A baloldalnak tanulni kell az önkorlátozást

A demokráciában senki sincs monopolhelyzetben, így a szabad demokraták sem, akik magukról tizenkét éve azt gondolják, hogy egyedül ők képviselik az európai progresszivitást Magyarországon – összegezhető Schöpflin György véleménye. A politológus-történész szerint furcsa világ az, ahol a baloldal támogatja a kapitalizmust és a globalizációt, a jobboldal pedig a szegényeket.

Alapállásban minden normális, modern társadalomban rengeteg kétosztatúság van: város és vidék, idős és fiatal, nő és férfi. A választásokat illetően, a felmérések szerint a kétosztatúságok jobbára lefedték egymást: míg a vidék és a fiatalság inkább a Fideszre, addig a nagyobb városok általában az MSZP-re szavaztak – fogalmazott Schöpflin György, a Londonban élő politológus-történész. – Tegyük fel, hogy létezik ez a megosztottság – mondta a professzor. – Azt tudjuk, hogy a pártok között nagyon mély: teljesen más a két oldal diskurzusrendszere, szimbolizmusa, hozzáállása, s az, hogy ki mit tart fontosnak. Olyannyira más, hogy egyelőre nemigen tudnak egymással kommunikálni. Nagy kérdés, hogy az új kormány hogyan fogja kezelni a mára kialakult politikai megosztottságot. Ha valóban az egész ország kormánya akar lenni, akkor valamennyire magáévá kell tennie a másik tábor szavazóinak az igényeit is. S mivel igen kicsi a mandátumok közötti különbség, szüksége lesz az ellenzékre is. Ez pedig már egyfajta átjárhatóságot jelent a két oldal között. Erre már lehet hidakat építeni. Persze mindez a jobboldal hozzáállásától is függ – hangsúlyozta Schöpflin.
A hétköznapi életből is jól tudjuk, minden helyzetben ellent lehet mondani, vagy közös nevezőpontra lehet jutni. Tízmandátumos többséggel nagyon-nagyon nehéz lesz kormányozni, s feltehetőleg gyakran elő fog fordulni, hogy nem lesz meg a kormánynak a szükséges többség. Schöpflin György szerint a magyar rendszer olyan, amelyben lehetetlen megbuktatni a kormányt. A konstruktív bizalmatlansági indítvány rendszerét Magyarország a német gyakorlatból vette át a rendszerváltáskor. Németországban pedig még az is csak egyetlen egyszer fordult elő, hogy a kormány le tudta mondatni saját magát, lévén, hogy nem elég leszavazni a kormányt, de egy ellenkormányt is meg kell szavazni.
A professzor úgy véli, hogy az elmúlt tizenkét év óriási változást hozott a társadalomban. – Gondoljunk bele: 1989-ben az emberek legalább nyolcvan százaléka függött valamilyen fokon a kommunista párttól. Márpedig, aki valamitől függ, az nem tud öntudatosan cselekedni, és mindig negatív módon fog viszonyulni az új történésekhez. Ám a rendszerváltás óta, alig tizenkét év alatt a lakosság több mint a fele képes függetlenül dönteni. Számomra tehát az a polgár, aki azt mondja: én tudom, hogy mit akarok, és nem függök a földesúrtól. Így tehát az SZDSZ-es szavazótábor egy része ugyanúgy a „polgári Magyarország” része, mint a konzervatív tábor.
Van egy angol kifejezés, a „fogyasztói polgárosodás”. Magyarország is egyre jobban kezd fogyasztói társadalommá válni. Az anyagi gyarapodás az országnak legalább a felét elérte. Ha igaz az, hogy a Fidesz-szavazók többsége inkább valami mellett, az MSZP-szavazók viszont inkább valami ellen szavaztak, akkor az idő a Fidesznek dolgozik – vélte a professzor. Szerinte nemcsak azért, mert a fogyasztói társadalomban felnövő fiatalok többsége Fidesz-párti, hanem mert Kelet-Magyarország gyarapodásával ott is egyre többen maguk mögött fogják hagyni a kommunista rendszerből visszaköszönő negatív függőséget, negatív hozzáállást, és elindul polgárosodás.
