A futballvilág ünnepeltjei lehetnek

Összeállításunkba öt olyan labdarúgót – négy európait és egy dél-amerikait – választottunk ki, aki a világbajnokság mérkőzései során örökre beírhatja a nevét a sportág aranykönyvébe. Négyen közülük – Tristán, Montella, Cissé és Ronaldinho – életük első világbajnokságán bizonyíthatnak, egy pedig – Owen – most emelkedhet a sportág igazán nagy alakjainak sorába. Öt országból érkeznek Japánba és Dél-Koreába – egyazon céllal. Minden vágyuk, hogy a döntő után az ünnepelt csapat tagjai között lehessenek.

A legnagyobbak közé érhet: Michael Owen
Az FC Liverpool csatára, Michael Owen már most sem kis egyéniség, ott van a legjobbak között. Az elmúlt évi teljesítményének köszönhetően a France Football szavazása alapján elnyerte az Aranylabdát, ezzel a legmagasabban jegyzett játékosok között kapott helyet. Az 1979 decemberében született fiúról akár a klubhűség mintaképe is megrajzolható. Stoplis cipőt anyaegyesületében, a Liverpoolban húzott először a lábára, majd ott járta végig a szamárlétrát, s jutott be azok közé, akiket már soha nem lehet kitörölni a sok fényes sikert elért egyesület aranylapjairól. Amikor elnyerte az Aranylabdát, azt nyilatkozta, nem szándékozik klubot váltani soha, neki az FC Liverpool jelenti a családot, a szeretetet, az otthont.
Az ázsiai világbajnokság olyan ugródeszka lehet számára, amely akár Bobby Charlton-i magaslatokba emelheti őt – már 22 évesen. David Beckham lábtörése azt is elképzelhetővé teszi, hogy neki kell fognia a csapat gyeplőjét, neki kell irányítania az együttes támadójátékát. Magyarán: ő lehet az angolok esze ezen a világbajnokságon. Nem kis feladat ez egy, a tinikorból éppen csak kilépett futballista számára. Ismerve azonban Owen képességeit, zseniális, másodszándékú megoldásait, képes lehet megfelelni az elvárosoknak még a legnehezebbnek ítélt csoportban is. Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitány tökéletes bizalmát élvezi, s ha minden az elképzelései szerint alakul, ez a világbajnokság akár róla is szólhat.

Az új hullám: Gaúcho Ronaldinho
A világbajnokság sztárja, a brazil futball legújabb ásza lehet ebből a fiúból az elkövetkező néhány hétben. Gaúcho Ronaldinho, polgári nevén Ronaldo Assis de Moreira két hónappal ezelőtt töltötte be a huszonkettedik életévét, ám fiatal kora ellenére nem volt kérdéses, hogy helyet kap-e Luiz Felipe Scolari 23-as keretében. S most olyan világhíres sztárok irigykedhetnek a fiatal, még kölyökképű csatárra, mint Elber, Amoroso, Zé Roberto. Ők csak a televízión nézhetik majd, mit tud, mire képes a legújabb brazil hullám képviselője, Gaúcho Ronaldinho, ami annyit tesz magyarul, hogy a Rio Grande do Sul államból való Ronaldócska. A becéző formára azért volt szükség – s ezt a nevet akkor is viselni fogja, amikor már harminc fölött fut ki a pályára –, mert a nem becézett forma, a Ronaldo már foglalt. Ez – ahogy Brazíliában hívják őt, a Fenoméné, vagyis – a nagy Ronaldóé, aki az Internazionáléban rúgja a gólokat. Amikor éppen nem térdműtétre vár… A „kicsiből” tehát Ronaldinho lett, s így lett ismertté Európa-szerte, miután a Paris St. Germain megvásárolta őt az anyaegyesületétől, a Grémio FC-től. Tény, hogy az akkor még csak éppenhogy huszonegy éves legénynek nem volt könnyű a beilleszkedés az idegen környezetbe, a más stílusú európai futballéletbe, de néhány hónapos szenvedés után már megtalálta a hangját, ami az ő esetében a zseniális megoldásokat jelenti. Az osztrák Rapid elleni gólját például napokon át ismételte a francia, de még az osztrák televízió is. Az egyedülálló rúgótechnikával megáldott labdazsonglőr futballistának a legtöbb szakember szerint biztos helye van a brazilok kezdőcsapatában, ami már maga a csoda a huszonkét éves fiatalember számára.

