Én nem tudom...

Én nem tudom, melyik az elsődleges kérdés: az, hogy ki ásta, vagy az, hogy ki temeti be az árkot? Az igazi problémát abban látom, hogy kiket temetnek be az árokkal együtt.
Ez a képzeletbeli, mégis valóságos árok az ország kettéosztottságát jelképezi, amely hűen tükröződött a választásokban, amikor a két nagy párt lényegében azonos mennyiségű szavazatot szerzett. A szocialisták szlogenje: „Velünk az ország!” módosult „Velünk Budapestre”, a vidék, az ország a jobbközéppel tartott. Ha Budapest mondjuk Kőszeg szellemiségét követi, akkor a szocialisták a hatalom közelébe se kerülnek. De ha nem ilyen végletes példát választunk, hanem hazánk megyéit vesszük alapul, s az átlagot a fővárosra is vonatkoztatjuk, akkor is simán nyerte volna a választásokat a Fidesz–MDF polgári szövetség.
Tehát, ha így közelítjük meg a dolgot, akkor azt látjuk, hogy nem az országon keresztül húzódik árok, hanem bizonyos területi egységeket választ el a többitől, elsősorban Budapestet a vidéktől.
Levonható-e ebből bármiféle következtetés? Próbáljuk meg.
1. Demszky olyan jól vezeti a fővárost, hogy ez kihat az emberek világnézetére.
2. Ennek ellentmondani látszik, hogy a legnyomorúságosabb helyzetben lévő kerületekben és a legsivárabb lakótelepeken elsöprő a szocialista fölény.
3. A főváros lakói élnek a legmostohább anyagi körülmények között, s ezért a Fidesz-kormányt okolják. (Ez a feltevés eleve nem igaz, ugyanis a fővárosban élők kereseti és munkalehetőségei jobbak a vidéken élőkénél.)
4. Budapest a 4-es metróért állt bosszút. (De ehhez mi közük van a VII. kerületi dzsumbujlakóknak?)
5. A főváros közönsége műveltebb, felvilágosultabb és tájékozottabb. Itt él az értelmiség krémje stb. Ezért választották a szocialistákat.
Vegyük ennél komolyabban a kérdést. De tényleg!
Amit most mondok, bár nem orákulum, érdemes meghallgatniuk a szocialistáknak is.
Budapesthez hasonlóan a vidéki nagyvárosok, amelyek természetszerűen felszívták az „emberarcú szocializmus” idején a lumpenizálódó falusi lakosság egy részét, reflexszerűen az MSZP-re szavaztak. A jelentősebb szocialista munkásgettók ugyanúgy. Ezek – valljuk be – elidegenedett helyek és életszituációk. Polgárosodásra szinte alkalmatlanok. A nagyvárosok lakosságának elszigeteltsége nyilvánvaló. Egy házon belül is gyakran idegenek élnek. A „Szomszédok” szocialista közössége mese. Közösségi létformák a kisebb településeken alakulnak ki, ahol maga a helyzet is kedvez a polgárosodásnak, ahol növekszik az egymás iránti bizalom, ahol nem csupán a média (s főleg a televízió!) biztosítja az eszmék, érzelmek és gondolatok áramlását. Kedves szocialisták! Amiről önök beszélnek, az nem árok, az inkább egy kissé magasabban fekvő terület, mint az, ahol önök olyan otthonosan mozognak.
Sajnálatos módon itt a legtöbb helyen inkább gödör van. Ezt a gödröt az önök elődjei ásták, amikor atomizálták a társadalmat. Emlékeztetőül, bár most különösen nincs itt az ideje az emlékezésnek: ki barázdálta és kartotékozta a társadalmat emígy: M, P, É, E és OI, munkás, paraszt, értelmiségi, egyéb és osztályidegen. Osztott az Orbán-kormány káderlapokat?
Miniszterelnök-jelölt úr! Pártelnök úr! Lássanak neki, kezdjék betemetni képzelt erejükkel a képzelt árkokat. Csak azt kérem, hogy közben az örökös vicsorításról feledkezzenek el. És vigyázzanak, nehogy az eleven hajtásokat is eltemessék! És elsősorban a fundusukat, a fővárost próbálják kivakarni a koszból. Mert valaha valóban ez a hely volt a polgári létforma és viselkedés etalonja.
Hogy most, ha netán körülnéznek, ezt látják-e, én nem tudom…