élet más területein is állandó beszédtéma. Kolozsvár korlátlan ura, Gheorghe Funar sikeresen akadályozta meg egy nemzetközi (köztük magyar tulajdonosokkal) befektetőcsoport tervét egy bevásárlóközpont építésére, s Mol-kút sem épülhetett a városban. Tavaly október végén a román belügyminiszter pártjának konferenciáján terjedelmes tanulmányban elemezte az erdélyi magyar „belső anyaország” kiépítésének veszélyeit. Azt állította, hogy Hargita és Kovászna megyékben a magyarokat képviselő szervezetek és a helyi hatóságok hátrányosan megkülönböztető politikát folytatnak a románokkal szemben, Bukarest elveszítette autoritását ezekben a régiókban. A magyar tőke – állította – azért települ be Romániába, hogy megszerezze a stratégiai fontosságú gazdasági pozíciókat.
Bogos Zsolt, a Hargita megyei kereskedelmi kamara elnöke lapunknak elmondta: sajnos nem igazak azok a vádak, amelyek szerint Magyarország lenne a legnagyobb befektető Erdélyben. Tavaly augusztusi adatok szerint Magyarország a tizenharmadik befektető Romániában, megelőzi például Ciprus és Törökország is. A magyar befektetők 185 millió dollárjának több mint fele Bukarestbe ment. A legnagyobb magyar befektetőnek a Mol Rt. bizonyult: a Mol Romania Petroleum Products Srl. töltőállomásokat épít ki és üzemeltet szerte Romániában, valamint érdekelt a PB-gáz nagy- és kiskereskedelmi értékesítésében. Jelenleg harminchét saját és hat franchise-rendszerben működtetett töltőállomása van.
Az sem igaz, hogy a magyar befektetők hátrányosan megkülönböztetnék a román munkavállalókat. Az egyik székely városban, Sepsiszentgyörgyön például másfél éve magánosították a legnagyobb üzemet, amely villanymotorokat
és elektromos autóalkatrészeket gyárt. A magyar Corvinus befektetői csoport és a Műszertechnika birtokolja a többségi részvényeket, s meghagyták állásában az igazgatót, a román Furdui Vladimirt, aki szerint a tőkének nincs nemzetisége. A tulajdonost nem az érdekli, hogy ki dolgozik nála, hanem az, képes-e profitot termelni.
Az elmúlt időszakban – a státustörvény elfogadása és főleg az Orbán–Nastase-egyezmény aláírása után – enyhülni látszik a légkör, a román politikai elit is lassan elfogadja, hogy nem feltétlenül rossz az, ami Magyarországról érkezik. Sokan úgy vélik, csak idő kérdése, mikor látják be Romániában, hogy Erdély csodálatos turisztikai adottságaira elsősorban a magyar turisták lehetnek kíváncsiak, ezért őket érdemes odacsábítani. És ha ez megtörténik, akkor bejön Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester számítása, aki szerin, ha minden magyar ember egy évben egyszer ellátogatna Székelyföldre, akkor a székelyek jól megélnének a turizmusból. A magyarok pedig vehetnének – székelyesen szólva – „egy száj levegőt” magyarságból, történelemből, kultúrából.