A Mahabalipuram partjának közelében talált romok láthatóan sok négyzetkilométernyi területet borítanak be, de a vízbe merült város nagyságát egyelőre még megbecsülni sem tudják. A terület pontos feltérképezésére a tervek szerint 2003 elején újra visszatér az expedíció.
Monty Halls szerint az máris nyilvánvaló, hogy a felfedezés nemzetközi jelentőségű, s a területen további összehangolt és alapos kutatások szükségesek.
Mahabalipuram legendáját először egy brit utazó, J. Goldingham foglalta írásba 1798-ban. Amikor ellátogatott a dél-indiai tengerparti városba, azt a tengerészek a hét pagoda városaként ismerték. A legendák hat templomról szóltak, amelyek már elmerültek a tenger hullámaiban, és egy hetedikről, amelyik még a parton áll.
A mondák szerint az egykor a parton álló nagyváros káprázatos szépsége féltékennyé tette az isteneket, és azt az általuk küldött vízözön egyetlen nap alatt elnyelte.
Graham Hancock, a tudományos expedíció egyik résztvevője elmondta: sohasem gondolta, hogy az emberiség vízözönről szóló legendái érdemesek a komoly figyelemre, ezt a legtöbb nyugati akadémikus elutasítja. De Mahabalipuramban megbizonyosodott arról, hogy a legendák az igazságról szólnak, és az akadémikusok tévednek.
A tudósok most arra keresnek bizonyítékot, hogy a város az utolsó jégkorszakot megelőzően merült a tengerbe. Ha a kutatások igazolják ezt, akkor a város több mint ötezer évvel ezelőtt süllyedt el, fénykora tehát jóval korábbra tehető.
A további kutatások egyszersmind azt a ma még tudományos körökben elutasított elméletet is alátámaszthatják, hogy a jégkorszak a vízözön utóhatása volt.
Trump Replies to Viktor Orban’s Letter Following Druzhba Oil Pipeline Attack
