A hidegháborúnak valóban vége

A NATO–Orosz Tanács alakuló ülése tegnap, május 28-án volt a Rómától délre fekvő Pratica di Mare légitámaszponton. A Magyar Nemzetnek felajánlott, exkluzív cikkében Tony Blair, az Egyesült Királyság miniszterelnöke fejti ki, miért jelent ez az esemény lényeges előrelépést a NATO és Oroszország közti kapcsolatokban.

Keresve sem lehetne jobb jelképet találni annak érzékeltetésére, mekkorát változott a világ a hidegháború vége óta, mint a világhatalmak vezetőinek e heti római találkozóját, ahol megalakult a NATO–Orosz Tanács. A NATO-t annak idején természetesen az érzékelt szovjet fenyegetés kivédésének céljából alapították. Így hát a tény, hogy Oroszország elnöke egyenrangú partnerként ül le a tárgyalóasztalhoz a 19 NATO-tagállam vezetőivel, hogy megvitassák, miként lehet a világ békéjét és biztonságát veszélyeztető tényezőkkel megbirkózni, megmutatja, milyen sokat haladt előre a világ az elmúlt15 évben.
A NATO–Orosz Tanács első ülése nagyon fontos fejlemény, amely segít majd biztonságosabbá tenni világunkat. Egyrészt új együttműködési szintet biztosít a biztonságunkat, jólétünket és békénket veszélyeztető XXI. századi fenyegetések, például a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemhez, másrészt megteremti a hivatalos keretet a fenti kihívásoknak való megfeleléshez szükséges közös döntéshozatalhoz és cselekvéshez.
Büszke vagyok a szerepre, amelyet az Egyesült Királyság töltött be az új kezdeményezés formálásában, de az eredmény nem köthető egyetlen szerzőhöz. Az első találkozó, és minden, ami majd ebből következik, teljes és széles körű konszenzuson alapszik. Sok ország, köztük természetesen Oroszország, gondolkozott intenzíven azon, mennyit nyerhetnénk az együttműködés és a partnerségi kapcsolat magasabb szintre emeléséből, s hogy miként tudnánk ezt a legjobban megvalósítani.
A szeptember 11-i események felhívták a figyelmünket arra, hogy a Kelet és a Nyugat közti kapcsolatok átalakulása ellenére veszélyes új kihívásokkal kell szembenéznünk. Azt is felismertük, hogy a NATO és Oroszország sokkal hatékonyabban tudja kezelni ezeket a fenyegetéseket, ha egyesítjük erőinket és együttműködünk. Az új tanács nem egy újabb fórum a szószaporításra, hanem olyan hely, ahol a biztonsági kérdésekben való együttműködés eszméje konkrétumokban ölt testet. Oroszország első alkalommal foglalja el helyét teljes jogú és egyenlő partnerként.
A tanács létrejötte jelentős változás a NATO és Oroszország közti kapcsolatokban, pedig ezek a kapcsolatok már mostani formájukban is hihetetlennek tűntek volna egy évtizeddel ezelőtt. Az új húsztagú tanács egy sor témakörben megteremti a széles körű együttműködéshez szükséges alapokat. Nagyon fontos, hogy a konszenzussal hozott közös döntések a NATO–Orosz Tanács valamenynyi tagjára nézve kötelező érvényűek lesznek. Ez gondolkodásbeli változásokat igényel majd mindannyiunktól, a bizalom új szintjét, és hajlandóságot arra, hogy felsorakozzunk a húsz tagállam közös politikái mellé.
Biztos, hogy a NATO–Orosz Tanács felállítása nyomán erősödni fog a katonai együttműködés. Ami azt illeti, éppen ez a kezdeményezés egyik célja. A tanács igen ambiciózus programmal kezdi meg munkáját: beleértve az együttműködést a terrorizmus elleni küzdelemben, a válságkezelésben, az atomfegyver-leszerelésben, valamint a katasztrófavédelemben. Azt remélem, és várom, hogy a kapcsolat és az együttműködési szokások fejlődésével gyorsan tudunk majd építkezni erre az induló programra.
Meggyőződésem, hogy ez az egyezmény megfelelő keretet biztosít az országaink közti új partnerséghez. Most az a feladatunk, hogy kiaknázzuk a benne rejlő lehetőségeket.
Az új testület nem helyettesíti az észak-atlanti tanácsot. Oroszország nem csatlakozik a NATO-hoz, és nem lesz vétójoga a NATO független döntései és akciói fölött. A
NATO továbbra is betölti majd alapvető fontosságú szerepét: garantálja a biztonságot Európában és a transzatlanti kapcsolatok fő multilaterális színteréül szolgál. Az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok átalakulása nem csupán a NATO fontosságának bizonyítéka, hanem azt is mutatja, hogy a szövetség képes alkalmazkodni a változó biztonsági környezethez. Az év második felében megrendezendő prágai NATO-csúcson újabb döntések születnek majd, egyfelől a XXI. századi kihívások kezeléséhez szükséges változásokról, másfelől a szövetség további bővítéséről.
Biztos vagyok benne, hogy lesznek még akadályok, amelyeket le kell küzdeni, és nem lesz könnyű félretenni a gyanakvást sem. A vezetőtársaimmal folytatott előzetes megbeszélések ugyanakkor arról győztek meg, hogy rendkívül erős a közös akarat az előttünk álló lehetőség megragadására.
Úgy vélem, hogy a hadászati támadófegyverzet csökkentéséről aláírt amerikai–orosz szerződéssel együtt a NATO–Orosz Tanács első ülése a hidegháború valódi végét jelzi. Ez az a pillanat, amikor a volt ellenségek igaz barátokká válnak.
Tony Blair az Egyesült Királyság kormányfője