Az újpesti Szent István tér

A mai Újpesten járva szinte el sem hisszük, hogy a települést a XVIII. század elején még mindössze három épület: az erdészlak, a csőszház és a Megyeri Csárda jelentette. Ebből az úgynevezett káposztásmegyeri pusztából fejlődött ki a múlt század második felére a főváros hatalmas kiterjedésű negyedik kerületévé.
A birtok tulajdonosa, gróf Károlyi István határozta el az 1830-as években, hogy a későbbi Baross utca egész hosszában, attól keletre és nyugatra egy nagyobb területet 262 „fertályra” osztva kihasít szőlőtermesztés céljából. Egyik első bérlője volt Mildenberger Márton, aki még az év végén kérte és megkapta az engedélyt a gróftól, hogy Újpest területén megépíthesse az első lakóházat. Hamarosan több iparos, kereskedő betelepülő is követte, és a negyvenes évekre már huszonnégy háza és százhat lakosa volt a formálódó kis településnek, amely ekkoriban Új-megyer névre hallgatott. Egy ’44-es forrás szerint „a Káposztásmegyeri pusztán telepített kis falu néhány házakból, de csinos épületekből, asztalos és más mesterember lakosokból, korcsmák, mészárszékek és vendégfogadóból áll”. Hamarosan megalakult Újpest község, amelyet az 1860-as évektől a meginduló lóvasút kötött össze a közeli fővárossal, Pesttel, és polgárainak egyik kedvenc kirándulóhelyévé vált. A gyarapodó község már kezdettől fogva városias település volt, területén előszeretettel alapítottak gyárakat. A századfordulóra már a legnagyobb lélekszámú községnek tekinthető Újpest vezetősége elsőként 1886-ban foglalkozott a várossá válás gondolatával, amit 1906-ban sikerült megvalósítani. Újpestet az ötvenes évek városrendezési politikája csatolta a fővároshoz.

A képen látható Szent István tér arculata még az 1880-as években alakult ki, amikor az újonnan emelt római katolikus templom köré telepítették a piacteret. Az újpesti katolikus egyház alapkövét még a község első lakosa, Mildenberger Márton tette le egy nyilvános gyűjtésből befolyt összegből, amihez természetesen maga is hozzájárult. Az első kápolna a régi temető közepén épült fel. A katolikus hívők 5000-6000 főre bővülő társasága az 1870-es évek közepén határozta el, hogy új, nagyobb templomot emelnek a földesúr által adományozott telken. Az 1875-ben meginduló építkezés finanszírozási gondok miatt azonban rövidesen leállt. Gróf Károlyi István halála után fia, Sándor vállalta, hogy hozzájárul az egyházépület befejezéséhez. Így készült el 1881-re, ám belseje eleinte még nagyon szegényes volt, mert újra nem futván a régi temetői kápolna bútorzatát hozták át ide. Főoltára is csak öt év múlva készült el, tornya nem lévén, harangjait pedig a téren felállított toronyban helyezték el, amit a templom háromhajósra bővítésekor 1908-ban építettek egybe vele. Igen sok problémát okozott, hogy az isten háza a piactéren volt, ahol különösen vasár- és ünnepnapokon nagy vásáros tömeg gyűlt össze, amelynek zaja meglehetősen zavarta a hívők ájtatosságát. Ezért 1889-ben a templom közvetlen környezetét az egyháztanács bekerítette, és díszfákkal, cserjékkel vegyes parkká alakította. A képen látható, 1900-ban emelt városházi épületet a közelmúltbeli, századik „születésnapjára” újították fel és bővítették. A piac szintén átalakult az utóbbi években, ma új csarnoképülettel kiegészítve, ám valódi piac jellegét megtartva működik tovább itt, Újpest szívében.