Az izgalmak eljutnak a csúcspontra anélkül, hogy a labda egyetlen centimétert is megtett volna a füvön. A tornát megnyitó Franciaország–Szenegál meccs előtt rendezik a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) kongreszszusát, amelyen – az előjelek szerint – könnyen „királygyilkosság”-ra kerülhet sor.
Az elnök, Joseph „Sepp” Blatter alatt fenyegetően inog a trón, a hatvanhat éves svájci funkcionárius mindeddig elképzelhetetlennek tartott ellenzékkel találja szembe magát. A vádak személyi integritását vonják kétségbe: hatalommal való visszaélés, elhibázott üzleti politika, korrupció, megvesztegetés. A szövetség végrehajtó bizottságának tizenegy tagja úgy döntött, hogy Zürichben – a FIFA székhelyén – bírósági eljárást kezdeményez az elnök ellen. A Blatter legelszántabb ellenlábasának számító Lennart Johansson, az európai szövetség, az UEFA elnöke kijelentette: „A svájci törvényeknek megfelelően mindenki köteles vádat emelni, akinek tudomására jutnak bűnügyi tettek. Aki visszatartja az információkat, maga is bűntettet követ el!”
A háttérben ádáz harc folyik – pénzért, befolyásért, hatalomért. A világ legnagyobb létszámú szervezete – a FIFA 204 tagországgal felülmúlja az ENSZ-t – már régen több, mint az egyszerű és éppen ezért oly népszerű játék szervezője: évi több mint kétszázmilliárd dollárra rúgó forgalommal működik. Ebből a forrásból nem nehéz kapcsolatokat ápolni, emberekre hatást gyakorolni, szavazati arányokat kialakítani. A zürichi Sonnenbergen székelő FIFA-adminisztráció belső zendülését a főtitkár, Michel Zen-Ruffinen robbantotta ki, és két konkrét váddal lépett a végrehajtó bizottság krízisülése elé: az egyik szerint Blatter huszonötezer dollárral vesztegette meg a nigériai játékvezetőt, Lucien Bouchardeau-t, hogy az terhelő adatokat gyűjtsön a FIFA-elnököt kritizáló Farah Addóról, a szomáliai szövetség egykori vezetőjéről; a másik szerint a végrehajtó bizottság orosz tagja, Vjacseszlav Koloskov százezer dollár költségtérítést kapott, minden ok nélkül. „Így két személyt vásárolt meg, hogy azok szolgáltatásait igénybe vehesse!” – hangoztatta a rebellis főtitkár, és összesen huszonegy oldalas vádiratot állított össze. Az abban foglaltak komolyan veszélyeztetik Sepp Blatter újraválasztását a május 29-én sorra kerülö FIFA-kongresszuson, ugyanakkor félelmetesen hasonlítanak arra az intrikára, amely 1981-ben a nemzetközi szövetség főtitkári tisztjébe segítette őt.
Akkor a brazil elnök, Joao Havelange megvált az addigi tisztségviselőtől, Helmut Käsertől, Blatter apósától. A vő a háttérből céltudatosan hozzájárult ahhoz, hogy Käser „kegyvesztett” lett, és vehette a kalapját. A helyére került „rokon” pedig végleg megcáfolta édesapja azon állítását, hogy a „futballból nem lehet megélni!” Blatter ma – mint FIFA-elnök – évi 750 ezer euró fizetést és 600 ezer euróra rúgó költségtérítést kap, hű maradva alapfilozófiájához, mely szerint: „A pénz nem minden, de hihetetlen biztonságot kölcsönöz!”
A lausanne-i egyetemen közgazdaságtant hallgató Blatter korábban esküvőkön konferált, és ezekkel a nyilvános fellépésekkel szerezte meg azt a behízelgő modort meg rutint, amelyek személyiségének mind a mai napig jellemzői. Imponáló módon képes bármilyen közönség elé állni, és öt nyelven – németül, angolul, franciául, olaszul meg spanyolul – folyékonyan előadni mondanivalóját. Szónoki képességeinek elismerést kiváltó példáját szolgáltatta az EU-sportminiszterek konferenciáján, a németországi Paderbornban, ahol olyan elragadtató előadást tartott a futball szociálkulturális nevelő hatásáról, hogy az eredetileg tervbe vett téma – a doppingkérdés – megvitatására már alig jutott idő.
A sportért felelős hazai belügyminiszter, Otto Schily reakciója: „Mély benyomást tett rám!”
