A hazai geológia úttörője

Böckh János emléke, a fülkében elhelyezett, háromnegyedes alak (térdkép) magában hordja az önálló térplasztikává válás lehetőségeit, mégis „beszorult” a Földtani Intézet téglakerítésének saroktengelyébe (XIV., Stefánia u. 14.).
A járókelő persze feltételezheti, hogy a magyar ruhás, méltóságteljes férfiú kapcsolatban áll a háta mögött magasodó impozáns épülettel, Lechner Ödön színes kerámiadíszű szép szecessziós-magyaros alkotásával. Azt viszont nem tudja, hogy az ábrázolt, Böckh János 1858-ban a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia növendéke volt, s az ottani, Landsmannschaft elnevezésű diáktársaságon belül – mely a német, olasz és magyar hallgatókat egyesítette – a magyar társaság elnöke. Az osztrák rendőrséggel több ízben „súrlódásaik és kellemetlen természetű összekoccanásaik” voltak…
Első munkája Nógrád megyei települések geológiai felvételével foglalkozott. 1868-ban a Földművelési Minisztérium munkatársaként szorgalmazta, hogy Magyarország területét magyar geológusok kutathassák és térképezhessék fel. Ő maga 1869 és ’72 között Veszprém és Zala megyében végez részletes geológiai felméréseket, majd 1876-ban Pécs környékének földtani és vízi viszonyairól készített tanulmányt, mely a város vízellátásának megoldásához alapvető információkat tartalmaz. Ugyanezen évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják. Meghívást kap a grazi, illetve a prágai egyetem geológiai és paleontológiai tanszékére, de ezeket visszautasítja, és továbbra is a hazai földtani kutatásoknak szenteli erejét és idejét. 1882-ben Hantken Miksa utódaként a Földtani Intézet vezetője lesz. A millenniumi kiállítás előkészítésében is közreműködik, 1896-ban jelenteti meg Magyarország geológiai térképét. 1897-ben Szabó József-emlékéremmel tüntetik ki „a hazai petróleum-geológia terén kifejtett úttörő munkálkodásáért”. Szorgalmazza és felépítteti a Földtani Intézet székházát – 1899-ben már az önálló épületben működhetnek. 1907-ben érdemei elismeréséül „nagysuri” előnévvel nemességet adományoz számára a király, I. Ferenc József. Népszerűségét mi sem jellemzi jobban, mint a Borsszem Jankó című szatirikus hetilap verse, melyet a kiváló tudós 1909 májusában bekövetkezett halála alkalmából jelentettek meg: „Német névvel magyar szivvel / Nagy HANTKEN nyomába lépve / Te a magyar tudománynak / Egy uj ágát hoztad létre. / De csak, hogy ime megtértél / Te is közanyánk ölébe / Most tudod meg a nagy titkot / Mit rejt a magyar föld méhe.”
A Kerepesi temetőben Böckh János díszsírhelyen nyugszik, munkásságát fia, Hugó érdemben folytatta.
Egykori elnöke emlékszobrának felállításáról 1911-ben határozott a Földtani Társulat. Stróbl Alajos szobrászművész tervét mesteriskolájának növendéke, Rápolthy Lajos faragta ki 1914-ben. Az ünnepélyes avatásra azonban – feltehetően a háborús események miatt – csak 1917 júniusában kerülhetett sor.