– Nemzetközi szakmai konszenzust mutat, hogy a globális klímavédelmi, ellátásbiztonsági és versenyképességi célok elérése érdekében az atomenergia és a megújuló energiaforrások nagyarányú fejlesztésére van szükség, miközben a fosszilis, különösen a szénalapú energiatermelés részarányát radikálisan csökkenteni kell. Magyarország ebben a tekintetben követendő példa lehet más országok számára is, hiszen hazánk ezt az utat járja – mondta el lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő annak kapcsán, hogy a hazai energiamixben csökkent a Mátrai Erőmű szerepe, pontosabban a szén részaránya.
Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet
Mindezt az adatok is tükrözik: 2008-ban például a teljes éves villamosenergia-fogyasztásból a lignit részaránya még 16 százalék volt, ezzel a második volt a paksi atomerőmű 34 százaléknyi termelési részaránya után. A szén szerepe azonban az elmúlt 17 évben radikálisan megváltozott Mátrai Erőmű romló műszaki állapota, a szén fokozatos kivetetésének terve, illetve a naperőművi kapacitások robbanásszerű felfutása miatt.
Így fordulhatott elő az, hogy 2024-ben a szén/lignit részaránya az éves villamosenergia-fogyasztás már csak 5,9 százalék volt.
A havi részarányok pedig 5,4–6,8 százalék között változtak, ami azt is mutatja, hogy a naperőművi kapacitások felfutása és annak időjárás- és napszakfüggősége miatt továbbra is szükség van, igaz csökkenő mértékben a szénből származó villamos energiára is. Idén tovább csökken a szén/lignit szerepe, hiszen július végéig a teljes termelésből már csak 3,6 százalék volt a részesedése a havi adatok pedig viszonylag állandóak 3,3–4,1 százalék között mozogtak. Ezzel szemben a hazai naperőművek termelése hatalmas kilengést mutat. Idén januárban a teljes fogyasztásból a naperőművek csak 4,4 százalékkal részesedtek, míg júniusban mintegy 30 százalékot adtak – sorolta a szakértő.
Hárfás Zsolt ezen a ponton felidézte, a magyar kormány (ezért) egyrészt elkötelezett a paksi atomerőmű további üzemidő-hosszabbítása és a Paks II Atomerőmű orosz technológiával történő megépítése mellett, miközben a tervekben már szerepel kis moduláris egység vagy egységek építése is. A megújuló energiaforrások közül döntően a naperőművi kapacitások fejlesztése folyik. Ennek létjogosultságát, egyúttal a naperőművi termelés hektikusságát, valamint az alaperőművi kapacitások és az import szükségességét támasztja alá az is, hogy például július elsején 13 óra 30 perc körül (15 perces átlag) új naperőművi (ipari, háztartási és saját célra termelő ipari) termelési csúcs született mintegy 6534 MW értéken. Ennek köszönhetően hazánk az adott időszakban jelentős, 2188 MW exportpozícióba került. Ezzel szemben este kilenc körül a naperőművek már „lefeküdtek aludni”, ezért csak mintegy 16 MW kapacitást tudtak biztosítani a beépített mintegy 8000 MW-ból. A szélerőművek pedig 5,5 MW-ot a beépített 325 MW-ból. Ezzel szemben az adott időpontban a szén/lignit 253 MW-ot, a gázerőművek 1629 MW-ot biztosítottak, a korábbi jelentős export pedig importba fordult át és elérte a 2135 MW értéket.