Sorba állnak érte: Djibril Cissé
Az utolsó pillanatban hívta meg a címvédő francia válogatott keretébe Roger Lemerre szövetségi kapitány a hazai bajnokságban bronzérmet szerzett Auxerre mindössze húszéves csatárát, Djibril Cissét. A center beválogatását éppen ezért meglepetésnek tartják, bár lehet, hogy Cissé személyében új csillag jelenik meg a Távol-Keleten.
Jelenlegi edzője így jellemzi a nyurga támadót, aki – szerinte – terrorizálja az ellenfél védelmét: „Gyorsaság, gyorsaság és még több gyorsaság, ráadásként pedig gólok.”
A válogatottban május 18-án, a Belgium elleni, 3-2-re elveszített felkészülési mérkőzésen debütáló támadó 2000-ben a 18 év alattiak Európa-bajnokságán vezette győzelemre a franciákat, tavaly pedig az ifjúsági vb-n a torna harmadik legjobb játékosává választották.
A kissé feltűnő fizimiskájú fiatalember a 2001–2002-es szezonban 22 találattal a francia élvonal gólkirálya lett, óriási szerepe volt abban, hogy az Auxerre a harmadik helyen végzett, így indulhat a Bajnokok Ligája selejtezőjében.
Persze, könnyen előfordulhat, sőt valószínű, hogy Cissé nélkül. A fiatal franciáért ugyanis sorban állnak a nagy elitklubok, szívesen szerződtetné a Real Madrid, a Barcelona, a Juventus, az AC Milan, sőt a Fulham is. A legvalószínűbb mégis az, hogy a 183 centi magas játékos a Liverpoolban folytatja pályafutását, Gerard Houllier, az angol élvonalbeli csapat francia vezetőedzője (menedzsere) ebben az évben többször is Cissé miatt ült a lelátón az Auxerre mérkőzésein.
Visszatérve a világbajnoki szereplésre: Cissének olyan csatártársak árnyékában, mint Henry, Trezeguet, Wiltord vagy Dugarry minden tehetségére és vagányságára szüksége lesz, ha teljesítményével szeretné magára irányítani a közvélemény figyelmét. Sokat ezúttal még bizonyosan nem játszik majd a világbajnoki címvédő válogatottban, ezért a kevés lehetőséggel kell jól gazdálkodnia.


