A különc Pim professzor

Pim Fortuyn a holland politikai élet legszínesebb, legellentmondásosabb figurája volt, rendkívül jellegzetes, már-már bizarr ikon életében is. Tragikus halálával viszont könnyen szimbólumává is válhat annak a furcsa, tragikomikus, de egyben természetes folyamatnak, amely szemünk előtt megy végbe Nyugat-Európa ellaposodott politikai életében. A szokatlan megjelenésű és modorú politikus ugyanis olyan tabunak számító témákat vetett fel, amelyekkel Hollandia évtizedek óta bebetonozott politikai erői megkerülhetetlenségük ellenére sem akartak foglalkozni.
Az 54 éves Fortuynról – akinek nyúlánk alkatától, grimaszaitól elválaszthatatlanná váltak elegáns öltönyei, rikító nyakkendői – fellelhető írások rendkívül ellentmondásos egyéniséget mutatnak. „Szélsőjobb” meghatározása például az elemzők nagy többsége szerint az újságírók és ellenfelei műve, maga ugyanis mindig igyekezett elhatárolódni a Le Pen- és Haider-féle elvektől, és soha nem érték még csak érintőleges antiszemitizmuson sem.
A politika széles spektrumát bejárt Fortuyn marxi elvekkel kezdte, volt jobboldali publicista, a kereszténydemokraták politikai tanácsadója, majd az Élhető Hollandiáért nevű mozgalom vezetője. Művelt emberként fejlett retorikai képességével képes volt alátámasztani mondanivalóját, amelyet megfelelő logikai struktúrába ágyazott. Mondanivalójának lényege egyetlen – általa gyakran hajtogatott – mondatban is összefoglalható: Hollandia megtelt. Következésképp megálljt kell parancsolni a további bevándorlásnak. „Hogyan integráljuk az eddig beérkezett milliókat, ha minduntalan újabbak jönnek?” – tette fel a kérdést, utalva második számú témájára, a szükségesnek ítélt asszimilációra és a holland nyelvtudásra. Az általa visszamaradott vallásnak tartott iszlámot is ezen az alapon támadta. „Hogyan várhatnánk el mozlim törzsi keretek közül érkező millióktól, hogy beilleszkedjenek a liberális holland társadalomba?” – kérdezte, és érvelésének középpontjába azt a vélekedését állította, hogy az elmaradott bevándorlók végső soron a helyi társadalmi vívmányokat fenyegetik. Hangsúlyozta elkötelezettségét Hollandia „előremutató” intézményei, az azonos neműek közötti házasság, a könnyű drogok legalizálása és az eutanázia mellett. Támadta az alkotmány azon pontját, amely tiltja a megkülönböztetést: „a holland sajtó félve meri leírni egy bűnözőről, hogy az fekete”.
Kelet-európai aspektusból Pim Fortuyn jelentőségét EU-szkepticizmusa adta. Nem lelkesedett az unió bővítéséért, és bevándorlásellenes politikája miatt vissza szerette volna állítani a Maastrich előtti határellenőrzést.