Agykutató az Akadémia élén

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) legfontosabb feladata a XXI. század elején – amikor Magyarország teljes jogú tagja lesz az Európai Uniónak –, hogy a leghatékonyabb nemzeti kincsünket, a szürkeállományt tovább fejlessze – vallja a tudóstestület tegnap megválasztott új elnöke. Vizi E. Szilveszter személyében világhírű magyar agykutató került három évre az Akadémia élére. Az elnök lapunknak adott interjújában kifejtette a jövő tudóstársadalmának kialakításával kapcsolatos elképzeléseit is.

Mit tart az Akadémia legfontosabb feladatának a magyar tudáskincs megtartásában?
– Ez a nyersanyag – a tudás, amelyben tradicionálisan nagyon gazdagok vagyunk – újratermelhető, s erre a mi nemzetközi hírű egyetemeink alkalmasak. Ezt a munkát kell koordinálnia a XXI. század elején a Magyar Tudományos Akadémiának. Akkor tudunk a többi országgal egyenrangú félként belépni az Európai Unió közösségébe, ha a tudásunkat és a megfelelő információkat úgy tudjuk társítani, hogy abból gazdasági tőke keletkezik itt Magyarországon, a magyar nemzet számára.
– Az Akadémia hogyan tudja ebben segíteni a kutatókat?
– Többek között úgy, hogy az EU által rövidesen kiírandó 6. kutatási keretprogramra felkészítjük a felsőoktatási intézményekben lévő, általunk támogatott kutatóhelyeket és az akadémiai intézeteket, sőt magukat az egyetemeket és az egész magyar kutatótársadalmat. Gondolok itt az Akadémia köztestületének több mint tízezer tagjára is, akiket abban kell segítenünk, hogy a keretprogramra eredményesen pályázzanak. Emellett általában is nagyon fontos feladatnak tartom a nemzetközi tudományos közéletben való aktív részvételt, mert meggyőződésem, hogy Magyarországot éppen az említett tradíciónak megfelelően a régió tudományos központjává kell kiépíteni.
– Az ön hároméves elnöki ciklusa elegendő lesz erre?
– Azt hiszem, hogy igen. Ebben a munkában azokra a jeles magyar kutatókra is támaszkodhatunk, akik a mostani közgyűlésen részt vettek, de a nemzetközi kutatóközösségekben vezető szerepeket betöltő tudósokra is, hiszen ők egyben a magyar nemzeti imázs részei.
Ahogy eddig elfelejtettünk a múlt haladó hagyományaiból, kiemelkedő tudósaiból és művészeiből igazi nemzeti öntudatot építeni, úgy kell ma a következő generációkra építve a nemzetközi közéletben részt venni, mert ez Magyarország hírnevét emeli.
– A Magyar Tudományos Akadémia várhatóan az ön vezetése alatt kerül be az országgal együtt Európába. Mi az, amit ennek érdekében az elődjeihez képest másképpen tesz majd?
– Az előbb elmondottak mellett Magyarországon meg kell honosítani egy európai értékrenden alapuló erkölcsiséget, amelyet már Glatz Ferenc elkezdett építeni. Én azonban nem hiszem azt, hogy nálunk az Akadémiának a pártoktól egyenlő távolságra kell lenni. Úgy tartom, hogy a tudóstestületnek kell az európai szakmai és erkölcsi értékrendet felmutatni, és a pártok ehhez a mércéhez viszonyulhatnak. A jövőt a magyar alkotó értelmiségre kell építeni, amit egy Illyés Gyulától vett gondolattal így fejezhetnék ki: nem azt kell nézni, hogy ki honnan jön, hanem, hogy ki hova megy.
– Ez a külföldön élő magyar tudósokra is vonatkozik?
– A tudomány soha nem ismert politikai rendszereket és államhatárokat, így a középkor óta nemzetközi együttműködésben él és fejlődik. Erre kell építkeznünk nekünk is. Az MTA-nak a külső tagság 1998-as bevezetése óta egyrészt a Kárpát-medence magyar tudósait kell támogatnia, másrészt pedig a világ bármely országában élő, magát magyarnak valló kutatókat kell bevonni a működésébe. Nekem például 14 éve van az Erdélyi Múzeumi Egyesület Orvosi Szakosztályával együttműködési szerződésem. Az általam vezetett intézethez évente 10-12 fiatal erdélyi, felvidéki orvos érkezik, akik fizetést kapnak, és megtanulják a legmodernebb tudományos ismereteket.
– Ezeket otthon is tudják alkalmazni?
– Ez valóban fontos kérdés. Megítélésem szerint a kisebbségi létnek az az alfája, hogy az orvos, a tanító és a pap magyar anyanyelvű legyen. Az is fontos, hogy az itteni tanulmányainak a befejeztével mindenki hazamenjen. Büszkén elmondhatom: az én programom elvégzése után mindenki visszatért a hazájába.
– Mint említette, a legértékesebb, újratermelhető nyersanyagunk, nemzeti kincsünk a tudás. Szerepel a terveiben a fiatal kutatók bevonása a tudományos életbe?
– A fiatalokat minél korábban be kell vezetni a kutatás szépségébe. Ha valaki kutató lesz, azt a tudás lehetősége elragadja, és nem is tud attól megválni. Ezt az érzést kell elsajátíttatni a fiataljainkkal, hogy minél több kutató legyen.
– Miért van erre szükség?
– Azért, mert az elmúlt száz év során a tudomány fejlődésének az eredménye az lett, hogy ma egy termék értékének 80 százalékát a szellemi tőke adja, és csak húsz százalékát az anyagiak. Ez az arány egy évszázaddal ezelőtt pont fordított volt. Ma ezért van sokkal nagyobb szükség a szürkeállományunkra, ezért értékelődött fel az egész magyar alkotó értelmiség.
– Mennyiben változik az ön személyes sorsa, életvitele az új kinevezéssel?
– Elég nagy változást jelent, azonban annál nagyobb megtiszteltetés, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tizennyolcadik elnöke lehetek. Nem kis dolog Eötvös József, Trefort Ágoston, Eötvös Loránd, Kodály Zoltán, Szentágothai János – és sorolhatnám akár a közvetlen elődöket is – után akadémiai elnöknek lenni. A mostani közgyűlésen részt vett 336 akadémikusnak és a tudományok doktorai kétszáz küldöttének a bizalmát elnyerni pedig talán a legnagyobb megtiszteltetés számomra, és természetesen szolgálat is.
– A saját kutatómunkáját tudja majd folytatni?
– Csak részben, és ez a bánatom. Abban egyébként biztos vagyok, hogy az eddig a vezetésem alatt álló Kísérleti, Orvostudományi Kutatóintézet ezután is jól működik, hiszen kiválósági központtá nyilvánították Brüsszelben. Az életemet eddig egy latin mondás motiválta: Nulla dies sine linea, azaz nincsen nap, hogy egy vonalat ne tennék, azaz ne dolgoznék. Ezért minden nap szeretnék a kutatásban is dolgozni.
– Európa jön ide, vagy mi megyünk oda?
– Én azt hiszem, a tudományban büszkék lehetünk arra, hogy a világörökségnek eddig is nagyon sokat adtunk, ez ma is így van és a jövőben is így lesz.

