Átmenetileg apad

Segítségre vár a Duna Televízió. Bajban van. Még néhány hónap, és zátonyra fut a Duna, a határon túli magyarság legfontosabb anyaországi tájékozódási forrása. Az utolsó médiakapaszkodó. Csontos János, a televízió kommunikációs igazgatója szívszorító levelet írt a cég tulajdonosi testületének nevében az új Országgyűlés költségvetési és kulturális bizottságához, a leendő miniszterelnökhöz, házelnökhöz, parlamenti frakciókhoz.
A nemzethez. Mentsetek meg, ha Istent ismertek! Miben ringatod magad, édes Jánosom? Hogy a hónotok alá nyúl majd a Köztársaság tér? Talán Bauer Tamás követeli a népnek a Petőfi-verseket főműsoridőben? Hóhéroktól dísztáviratot sose várj! Szekeres Imre jászsági kapitány biztosan nem fogja egyévi jövedelmét felajánlani a Duna Televíziónak, hogy a csángó magyar kisgyerek is nézhesse valahol a Kárpátokon túlról a megmaradt hazát…
Amúgy a dokumentumot elküldik majd a Magyar Állandó Értekezlet valamennyi képviselőjének, ami persze fölösleges (annyit ér, mint amikor az ENSZ-közgyűlés elítéli az izraeli agressziót), de nem baj, hadd menjen el az a dokumentum, mást úgysem tehetünk. Illetve dehogynem. Gyülekezni. Összeállni. Kart karba fonni. Tiltakozni. Számon kérni.
Soha nem fog elapadni a Duna! A szellemi apály időszakos, nem tart soká. Csak ki kell bírnunk. Hamar elsodorja a Duna hulláma a percembereket. Aztán majd békében odaülhet a Duna Televízió bemondója a kamera elé, hogy itt vagyunk. És addig is vagyunk…