Azt, hogy a baloldal kissebbíteni próbálja a Kossuth téren megjelent tömeg nagyságát és jelentőségét, teljesen természetesnek tartja a politológus. – A tömegnek mint jelenségnek óriási súlya van. Néhány tízezer ember már tüntetést jelent. Ha viszont valóban másfél millióan voltak ott, akkor arra el lehet mondani: 1989 óta ez volt a térség legnagyobb demonstrációja. És ez az, ami számít. Ennek a ténynek a mágikus hatását próbálja meg a baloldal delegitimálni. A békés, jó hangulatú tüntetésnek alapvetően az volt az üzenete, hogy nagyon sokan vannak, akik azt mondják: mi valóban elfogadjuk a Fideszt legitim erőnek. Az a bizonyos két hét egy kiváltságos időszak volt a jobboldal számára. A baloldalon pedig magyarázatra szorul, hogy miért nem tudják úgy megszólítani a fiatalokat, mint a konzervatívok. Furcsa világ az, ahol a baloldal mondja azt, hogy „mi a kapitalizmust és a globalizációt támogatjuk”, a jobboldal viszont a szegényeket karolja fel – jelentette ki.
Schöpflin szerint a Kossuth téri üzenettel elsősorban az SZDSZ nem tud mit kezdeni. – Ők még mindig nem tudják elfogadni a Fideszt. Ebben szerepet játszhat az is, hogy a két párt egy helyről indult, hogy a Fidesz sikeresebb, s hogy a olyan modernséget képvisel, amit a szabad demokraták nem képesek elfogadni. Az SZDSZ úgy véli, hogy monopolhelyzetben van Magyarországon a modernség képviselete tekintetében, s magát tartja a legprogresszívebb európai pártnak. Éppen ezért nehezen tud szembenézni azzal, hogy van ennek az európaiságnak egy másik legitim olvasata is. S az SZDSZ bármit is állít magáról, elit társadalmi képződmény, amelyre szükség van, de nem az egyedüli letéteményes – szögezte le.
A professzor úgy vélte: a szabad demokraták nehezen tudják elfogadni, hogy létezik – szaknyelven szólva – egy másik „tudási forma”, amely a társadalomban felgyülemlett tapasztalatokat jelenti. Az SZDSZ ahelyett, hogy párbeszédet folytatna, ezt a réteget nem akarja elismerni. Ha viszont nem alakul ki párbeszéd, akkor a nép könnyen azt kérdezheti, hogy „mit csinálnak ezek odafent”, mire ők azt válaszolhatják, hogy „meg kell szabadulni ettől a néptől”. Egy biztos: a demokráciában senki sincs monopolhelyzetben.
Bár valóban az új kormány fogja bevinni az országot az EU-ba, de – Schöpflin György úgy látja –, ez nem lesz olyan egyszerű, mint sokan gondolják… Az MSZP-nek közben azon is el kell gondolkodnia, hogy az uniós csatlakozás után hogyan folytatják tovább. Meg kell magyarázniuk az embereknek: miért szükséges, hogy továbbra is ők maradjanak hatalmon, s nem mellesleg mi a baloldali voltuk lényege és üzenete? – Persze az is számít, hogy a jobboldal hogyan fog kinézni a következő négy évben. Ám a mostani helyzetből is jól látni: a konzervatív pártoknak van elképzelése arról, hogy hogyan nézzen ki a modern Magyarország. Ők ezt nevezik polgárosodásnak. A társadalom nagy része pedig a fogyasztás felé tendál, s nem lehet őket régi, a baloldal által képviselt „egyenlősdibe” visszaszorítani – tette hozzá.
Az új kormányról szólva kifejtette: keserves négy év elé néznek, és nem tudnak majd örülni a hatalomnak. Engedményeket kell tenniük a konzervatív ellenzéknek, hogy megszülessenek a létfontosságú törvények. Schöpflin ehhez hozzáteszi: a Fidesz–MDF ellenzéki oldal viszont nem folytathat kereszteshadjáratot ellenük, s nekik is engedékenynek kell lenniük. A Medgyessy-kormánynak valóban szembe kell néznie azzal, hogy nemcsak az ellenzék, de két és fél millió ember figyeli a tevékenységüket. Eddig megszokták, hogy amikor övék volt a hatalom, akkor egyeduralkodók lehettek. Most meg kell tanulniuk a demokratikus rendszeren belüli önkorlátozást.
(Az interjú teljes terjedelemben
holnaptól olvasható a www.mno.hu internetes honlapon.)