A dervist Szulejmán temette

Vajon hányan tudják, hogy az iszlám legészakibb zarándokhelye Budán van, a Rózsadombon? Gyanítom, kevesen. Mint ahogy azok száma is gyér lehet, akiknek az átlagosnál tágabb ismerete van erről a vallásról.
Baj. A világ elmúlt negyedszázadának eseményei közül a legfontosabbak hátterében csaknem mindig szerepelt valamelyik iszlám ország.
A világ azonban többnyire csak újsághírekből ismerte őket. Ha szóba kerültek, mindig visszakérdeztek: Iszlám? Úristen, mi az?
Mielőtt szólnánk róla, vágjunk neki, és induljunk fel a Rózsadombra. Gyalogutat ajánlok, mert a lassú haladás kedvez a gondolkodásnak, mint tudjuk Rousseau óta. Márpedig van mit végiggondolnunk, míg elérjük a Gül Baba türbét.
A név ismerős lehet, egy operettszerző is felhasználta. Ő okosabb volt, mint azok, akik elhanyagolták a szent helyet. A környéken gyerekeskedtem, jól emlékszem, micsoda gaz és piszok vette körül egy időben.
De hát korábban se volt rá jobb világ. Germanusz Gyula, Kelet-kutatóink egyik nagy alakja évtizedeken át küzdött azért, hogy hozzák rendbe a szent életű dervis sírhelyét. Nem most: még a két háború között.
Mi lehet az oka, hogy ezt az építményt és környezetét minden időben elhanyagolták? Az aligha, ami a Balkánon, s főleg Bulgáriában, ahol a török ötszáz évig ült a népek nyakán. Ott ma is lila fejjel beszélnek az oszmán bégekről és janicsárokról, s nincs különbség az indulat mértékében, akár gazdaember az illető, akár földrajztanár.
Nálunk szó sincs ilyenről. Lehetnének nagyobb becsben is nálunk ránk hagyott emlékeink, de ez érvényes a magunk építményeire ugyanígy. Szóval, ez már amolyan magyaros hanyagság.
Csakhogy ma már, a turisztika aranykorában, nagyon is zsebre megy az ilyen mentalitás. A düledező látnivalókra nehezebb kuncsaftot találni, mint az olyanra, amit rendbe tettek, aminek környékéről eltakarították a gazt. Főleg akkor, ha egy vallás zarándokhelyéről van szó.
Nem is akármilyen valláséról.
A mozlim hitűek száma az előző évtizedben túlhaladta a keresztényekét, arról nem beszélve, némely arab országnak mekkora a gazdasági súlya. Nem okos tehát elvadítani a módos vendéget, s még ennél is rosszabb: hitében megsérteni.
Az áldatlan helyzetnek, mely a Gül Baba türbét körülvette, a török kormány vetett véget, s pénzt küldött a szent hely rendbetételére.
A változás óriási.
Aki felsétál a türbéhez vezető meredek utcán, hamar észreveszi, hogy a város felé nyíló kilátó megújult. Nincs olyan érzése az embernek, mint korábban, hogy trapézon egyensúlyozna a cirkuszban, ahonnan vagy leesik, vagy nem. Készült egy mutatós sétány, végre igazi kertté lett a hajdani kert, benne kúttal, rózsákkal, mintha meg akarna felelni a mozlimok azon elvének, hogy nem árt már a földön paradicsomi állapotok között élni.
És akkor most beszéljünk arról, ki volt Gül Baba.
A név magyarul annyit tesz: „a rózsák atyja.” Nem azért nevezték így, mert a kertje pompázott. A derviskolostor főnöke volt, és az ilyen rangúak rózsát viseltek turbánjukon. Nagy tekintélyű, sokak által szeretett férfi lehetett, hiszen halálakor koporsóját Nagy Szulejmán kísérte a sírhoz. Igen, itt, a Rózsadombon.
Óriási tisztesség volt ez, ma fel se tudjuk fogni, mekkora.
Ha egyszer Isztambulban járnak, nézzék azzal a szemmel a Szulejmanijje mecsetet, hogy Szinántól, minden idők egyik legcsodásabb építészétől rendelte a szultán. Ha jól megnézték, gondolatban tegyék mellé a kis budai türbét. Nem fogják elhinni: a mozlim hitűek szemében az utóbbi az értékesebb, mert szent hely, és a léleknek ad tápot, míg a másik, bár éke a városnak, csupán a szemet gyönyörködteti.
Fura hit a mozlim, de mit tudnak róla egyebet, ezen kívül?
Keveset. Gyönge lábon állnak ismereteink erről a vallásról.
Tavaly szeptember óta szerte a világon igyekeznek pótolni mindazt, amit a könyvkiadás, a tévé szerkesztői és a tudományos ismeretterjesztők mulasztottak az elmúlt évtizedekben. Mert mindanynyian kicsit félvállról kezelték az iszlám világot. Pedig ők messze előbb jártak e téren, mint mi. Ami azért furcsa, mert ők sose éltek át török hódoltságot, és nincsenek olyan „világmárkáik” a Kelet-kutatásban, mint nekünk. Mert mi Vámbéry, Goldziher és Germanus nevével nemcsak Európában büszkélkedhetünk, hanem az arab világban is.
Miért ez a hiány?
Mi lehet az oka annak, hogy megjelenik magyar nyelven egy könyv a Kelet vallásairól, és az iszlám nem szerepel benne? Netán, mert a könyv szerzője amerikai? Pedig nagy hiba lenne kiterjeszteni a palesztin–izraeli háborút az érzelmek és a tudás világára is.
Már csak azért sem, mert az iszlám kultúra nagyon gazdag kultúra. Tudósai mentették meg a görög bölcselők munkáit azzal, hogy lefordították arabra például Arisztotelészt. Az alexandriai könyvtár 700 ezer papirusztekercsen őrizte a teljes görög irodalmat, míg meg nem jelent a dicső Julius Caesar, és fel nem gyújtotta.
Az iszlám tudományt dicséri a bagdadi egyetem, mely az első volt a világon, bár erről a Magyar Nagylexikonban egy kukk sincs, amiként a kairóiról sincs, de ez inkább a lexikont minősíti, mint az iszlám tudomány akkori színvonalát. Ez persze nem meglepetés, hiszen irodalomkönyveink se büszkélkednek azzal, hogy a költő Zrínyinek kevés volt Pécs visszafoglalása, fel is gyújtatta a törökök birtokolta várost. Pedig ott kultúra volt, Esterházy Pál herceg leírása szerint a város meghódítása után hatvan évvel már négyszáz mesterembernek volt boltja, a kertekben százhetven fajta körtét számolt össze egy hozzáértő botanikus, mindenfelé park, benne virágok, az utcákon negyvenhét csurgóból folyt a víz. „Igen sok hadvezér és katona azt állítja, hogy szebbet Magyarországon nem látott.” Zrínyi serege 1664. január 27-én sorakozik hadrendbe a város előtt. Zrínyi int, induljatok. „Szodoma égésénél nagyobb volt a tűz, ugyanis a várost és a külvárost ezer és ezer helyen gyújtogatták fel, s a tűz és a füst csakhamar elfedte a napot és az egész látóhatárt. A legszebb város felgyújtva” – írta Esterházy Pál.
Ahogy az alexandriai könyvtár is a tűz martaléka lett.
A kultúra épít, az elvek és a katonák szegényítenek.
Menjenek, és nézzék meg a türbét. Egyszerű, mint az igaz ember élete.
Napnyugtáig érjenek oda. Utána becsukják a kaput.