VÁLOGATOTT KIVÉGZÉSEINK

HA MEGENGEDIK, AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁLLAMÁBAN… MÉG EGY FÉLÓRÁS BŐVÍTETT
MONDATOT…
Úgysem én döntöm el, hogy az utolsó szavam mi lesz… a félbeszakítást viszont zokon veszem. HOGY VÉGÜL MI LESZ AZ UTOLSÓ SZÓ, AZT IGENIS TE IS (ÖN), MÉG MINDIG E L D Ö N T H E T E D !

A SZÓTAGNÁL, URAIM!
– és az élettől is helyes írással válasszanak el… Egyszer az életben magam már csak kibeszélhetem! (Természetesen mindezeket jóval a választások előtt írtam, de most már mindennek tripla „stiche” lett.)

A BONCOLÁSNÁL MAJD KIDERÜL: MI MINDEN VOLT A BÖGYÖMBEN
(A cikkeimet viszont még könyvbe nem szerkesztem… várok velük további három-négy évet…)
Ha lehetne, a (rosszul) védő ügyvédemet magam elé engedem… A titkomat fogja a sírba vinni? vagy a balekségünket? Ha állásom nem lesz, akkor sem szeretnék egy pillanatig se a Terrorral Megbékélt Házban bennlakásos teremőr lenni. (Áldozatnak meg kint is lehet.)

A JOGI DOKTOR MELLETT
TÉNYLEGES ORVOSOLÓ
NINCS ITT (?!)
Aki a most felszökött vérnyomásainkat megméri… (Pulzusainkon hagyva sok-sok kéthétig s.k. saját kezeit.) Minden kivégzésünk előtt egy kicsit följebb ment… De most! Csak akkor lőnek, ha már teljesen egészségesek leszünk?

A LELKI TARTALÉKOSOKAT
T É NY L E G E S E N
IS MOZGÓSÍTANI KELLENE!
Ha már az eddig kivételezettek újabb passzivitásukban süllyedőnek vélik a hajót és megint csak e szerint cselekszenek, még időben… legalább a négy év óta meg sem szólított öngyilkos-jelöltek önzetlen segítségét az utolsó pillanatokban igénybe kellene venni… Mert sokunknak már nincs újabb négy-nyolc éve…

MÁR MOST A JÖVŐRE
ELŐREVETÍTŐK (A MEDVE
BŐRE ELŐTT) KIMUTATJÁK
színes televíziónk is, a foguk fekete-fehérjét. (Több héten át írtam, ezúttal már nem: az ellenség-szeretetről.) Én is „hídember” próbáltam lenni az elmúlt 12 évben, de ez egyik tábor „jóvoltából” sem állt össze.
Most az egyik félre visszalőve: a kollaboránsokkal bejöhetnek a Vörös Hadsereg után már totálisan is a „multik”, DE NEM MINKET CSAK AZ ENERGIAÁRAKAT FELSZABADÍTANI.

MI A SZOKÁS, ODA KELL ADNI A „HÁLA”PÉNZT ELŐRE?
Igaz, utólag már nem tudhatjuk… (műhiba volt-e?) A jövőben ha… titkosítják majd…? De nem! hiszek a nem is olyan lehetetlenben!
Nem stílusunk… így én sem kenyereznék senkit se le, de szívesen felveszem a halotti-toromra a megrendeléseket… (Tényleg több mint két éve írtam ezt le… EPERJES Karcsi ebben is tanúm lehet.)
A váltóm délutános, ha én már nem leszek… minden páros héten – ha eldőlök – szabadpéntekre esek?
Annyi tartásom van… ameddig el nem dőlök…
Boldog vagyok, hogy a boldogtalanságról ilyen jókat írok? Vagy minden csak ürügy, és arra jó, hogy alkotásba „fusson”?
De: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni / Saját fájdalmad s örömed: / Nincs rád szüksége a világnak, / S azért a szent fát félretedd.”

A KOPORSÓHOZ – GURTNIRA
– ADJÁK ODA A BIZTONSÁGI
ÖVEMET
A (rózsaszín) szemüveget érdemes még felvenni? Homályosan valami golyófélét látok lassan felém közeledni…
Mintha puskából lőtték volna ki…
Érdekes, mennyivel hamarabb ér ide, mintha postán adták volna fel… Nem lehetne vissza a feladónak?!
(Kétszer ad(na), kit egyszer sem utasíta(ná)nak viszsza.) IDE KELL VISZONT ÍRNOM: ORBÁN VIKTOR ELŐTT MEGEMELEM A KALAPOM! (Holott svejcisapkát – és a fejemen – hordok.) Az igazi f ü g g e t l e n azért csak én vagyok, mert hosszú pályafutásom alatt, se itt, se ott nem voltam jó. (S bár politikailag sem voltunk jól, HOFI GÉZÁT – mint clown-óriást – megsiratom.)

PÁR SZÓVAL SZERETNÉM MÉG
MŰSOR ELŐTT MEGEMLÍTENI
AZ EZEREGYÉJSZAKA
KELETKEZÉSÉNEK
KÖRÜLMÉNYEIT
Egy halálraítélt – állítólag – azért maradhatott ezeregy éjszakán át (még) életben, mert mindvégig szóval tudta tartani hóhérait…

NEM KELL MEGIJEDNI…
a műsor maximum holnap hajnalra befejeződik…
(Az élet kicsit hosszabban tart, remélhetően…)

IGEN, EZEK
AZ IGAZGYÖNGY-MESÉK…
MINT A KAGYLÓBÓL…
Ilyen kínok árán… vándoroltak át… váltak közkincsünkké. Minden szavuk mögött ott érezzük… az e l p u s z t í t h a t a t l a n ember és élet-szeretetet!
(Túlbeszélem.)

NEM SZERENCSÉS, SŐT!
EGYENESEN
SZERENCSÉTLEN
– mondhatnánk ízléstelen –, politikát, pártokat, tiszavirágéletű politikusokat szentszövegekkel egybevetni, behelyettesíteni. (Embert nem szabad isteníteni, Istent lehetetlen emberiesíteni.)

MÉGIS…
Utánanéztem (nemcsak utána… alatta is megnéztem) az április 7-re megadott Igeliturgiát. Pár sort idézek. (Hogyha v a l ó b a n hisszük – s nemcsak pártpropagandaként puffognak el –, igazi… az Igaz erejét meríthetjük belőle.) (1 Pét 1, 5–7:) Isten ereje megőriz titeket az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben kinyilvánuljon. Ennek örülni fogtok, ha most szomorkodnotok kell is egy kissé a különféle kísértésekben, hogy hitetek próbája a romló aranynál – melyet tűz által próbálnak meg – sokkal értékesebbnek bizonyuljon (…)

A FIATAL KERESZTÉNY
KÖZÖSSÉG ÉLETE (Apcsel 2, 43–47)
Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel történt az apostolok által. A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.

ÉS AZ ÁPR. 21-RE MEGADOTT
IGELITURGIA EGYIK KIS RÉSZE ÍGY SZÓL:
(…) Tartsatok bűnbánatot (…) az ígéret nektek szól (…) és mindazoknak, akik távol vannak (…)

(Jn 10, 1–10)-ÉT IDÉZNI
AZONBAN EGYENESEN
„ISTENKÍSÉRTÉS” VOLNA
De tanulmányozzátok az Írásokat!
(S mivel a költészet napjára esik a lapzárta, József Attilával: „HISZÜNK AZ ERŐ JÓ SZÁNDOKÁBAN”.)