Erősödik a kirgiz ellenzék tiltakozása

Úttorlaszokat emelve és a kormányépületeket ostromzár alá véve több ezren tüntetnek Akajev rendszere ellen immár egy hete Kirgizisztán déli részén és a fővárosban, Biskekben. A márciusi véres zavargások után ismét utcákra vonult ellenzék két vezetőjének szabadon engedését, illetve a bírósági eljárás megszüntetését, valamint a véleményük szerint az országot hátrányosan érintő, nemrég megkötött kirgiz–kínai határegyezmény felmondását követelik.

Mintegy négyezren immár hetedik napja tartják blokád alatt az ország északi és déli részét összekötő autópályát, a rendőrök pedig a minap több tüntetőt – köztük újságírókat – ütlegeltek és hurcoltak el a biskeki parlament épületénél. A kormány rendkívüli ülésen vitatta meg a helyzetet, amely megfigyelők szerint feszültebb, mint a függetlenség tíz éve alatt valaha. Az előzményekhez tartozik, hogy márciusban már öt ember vesztette életét, több százan pedig megsérültek az egyik ellenzéki képviselő letartóztatása nyomán kirobbant összetűzésekben. Azimbek Beknazarovot azzal vádolták meg, hogy korábban, még ügyészségi nyomozóként visszaélt hatalmával egy gyilkossági ügyben.
Mások egyértelműen politikai okokról beszélnek, mondván, azért került börtönbe, mert bírálni merészelte Aszkar Akajev elnököt. Beknazarovot ezután szabadon engedték, de pere folytatódik. Féliksz Kulov ugyanakkor még szabadlábon sincs, miután kilenc évre ítélték gazdasági bűncselekmények vádjával. Az ellenzéki politikus perében a verdiktet kimondó bírónak a feldühödött tömeg elől úgy kellett elmenekülnie az ítélet kihirdetése után, a demokráciára sokszor még külsőségekben sem sokat adó hatalom azonban nem törődött ezzel a figyelmeztetéssel.
A két ellenzéki vezető szabadságát a zászlajukra író, Akajev lemondását követelő ellenzékiek azonban most legfőképpen a Kínával kötött határegyezmény miatt tiltakoznak, mivel ennek alapján szerintük Biskek túl jelentős kirgiz területeket enged át. Az ellenzék már régóta bírálja az Akajev által 1999-ben tető alá hozott megállapodást, amelynek részeként 270 ezer hektárnyi vitatott terület harmada kerül Kínához. Szakértők már a XIX. században észrevételezték az Orosz Birodalom és Kína határának rendezetlenségét, a területi viták tényét azonban csak 1964-ben ismerték el hivatalosan. Csupán a mintegy ezer kilométeres kirgiz szakaszon 25 vitatott területet rögzítettek. A kérdés már 1990-ben tömeges megmozdulásokhoz vezetett Kirgizisztánban, Akajev azonban a kereskedelmi kapcsolatok javulásának reményében törekedett a kompromiszszumra Pekinggel. Ennek szellemében kötött szerződést előbb 1996-ban, majd 1999-ben. Ez utóbbit a napokban ratifikálta a parlament, ám az ennek következtében fellángolt elégedetlenség miatt a felsőház egyelőre eltekintett a szavazástól.
A rendkívül feszült helyzetben a hatalom mozgástere meglehetősen korlátozott. A márciusi összecsapások után az ismételt erőszakos fellépés ugyanis sokak szerint akár fegyveres felkeléshez is vezethet, míg a politikai engedmények a gyengeség jeleként hatnak. Nem lehet tudni azt sem, mennyire nőtt meg az ellenzék étvágya, az azonban egyértelműnek látszik, hogy Akajev a kifárasztásukra apellál.