Az első hét

Méltó lezárása volt a Medgyessy-kormány első hetének az MSZP–SZDSZ-kabinet tegnapi, lakossági fórumba torkolló tanácskozása. Most felidézhetnénk az átmenet nélkül kormánypártivá (vissza)vedlett sajtó (a Népszabadság tegnapi miniszterelnöki „interjúja” néhol igazi időutazás a hetvenes–nyolcvanas évekbe) gúnyolódását az Orbán-kabinet vidékre kihelyezett üléseivel kapcsolatban, vagy az utcai politizálás démonizálását a baloldalon. Nem érdemes, hiszen a nyilvánosság kettős mércéje itt is működik: a baloldal mindazt büntetlenül megteheti, ami miatt a jobboldalnak kijárt a verbális megkövezés. (A szocialisták az ellenzékben fetisizált közbeszerzési eljárást és a pályáztatást is mellőzhetik kormányzásuk első napjaiban.)
De hagyjuk a formát, a külsőségeket, sokkal fontosabb a kormány első döntéseinek tartalmi vizsgálata. Annyit az első hét ámokfutása után is megállapíthatunk: restaurációnál, rendszer(vissza)váltásnál természetesen kevesebb, bejáratott demokráciákban megszokott kormányváltásnál viszont bizonyosan több, ami most történik. Volt már olyan párt, amely ezt hirdetve került kormányra (igaz, a jobboldali elfogultsággal nem vádolható Világgazdaság 1998 őszén kimutatta: az Orbán-kormány kevesebb személycserét hajtott végre a gazdasági posztokon, mint a Horn-kabinet), de az MSZP és az SZDSZ a választási kampányban egészen másról, a részben általa kreált kettéosztottság felszámolásáról, az árkok betemetéséről szónokolt. Akár megmosolyogtatónak is nevezhetnénk, mégis inkább hátborzongató, amikor két nappal a miniszterelnöki eskütétel után a kormányszóvivő arról beszél, hogy soha ilyen kevés személycserével nem járt még hatalomváltás. A tisztogatás megdöbbentő hévvel vette kezdetét, a folyamat végét egyelőre senki sem látja, és ne legyenek illúzióink: a minden vélt vagy valós sérelme miatt revánsot vevő hatalmas szocialista– szabad demokrata klientúra étvágya kielégíthetetlen, az önkorlátozás fogalma ismeretlen e csoport számára. Ennél is veszélyesebb azonban a politikai ellenfél kriminalizálására tett kísérlet, amely kétélű fegyver ugyan, de végképp alááshatja a rendőrség és az ügyészség pártatlan működésébe vetett hitet. Ami április 21. előtt nem volt törvénytelen, az most azzá válhat, és viszont. Szabadlábon az MSZP közeli számlagyáros, nem nyomoznak Gresham-ügyben, miközben rendőrök lepik el a Happy End és az Ezüsthajó Kft. irodáit. Vajon most ég-e az arca Bárándy Péternek?
A tegnapi kormányülésen a száznapos program több szociális tartalmú eleméről – egyszeri nyugdíj-kiegészítés, közalkalmazotti béremelés, adómentes minimálbér – született pozitív döntés, ezeket az önkormányzati választások miatt várhatóan végre is hajtják majd. Ez üdvözlendő, annál rosszabb hír a Fidesz vezette kormány által előkészített, a családtámogatások további kiterjesztésére vonatkozó csomag várható elvetése. A gazdaság „vártnál is rosszabb” helyzetét ecsetelő drámai szózatok, a következő évre óvatosabb jövedelempolitikát ígérő pénzügyminiszter (vajon hogyan lehet így megvalósítani a sokat emlegetett uniós bérfelzárkóztatást?) nyilatkozatai nem sok jóval kecsegtetnek a távolabbi jövőre.
Ami pedig a Terror Házát, a Millenáris Parkot vagy a közszolgálati médiát érintő, már megszületett vagy várható határozatokat illeti, ezeket a polgári oldalnak indokolt a lehető legnagyobb gyanakvással figyelnie. S ha eljön az ideje, nem késlekedhet a méltó válasszal.