Kősivatag amerre a szem ellát. Katar egyetlen látványossága a körforgalmakkal és giccses szökőkutakkal díszített főváros, Doha és az éjszakai kivilágításkor űrbázisokra hasonló olajfinomítók. A sivatag itt mégis aranyat ér, hiszen óriási földgáz- és kőolajtartalékok találhatók itt. Dohától félórás autóútra fekszik al-Uided. Kicsiny település a vibráló forróságban, ám az elmúlt hetekben kétes hírnévre tett szert. Vadonatúj katonai barakkok húzódnak egy jó négy méter magas kerítés mögött. Az amerikai lobogó már messziről látható a sivatagi úton. Az Egyesült Államokból érkezett munkások és munkagépek három műszakban építik a leszállópályát és a hangárokat. Az első F–15-ös, F–16-os vadászgépek és kétezer katona már meg is érkezett. Hamarosan követik őket a légierő AWACS repülői és a helikopterek. Nem kell hosszú utat megtenniük, hiszen a szomszédos Szaúd-Arábiából érkeznek.
Fahd király ugyanis nem engedélyezi, hogy országa területéről intézzenek támadást Irak ellen, ami nem érte váratlanul Washingtont. Kuvait túl közel van a tűzhöz. Szaddám Huszein Scud-rakétái könnyen elérik az ottani támaszpontokat. Omán, a másik Amerika-barát szultanátus viszont geostratégiailag messze van Iraktól. Washingtont ezért kellemesen meglepte, amikor Seik Hamad bin Kalifa al-Táni felajánlotta támogatását a „gonosz tengelye” elleni háborúhoz. Az elnök öccsével Abdullah al-Tánival 1995-ben került hatalomra, miután egy vértelen puccsot hajtottak végre apjuk ellen. Gazdaságilag már akkor közel kerültek Amerikához, a katonai együttműködés pedig valóságos piadesztálra emelte Washington szemében Katart. Még az igen kritikus Inter-national Herald Tribune is a régió demokratikus példaképeként emlegette az emirátust. Ezt több szakértő és uniós diplomata erős túlzásnak tartja, hiszen az emberi jogok és a sajtószabadság ismeretlen fogalmak az országban. Jellemző, hogy mikor az arab média, az élen az al-Dzsazirával felfigyeltek az al-Uided-i készülődésre, Kalifa al-Táni azonnal elrendelte a hírzárlatot. Ez azért sem meglepő, hiszen igen vallásos népe sem örült az amerikai jelenlétnek és egy testvérország ellen innen lefolytatott háború megingathatja a testvérek hatalmát. Ráadásul a mintegy 600 ezer katarinak mindössze harmada az ország polgára, a többiek jórészt palesztin vendégmunkások. Ők pedig, érthető módon, inkább Szaddámhoz húznak, mint az Egyesült Államokhoz. A rossz közhangulatot ellensúlyozandó, al-Táni bezárta a dohai izraeli kereskedelmi irodát, ám a térségben ennek ellenére nő az elégedetlenség a „sátán bázisa” miatt.
Fontos üzenetet küldött a magyaroknak Marco Rubio a nemzeti ünnep alkalmából
