Az uniós jog teljes átvételére készülünk

Hazánk az egyik legfelkészültebb tagjelölt – jelentette ki Martonyi János külügyminiszter az Európai Jogakadémia, az MTA Jogtudományi Intézete és az Európai Tanulmányok Alapítvány tegnapi konferenciáján. A magyar jogalkotás, jogalkalmazás az EU-csatlakozásunk küszöbén című tudományos tanácskozáson többek között Vastagh Pál volt igazságügy-miniszter, Vörös Imre egykori alkotmánybíró és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese beszélt arról, hol tart felkészülésünk az EU-jog alkalmazására, milyen alkotmányos változtatásokra van szükség az európai integráció kapcsán.

Helyesebb lenne inkább a jogszabályok átvételéről beszélni, mint jogharmonizációról – vélekedett a konferenciát megnyitó beszéde elején Martonyi János külügyminiszter. Hozzátette: immár világos, hogy egy rendszerbe való teljes beilleszkedésről és nem kevesebbről van szó. Az is kiderült – mondta a miniszter –, hogy az európai joganyag átvételével a magyar politikai és társadalmi élet csak nyert, gazdagodott. Gond viszont az, hogy az EU-jogforrások rendszere szerinte áttekinthetetlen, amit tarthatatlannak érez.
Vastagh Pál volt igazságügy-miniszter arról beszélt, milyen nehézségeket okoz a magyar alkotmány reformjánál az Európai Uniót évtizedek óta jellemző alkotmányos válság. Hangsúlyozta: – Nem vagyunk hajlandók külön csoportként kezelni a tagjelölt országokat. Miért is húznánk magunk és a tagországok közé falat, ha ezt semmi nem indokolja? – tette fel a kérdést. Vastagh – csatlakozva Martonyi előadásához – ugyancsak kiemelte, hogy szélesebb körű alkotmánymódosításra van szükség, amelynél egyebek mellett sorra kell venni a választási jogszabályok módosítását, a kormány és a parlament viszonyát, az igazságszolgáltatás helyzetét. Vörös Imre volt alkotmánybíró kijelentette: a magyar alkotmányban a nemzetközi és a hazai jog egymáshoz fűződő viszonyának kérdése „homályos, zavaros és rendezetlen”. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese a jogharmonizáció egyik közvetlen gyakorlati akadályaként említette, hogy a bírák kevesebb mint húsz százaléka beszél megfelelő szinten idegen nyelven. A jogszabályok és a nemzetközi bíróságok ítéleteinek lefordítása szerinte elkerülhetetlen ahhoz, hogy behozzuk azt a hátrányt, amit a magyar bírók több évtizedes elzártsága okozott.