Tudós Mikoviny Sámuel országmutató mappái

Nem árt, ha jó tanára van az embernek. Ha valaki, az Ábelfalván 1700-ban született Mikoviny Sámuel elmondhatta ezt, hiszen gimnazistaként az iskolateremtő tudós, a magyar geológia megalapítója, Bél Mátyás diákja volt. Mikoviny 1721-ben az altdorfi, később a jénai egyetemen matematikát tanult. Földmérő és térképész kívánt lenni.
Bél Mátyás, aki felismerte diákja remek képességeit és ambiciózus jellemét, mindvégig rajta tartotta a szemét. Mikovinyben korán felébredt a térképek iránti vonzalom, mellesleg a rézmetszés művészetét is kitanulta, ezért amikor Bél Mátyás nekifogott műve, a Notitia Hungariae novae Historico-Geographica előkészítésének – a nagy mű végül 1735 és 1742 között négy kötetben jelent meg –, őt bízta meg a térképek megrajzolásával. Jól választott. Mikoviny közben – immár mérnökként – részt vett a Balaton-melléki, majd a tatai mocsarak lecsapolásában a Festetics- és az Esterházy-család megbízásából, majd 1735-től a Selmeci Bányaiskola vezető tanárává nevezték ki.
Kartográfiai elveit 1732-ben fejti ki Levél Bél Mátyás nagyhírű férfiúhoz Magyar- ország térképe elkészítésének módszeréről címmel. Ebben a térképek négy csoportját sorolja fel: vannak először olyanok, „melyek képzelt dolgokra, feltevésekre támaszkodnak. A földrajzi álmok közé kell sorolnunk őket”. Vannak olyanok aztán, melyek geometriai alap nélkül készülnek, de „jobb híján a vidék jellegét is ki tudják valahogy fejezni”. Harmadsorban akadnak geometriai alapozású térképek, melyek mégis hiányosak, mert „nélkülözik a csillagászat megállapításait, elhanyagolják a földrajzi szélesség és hosszúság meghatározását, a világtájak feltüntetését”. Végül a teljes értékű, a matematika, a mértan és a csillagászat eredményeire támaszkodó mappák zárják a sort.
A térkép készítésének első és legfontosabb feladata a „kezdő meridián” meghatározása. Mikoviny a pozsonyi vár egyik tornyán keresztül vonta meg a 0. délkört, számításait innen kezdte. Alapvető fontosságú még a geometriai háromszögelés és a csillagászati helymeghatározás is. Újra meg újra kikelt a korabeli, magukat térképésznek kiadó szélhámosok munkái ellen, akik művükre odarajzolják „a földnek minden lakható vagy lakhatatlan, skytha vagy paradicsomi vidékét”. Ezekről a fantáziatérképekről írja később Arany János: „Voltak azon gályák, hullámhányó tenger, / Bozontos hegyek, mint egy-egy gubás ember, / Kacskaringós folyók, találomra, mint a / Dinnyeföldön mikor széjjelfut az inda…”
Nos, Mikoviny térképein „nem fut széjjel az inda”. Hátrahagyott, illetve Bél Mátyás művében megjelent pontos, rézmetszetű megyetérképeinek száma meghaladja a háromszázat. És akkor nem is említettük még egyéb műveit. Mert Mikoviny, a tudós mérnök hidakat, utakat, kohókat is alkotott. Bár nem sorolják a „főművei” közé, említsük meg érdekességképpen azokat a selmecbányai tavakat – tizenhat készült el, legnevezetesebb közülük a Klinger-tó –, melyek szintén az ő tervei alapján készültek fenn a hegyekben, a völgyelzárás módszerével. Céljuk az volt, hogy a helybeli ezüst- és aranybányászathoz vizet szolgáltassanak. E tavak statikai terveinek (és gyakorlati megvalósításuknak) mind a mai napig csodájára járnak a mérnökök. Ő hívta fel a figyelmet Brigetio, „a Szőny melletti csodálatos város romjaira” is.
Mikoviny Sámuel, a magyar térképészet tudományának megalapítója és mind a mai napig felülmúlhatatlan mestere 1750 telén, a Vág folyó szabályozásakor tüdőgyulladásban halt meg. Mindössze ötvenéves volt. Egy évvel élte túl a mesterét, Bél Mátyást.