Pályafutásának állomásai sokoldalúságát bizonyítják: idegenforgalmi titkár; Svájc első főállású és fizetett funkcionáriusa mint a nemzeti sportszövetség és az „elitsport”-ot irányító bizottság sajtófőnöke; a híres helvét óragyár, a Longines igazgatója és az 1972-es meg 1976-os olimpiai játékokon az időmérésért felelős „Swiss Timing” képviselője. Joao Havelange 1975-ben a FIFA fejlesztési programjainak igazgatójává nevezi ki – furcsa anyagi megoldással: Sepp Blatter fizetéséről az Adidas sportszerárugyár tulajdonosa, Horst Dassler gondoskodott, és támogatta továbbra is a nagyra törő férfiút, aki – ebből a példából tanulva – ettől kezdve szorgalmasan építi ki a vele szimpatizálók hálóját. FIFA-főtitkárként az ő hatáskörébe tartozik a világbajnokságok televíziós jogainak az értékesítése, a gazdasági partnerekhez és szponzorokhoz fűződő kapcsolatok ápolása, a bankokkal folyó tárgyalások irányítása. Ugyanakkor a FIFA rajta keresztül ápolja kontaktusait a nemzeti és kontinentális szövetségekkel. Havelange elnök mögött Blatter a nemzetközi labdarúgás „szürke eminenciása”, számtalan jelentős szakmai reform szellemi atyja. 1998 végén bejelenti, hogy megpályázza az elnöki tisztet. A kortesidőszak már a kemény csatározások jegyében zajlik, és ezek utózengéje mind a mai napig érezteti hatását. Blatter állítólagos manipulációs tevékenységét az angol David Yallop foglalta össze az Ahogy a játék elveszett című könyvében, és azt állítja, hogy húsz FIFA-küldött egyenként ötvenezer dollárt magában rejtő borítékot kapott, hogy a svájci jelölt mellett és svéd kihívója, az UEFA-elnök Johansson ellen adja le voksát. Blatter az első választási menetben 111:80 arányban jutott többséghez, ellenlábasa a második forduló előtt visszavonta pályázatát.
Az angol szerző leleplező művének piacra kerülését Svájcban egy kerületi bíróság megakadályozta, Hollandiában viszont az amszterdami igazságszolgáltatás elutasította Blatter hasonló keresetét, arra hivatkozva, hogy a „kielégítően konkrét” vádakat a FIFA-nak előbb meg kell cáfolnia, sőt az eljárás költségeit is az új elnök nyakába varrták.
A svájci hadsereg ezredese szívesen jellemzi státusát szimbólumokkal. Így Párizsban aratott választási sikere után azonnal átköltözött a Méridien Hotel elnöki lakosztályába. Az operettmelódiák, a whisky meg a keresztrejtvények barátja a szívesen és szorgalmasan utazók közé tartozik, azt állítva, hogy a hasonló beállítottságú pápától csak egy dologban különbözik: „Én nem csókolom meg a földet!” Ezt követően egy vicclap feltette a kérdést: „Mi a különbség a Jóisten meg Blatter között?” És egyben megadta a választ is: „A Jóisten nem tartja magát Blatternek!” A rekordbajnok Bayern München elnökhelyettese, Karl-Heinz Rummenigge „mindig kialudt fickó”-nak mondja, a FIFA-főtitkár Zen-Ruffinen „diktátor”-nak, testvére, Marco – a Svájci Olimpiai Szövetség igazgatója – így jellemzi: „Különös adottságokkal megáldott valaki, aki ha egyszer beleharapott valamibe, akkor buldogként fogja a postás nadrágját!” Joseph „Sepp” Blatter tehát minden bizonnyal találóan jellemzi önmagát, amikor azt állítja: „Ha azt mondom, hogy én, akkor az a FIFA!”
A végrehajtó bizottság jó tízórás tárgyalása után a vele szemben felhozott vádak cáfolatával sem vesztette el humorát: „Már a nagyanyám azt mesélte nekem, hogy minden harangnak kétféle hangja van: giling-galang!” Sármja azonban ezúttal nem hatott megszokott természetességével, Blatter tudja, hogy a FIFA-kongresszus Szöulban könnyen „lesre” állíthatja. Ezért szólította fel a tagállamokat írásban arra, hogy legyenek szolidárisak vele, mert a személye elleni támadások könnyen átláthatók és kizárólag egy célt szolgálnak: megakadályozni újraválasztását az afrikai szövetség elnökével, a kameruni Issa Hayatou-val szemben.
A szorult helyzetbe került prezidens saját „szemétdombját” is átforgatta a zürichi Sonnenbergen (Naphegy!): „taccsra tette” főtitkárát, Zen-Ruffinen nem nyerhet betekintést a FIFA anyagi ügyeibe, és nem nyilatkozhat a sajtónak. Ellenkező esetben az azonnali elbocsátás veszélye fenyegeti. A Blatter-affér „crescendo”-szerű hangerővel közeledik csúcspontja felé.
A világbajnokság izzó nyitányra számíthat.
Szörnyethalt egy német hegymászó Ausztria legmagasabb csúcsa közelében
