Az egykori Golf Szálloda

A huszadik század elejére a felkapott idegenforgalmi helyszínné vált Svábhegyen egyedül üzemelő Monarchia Szálló egyre kevésbé tudta kiszolgálni a megnövekedett szálláshelyigényeket. Így a harmincas évekre, a frissen emelt Majestic mintájára aztán egyre-másra épültek meg a modern társas szállók, köztük a Golf Szálló is.

A János-hegy után a főváros egyik legmagasabb pontját, a város szívéhez – a másikhoz képest – jóval közelebb eső Széchenyi-hegy csúcsát a század harmincas éveire a kirándulókon kívül már a téli sportok kedvelői is felfedezték. Megközelítése – a fogaskerekű vasútnak köszönhetően – egyszerű és olcsó volt. Az ekkoriban épült szállodák példáját követve a harmincas évek végén a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. is úgy döntött, szintén építkezésbe fog. Az új szállótól a csaknem veszteséges fogaskerekű vasút forgalmának fellendülését és egyúttal alkalmazottai befizetéseinek kamatozását remélték. Bereczky László műépítész mellett a magyar golfsport kiválósága, a hazai golfélet nagy szervezője, Lauber Dezső is közreműködött a tervek elkészítésében. Az egyetlen és kitűnő minőségű hazai golfpálya közvetlen közelében épült szállóhely innen kapta nevét, és vendégei között is szép számmal akadtak játékosok.
A historizáló épület maga – több korabeli építész szerint – inkább hasonlított középkori vadászkastélyra, mint modern szállodára. Kiderült, tervezője szándékosan oldotta meg a feladatot úgy, hogy az épület mind tömegében, mind megjelenésében Mátyás király korára emlékeztessen. Egy íves tornácról nyíló éttermét és sörözőjét Molnár C. Pál festőművész – Mátyás király egykori vadászatait megörökítő – képei díszítették. A központi fűtéssel és meleg vízzel ellátott szálló huszonhárom, minden komforttal berendezett lakosztályát gyönyörű cseresznyefa bútorral és az ekkoriban igen modernnek számító epedarugós heverőkkel rendezték be. Szobáinak többségéhez balkon is tartozott, teraszairól – melyek öt különböző magasságban feküdtek, és mintegy ötszázan fértek el rajtuk – csodálatos látvány nyílt, a tengerszint felett 465 méter magasan fekvő kilátótornyából pedig Budapest teljes körpanorámája kitárult. 1939 tavaszán, a megnyitón Szendy Károly polgármester ünnepélyes külsőségek között avatta fel az épületet, amely hamarosan igen felkapottá vált mind a fővárosiak, mind a vidékiek körében. Főszezoni zsúfoltságáról legendák keringtek, amelyek szerint ilyenkor még a szakács szobáját, sőt a fodrászműhelyt is kiadták. A Színházi Élet egyik, 1939-es számában megjelent írás szerint egyszer még az is megesett, hogy helyhiány miatt egy előkelő egyiptomi házaspár a portásfülkében, egy szalmazsákon hajtotta álomra fejét. Az első fél évben megfordult itt Teleki Pál miniszterelnök, Szendy polgármester és több híres művész is. A hatalmas forgalom már a második évben bővítésre sarkallta a tulajdonosokat, így a Golf Szállóhoz 1941-ben további tizennyolc szobát csatoltak. Kedvező fekvése miatt 1944-ben a katonai kémelhárítás rendezte be itt hadiszállását. Az épület lényegesebb háborús károk nélkül úszta meg az ostromot, és még néhány évig ugyanezen a néven szállodaként üzemelt. Az 1948-ban megszűnt golfpálya helyén elkészült az úttörővasút, szállónk pedig az ötvenes évektől már Vörös Csillag SZOT Üdülőként élt tovább. Időközben felújították, és ma Panoráma néven ismét szállodaként fogadja a vendégeket. Ezzel mára a Széchenyi-hegy azon kevés régi hoteljei közé tartozik, amelyek napjainkra eredeti funkciójukat megőrizve maradtak fent.