-KOPOGTATÓ-
Semptén, a Vág folyó partján álló városkában jelent meg 1578-ban Bornemisza Péter könyve, az Ördögi kísírtetek. A „kísírtet” szó kísértést jelent. A mű általános megrökönyödést keltett, hiszen a szenvedélyes és utánozhatatlan tollú költő és prédikátor, Balassi Bálint nevelője, olyan nyers szókimondással és kendőzetlenül idézi a maga vívódásait, a maga és mások kísértéseit és bűneit, ami szokatlan volt a XVI. században. Nem hagyományok nélküli pedig ez a nyílt szó a korabeli nyugati irodalomban. Számolatlan olyan mű – többek között a Boszorkányok pörölye, a Gonosz fickók levelei (Epistolae obscurum virorum) – jelenik meg, melyből a Melanchton-tanítvány Bornemisza Péter sokat merített.
„Mikor ezeket írnám, én is csaknem úgy jártam, mint egy orvosdoktor, ki azt mondja vala: Engem az orvosdoktorságom igen megröttent sokszor, mert midőn csudálatos röttenetes és iszonyu betegségekre találok, én is röttegek bele, hogy netalám Isten engem is azfélékkel ver meg. Én is az sok kísírtetek között nemcsak röttegést, de ugyan kóstolást is éreztem.” Világos beszéd.
A mű, mely eredetileg Bornemisza prédikációi közben elhangzott példákat, szörnyű esetek felsorolását tartalmazza, valóságos katalógusa a korabeli „paráznaságoknak és szörnyű undokságoknak”.
„Röttenetes dolgokat sok ezert hallotam sok klastrombéliekről, barátokról, apácákról, jézsuitákról, káptalanságról, papokról, kik külső szüzességeket mutogatván, ezerszer undokbak voltak az sodomabélieknél, mert sokan apró fírfiúgyermecskékkel, sok móddal, sokan szamár barommal undokoskodtak, némely tehénnel, borjúval, némely disznó és eb barommal. Hallottam, hogy az asszony is reá vonta az ebet, régen Semiramis királyné asszony lóval baromkodott, és megholt az mérge miatt, mint írják. Voltak oly undokok, kik az tyúkot is kínoztak… Némelyek őmagok asszony aszszonnyal, fírfiú fírfiúval undokoskodtak, nemes nemzetek is. Az elromlott klastromokba az apácáknak árnyékszékeket rakva találták mindenütt apró gyermek csontjaival. Jaj, ki vak volt ez világ!” „Egy ifjún oly nagy szörnyü kévánság volt, hogy az oltárra felhágott titkon, az fa festett asszonyemberre. Az ördögnek röttenetes gyühösségét fakasztja ki Isten azfélékkel is.” „Igen röttenetes szörnyű dolgot míelt egy deák Csatárt, Váradhoz közel. Egy nemesasszony hal meg, és éjszakára az koporsóba tettetik az templomba, hogy másnap eltemetnék. Az deák beorozkodott, és véle undokoskodott ez rút eb. De természet felött való latorsága ez az sátánnak. Piha, undok lator!” „Két fő magyar prédikátort tudok én időmben, kiknek ferelmes életjek szörnyű volt. Mindketten megholtak. Dolgokat Isten ítéletire hágyom, az egyik sokat pironkodott, mert miatta asszonyt is, leányt is öltek, és mikor kinn láták, akár utcán, akár mezőn, az kapások is azt kiáltották: Bika, bika, bika. Netalám szégyenébe megkeseredett, és megtért Istenhöz.” „Ismét egy jeles prédikátort láttam gyermekkoromban, Kálmáncsai Mártont, ki elein igen nagy híres doktor volt, ki Debrecenben holt meg. Ez mikor Újhelyen laknék, Batizi Demeternek megmondja titokját, hogy régtűl fogva egy leányt tartott fírfiúi ruhába inasul, és véle lakott…”
Se szeri, se száma Bornemisza Péter „ördögi kísírteteinek”. Némelyiket olvasmányai nyomán adja közre, másokat itt-ott maga hallott és tapasztalt, mint írja. Néha, az esetek sorolásába érezhetően beleborzong, mint az említett „orvosdoktor”, és rettenettel gondol arra, „hogy az ördög reá eresztetik”, és akkor maga is „százezerszer eszét vesztené”.
origo.hu
Átszakította a híd korlátját egy autó Nagyrákoson