Kispadról érkezik: Vincenzo Montella
Először vesz részt világbajnokságon az olasz válogatott csatára, Vincenzo Montella. Noha tizennégy mérkőzésén csak három gólt szerzett a nemzeti csapatban, jelenlegi formája alapján Giovanni Trapattoni együttesének sztárjává nőheti ki magát ezen a tornán.
Montella 1990–95 között öt szezont húzott le az Empolinál a C-ligában, majd a másodosztályú Genoánál töltött egy évet, ahol 34 mérkőzésen 21 gólt szerzett. 1996– 99 között a Sampdoriában rugdosta a gólokat, három idény alatt mérkőzésenként 1,26 volt az átlaga. Három éve igazolt Rómába a június 18-án a 28. életévét betöltő csatár, aki az itáliai bajnokság tavaszi szakaszában fantasztikus teljesítményt nyújtott: tizenhárom gólt szerzett. A legjobb formáját a Lazio ellen nyújtotta március 10-én, amikor négy góllal vette ki a részét csapata 5-1-es győzelméből. Volt még egy háromgólos meccse, két alkalommal duplát ért el, kétszer pedig egy gólt szerzett.
A 172 centiméter magas, 68 kilós támadó ennek ellenére nem lehet elégedett a helyzetével a Románál, hiszen Fabio Capello vezetőedző korábban előszeretettel hagyta ki őt a kezdőcsapatból Marco Delvecchio javára. Jóllehet Montellát jórészt ezért emlegetik úgy, mint meccseket eldöntő adu ászt, mégsem lehet maradéktalanul boldog. Noha élő szerződése van a Serie A idei ezüstérmesével, áprilisban egyes források arról számoltak be, hogy a Roma felajánlotta őt a Real Madridnak Fernando Morientesért cserébe.
Érdekes, hogy Montellát az olasz sajtó és az azzurrik csapatkapitánya, Paolo Maldini is Paolo Rossihoz, az 1982-es Mundial gólkirályához hasonlította. A csatár szerényen azt mondta, Rossi „nagy bajnok, nem illik engem hozzá hasonlítani.”
Egyelőre Trapattoni szövetségi kapitány is csereemberként számít rá (olyan csatárok mellett, mint Del Piero, Vieri, Delvecchio és az éppen sérült Filippo Inzaghi), ennek ellenére senkit nem lepne meg, ha Montella Japánban is megismételné tavaszi bajnoki produkcióját.


Raúl méltó társává léphet elő: Diego Tristán
Nehéz elhinni, hogy olyasvalaki, akit a Real Madridnál egyszer már reménytelen esetnek tartottak, 26 évesen, 2002-ben a spanyol válogatott egyik reménysége lehet a világbajnokságon. Pedig könnyen előfordulhat, hogy Diego Tristán ontja majd a gólokat a tornán, s ha a Real Madrid két klasszisa, Raúl és Morientes is hozzáteszi a magáét, az ibériai szurkolók nem a csatáraikra panaszkodnak majd ezen a vébén.
Tristán későn érő típusnak számít, aminek alátámasztására elég annyi, hogy a korábban nem igazán ismert játékos nevéről ma már minden futballrajongónak remek megmozdulások és csodaszép gólok jutnak az eszébe.
Persze a Deportivo La Coruna klasszisának sohasem igazán a tehetségével volt baj. Tizenkilenc évesen állt profi labdarúgónak, s 1997–98-ban az akkor még másodosztályú Betis színeiben már 11 góllal zárta a szezont. Ezzel felkeltette a madridi királyi klub vezetőinek érdeklődését is, ám mivel híres volt arról, hogy meglehetősen nagy kanállal eszi az életet a pályán kívül, eltekintettek az alkalmazásától. A Mallorca következett, ahol két idény alatt 34 gólt szerzett. A Real Madrid ismét bejelentkezett érte, ám a Lorenzo Sanz–Florentino Perez elnökcsere miatt megint bezárultak a Bernabeu-stadion kapui Tristán orra előtt. A 2000–2001-es bajnokság előtt végül a La Coruna nyolcmillió fontért leigazolta. Tizenkilenc találattal, házi gólkirályként zárta első idényét, júniusban pedig a válogatottban is bemutatkozott, és rögtön gólt szerzett.
A nemrég véget ért szezonban a hazai bajnokság, a Primera División gólkirálya lett 21 találattal, a La Coruna a második helyen végzett a Valencia mögött, viszont a Real Madridot legyőzve megnyerte a Király Kupát a Bernabeu-stadionban, a Bajnokok Ligájában pedig a negyeddöntőben esett ki. Tristán hat góllal segítette csapatát a BL-ben.
A szaksajtó szerint ő jelentheti a megoldást José Antonio Camacho szövetségi kapitány számára, hiszen ha Raúl és Tristán is jó formában futballozik, akkor a vb-ken eddig nem túl eredményes spanyolok (1950-ben voltak negyedikek) akár várakozáson felüli eredményt is elérhetnek.