A Parkinson-kór gyógyítója. Vizi Elek Szilveszter 1936. december 31-én született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kezdte el, de onnan az 1956-os forradalom idején kifejtett tevékenysége miatt eltanácsolták, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1961-ben. A Mainzi Egyetem Gyógyszertani Intézetének vendégkutatója volt 1963-ban, majd 1967–69 között Riker-ösztöndíjasként dolgozott Oxfordban. A New York-i Albert Einstein Orvosi Egyetemen pszichiátriai és aneszteziológiai vendégprofesszor immár 18 éve. Széchenyi- és Akadémiai díjas. A Jancsó Miklós-emlékérmet 1995-ben, a Galileo Galilei-díjat rá három évre kapta meg. Számos szakkönyvet írt, két nemzetközi folyóirat főszerkesztője. Vizi E. Szilveszter az egyik legtöbbet idézett magyar kutatóorvos, akinek az új agymodelljét ma világszerte elismerik. Ő fedezte fel, hogy az agyban lévő idegsejtek miként „beszélgetnek” egymással, és az egyes gyógyszerek milyen jelfogókon keresztül fejtik ki a hatásukat. Knoll József és Magyar Kálmán professzor társaságában az ő szabadalma a Parkinson-kór eredeti magyar orvossága, a Jumex, amely Deprenyl néven az Egyesült Államokban 250 millió dolláros forgalmat ért el. Két éve a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke, tavaly óta pedig az Egészségügyi Tudományos Tanács vezetője. Az MTA 1985-től levelező, 1990-től rendes tagjává választotta. Tegnapig az MTA alelnöke volt.