Az országban csütörtök óta zajló tüntetések, zavargások, valamint a tábornokok hathatós asszisztálása nyomán Hugo Chávez még pénteken lemondott, majd állítólag elhagyta az országot. Utódja, az ideiglenes kormányzatot vezető Pedro Carmona ambiciózus programmal lépett a nyilvánosság elé. Bejelentette, hogy feloszlatja a kongresszust, meneszti a legfelső bíróság tagjait, felfüggeszti és felülvizsgáltatja az elnök összes addigi rendeletét, és egy éven belül elnökválasztásokat tartanak Venezuelában. A dél-amerikai országban azonban – mint kiderült – még mindig jelentős Chávez támogatottsága. Szombaton több tízezren vonultak újfent az utcákra, ezúttal az ideiglenes kabinet eltávolítását és Chávez visszatérését (vagy legalábbis írásos lemondó nyilatkozatának bemutatását) követelve. Carmona végül nem oszlatta fel a parlamentet, sőt a Venezuelát legrövidebb ideig igazgató államfő szombaton este lemondani kényszerült. Carmonát, valamint kormányának tagjait és az államcsínyért felelős tiszteket letartóztatták. Az ideiglenes elnöki teendőket ügyvivői minőségben Díosdado Cabello alelnök vette át, aki – mint fogalmazott – csupán Chávez visszatérésére várt.
A venezueali államcsínyt és az azt követő eseményeket árgus szemekkel követték az ország határain túl is, nem utolsósorban az amerikai fővárosban. A dél-amerikai ország ugyanis a világ negyedik legnagyobb kőolajtermelője, és egyike az Egyesült Államok legfőbb beszállítóinak. Ennek ellenére a két ország közötti viszony nem volt éppen rózsásnak mondható, Chávez ugyanis állandóan a kőolaj árának emelésén szorgoskodott. Mindezek tetejébe az egykori ejtőernyősből puccsistává, majd elnökké avanzsált Chávez feltűnően jó barátságot ápolt Kuba örökös elnökével, Fidel Castróval, és szívesen látott vendég volt Líbiában és Irakban is.
Az 1998-as választási ígéretekből otthon is sok megvalósítatlan maradt. A magát a szegények megmentőjeként hirdető Chávez első elnöki periódusa minden volt, csak sikeres nem: az olajlelőhelyek kincséből csupán kevesen részesülhettek, a venezuelaiak 80 százaléka például teljes szegénységben él. A korrupcióellenes ígéretek is üres frázisoknak bizonyultak: nemzetközi sajtójelentések szerint csak ebben az évben a venezuelai kabinet közel hárommilliárd dollárt helyezett el külföldi bankszámlákon.
Visszatérte után Chávez nemzeti egységre és társadalmi párbeszédre szólított fel, sőt leszögezte, hogy országa „nem tűr el egyeduralmat”. Ám hogy milyen irányban halad ezek után tovább Venezuela régi-új elnöke, az még kérdéses.
Magyar Péter nem áll le a blöfföléssel
