Az „Istenszeme” fogadó

A mai Szilassy út 3. szám alatt egykor az Isten szeméhez címzett vendéglő állt, amely gyakran fogadott szállóvendégeket is. 1837-ben itt nyaralt egy fiatal ügyvéd és politikus, bizonyos Kossuth Lajos, aki orvosai tanácsát megfogadva, hosszabb időt szándékozott itt tölteni.

Majdnem egy évvel ez előtt, 1836. május 21-én barátai – Vörösmarty, Bajza, Schedel, Helmeczy – társaságában már járt erre, lehet, hogy a kellemes emlékek hatására választotta újra e kies helyet.
Jól is tette bizonyára, hogy elvonult a nagy nyilvánosság elől, hiszen az általa szerkesztett Törvényhatósági Tudósításokat a cenzúra betiltotta – sem mondanivalója, sem stílusa nem volt „udvarképes” –, ám az ennek ellenére mégis megjelent. Ez természetesen nem maradhatott megtorlás nélkül: 1837. május 4-éről 5-ére virradó éjjel Eötvös Ignác „királyi fiscalis” és Thurn József kapitány 48 gránátos élén rátört, elfogta és a Várba, a Bécsi kapuhoz közeli úgynevezett József-bástyai kaszárnyába vitte. (A mai Táncsics Mihály utca 9. sz. épületen domborműves emléktábla utal erre az eseményre.)
Jó tudni, hogy nevezett „királyi fiscalis” az író és a majdani kultuszminiszter Eötvös József apja volt. Apa és fiú azonban élesen különböző politikai nézeteket vallottak. Az író 1840-ig a család Borsod megyei birtokán, Sályon élt, majd Budára költözve az 1840. évi országgyűlésen már az ellenzék soraiban politizált, sőt 1841-ben Kossuthot – Széchenyivel szemben – a Kelet Népe és a Pesti Hírlap című röpiratával támogatta.
Kossuth tehát államfogoly, ellene hűtlenségi pert indítottak, s végül Wesselényivel együtt négy évi börtönre ítélték.
Jellemző a politikai viszonyokra, s egyben érdekes tájékoztatást nyújt a titkosrendőrségnek egy 1837 májusi jelentése: „az ellenzéket nagyon elkeserítette és felizgatta Kossuth elfogatása, de még inkább vak híveit, a nagyon romlott ifjakat. Gondoskodnak Kossuth szüleinek és testvéreinek exisztenciájáról, mert ő volt a család egyetlen eltartója. Az ilyen részletekből kétségtelenné válik még az alsó osztályok növendékeinek romlottsága is, mert hisz olyan emberért rajonganak, aki Őfelsége ellen két szennyiratot mert alkotni.”
A „szennyiratok alkotója” – ahogy Kossuthot a jelentést készítő Ferstl Lipót rendőrségi főigazgató titulálta, egy, a családjához intézett, de el nem juttathatott levelében pedig ezt írta: „legyenek büszkék, hogy a haza geniusa engem méltónak talált arra, hogy a hazáért szenvedjek”. Ez az állapot 1840 áprilisáig tartott, ekkor a király a politikai foglyokat is amnesztiában részesítette.
Az Isten szeme fogadó közelében a Zugligeti Egyesület 1913-ban szobrot állított Kossuth Lajosnak, a fővárosban elsőként. Tóth István mintázta a portrét, melynek talapzatán dombormű örökítette meg az elfogatás tényét. A szobor ma is áll, a domborműnek azonban nyoma veszett.