Hajrá, egyedül!

Kedves Jezovics úr!
Szeretnék közrebocsátani egy tesztet, melyet a sok vihart megért választások után készítettem. Úgy gondoltam, maga hiteles személy lehet jobbra és balra, vagyis elhiszik, amit mond, fájdalmas humora és emelkedett szelleme önt túlemeli az értelmiség vicsorgó acsarkodásain egy tisztább régióba, mely ugyan és egyszerűen Magyarország, mégis inkább az illyési „haza a magasban”. Tán megvan önben a realitás képessége, mely nem zárja ki az életszentség illúzióját, az „itt élned, halnod kell” nagy meséjét és tiszta költészetét.
Megcsömörödvén a „querela Hungariae” (Magyarország panasza) Mohács óta tartó, történelmünkön és irodalmunkon végigvonuló évszázados toposzától (jellegétől), ez a teszt nem búslakodni, hanem gondolkodni hív.
Ha már pontosan meg akarjuk értetni magunkat, muszáj és kell, bár szomorúan, párteseményekkel is foglalkoznunk modernkori négy évünkben. S ez elől egy kedves és jeles ember, maga a Győztes (Viktor) nevet viselő vezér személyét illetően sem zárkózhatunk el, már csak azért is, mert pártja a kezdetektől és tovább is lényegében egyszemélyes pártként működött. Imígy a felelősek közül ő a legfelelősebb az ország állapotát, a fiatalok politikáját illetően.
Eme fiatal férfiú igencsak lendületesen vezette az országot és a pártot. Töméntelen eredeti és tisztességes és jó ötlet mentén nemcsak gazdasági, de szellemi virágzást is hozott hazájára. Végezetül – summa summarum – megbukott. A végeérhetetlen fizetett vagy fizetetlen politikai prókátorok doktriner magyarázata helyett tesztem az ő személyes politikáját venné célba, ha egy országnak még kedve volna játszani, midőn „A vész kitört. Vérfagylaló keze / Emberfejekkel lapdázott az égre. / Emberszívekben dúltak lábai…”
Tesztkérdések:
1.) O. V. mint koraérett vezér nem érzékelte azt a veszélyt – amit például Horn Gyula igencsak érzékelt és kezelt –, hogy az ország politikáját mindennél erősebben meghatározza a külföldről machinált szabadnak és demokratának mondott hiszteroliberalizmus, melynek a Fidesszel régen rokon tagjai rejtetten vagy rejtőzés nélkül a nemzetellenes irányba hajtanak, mint akár bávatag birkákat a nyájas vágóhíd felé? Látta-e, tudta-e, akarta-e, beléegyezett-e, vagy a hatalomban úgy elmagányosodott, hogy nem tudta kiemelni a fejét az ezerágú kormányzás gazdasági-kulturális-külpolitikai-katasztrófavédelmi-koalíciós pókhálóiból, hogy körbetekintsen kisded népén, ahogy utóbb, április 8-án és április 13-án tette.
Vajon nem is érzékelte, hogy – csaknem kezdettől – oly szabados demokrata szellemek veszik körül, akik lényegében a madarak nemzetközi pártjára játszanak, mely idővel őt magát is a lábukhoz lehúzza?
2.) O. V. a külföldi nyomás hatására maga dugta be fejét a nemzetellenes erők pányvájába, vagy úgy látta jobbnak, nem ellenkezvén, inkább megnyeri a globalizáló nemzetköz híveit, saját tévés-művészeti-gazdasági csapatába fogja saját ellenségeit, akikkel bár együtt indult az ellenzékiség nemes pástján, utóbb egész más küzdőterekre, nemzeti küzdőterekre sodródott, alias valamiféle kereszténydemokrata szimpátiával és antalli hagyatékkal „kinemzetesítheti” magát a pénz kozmopolitizmusából?
Vajon nem érzékelte, hogy ez a kettős kötés – egy üleppel két teve megülése – vezérségébe, de egye fene, az ország esetleges pusztulásába, hanyatlásába – kerülhet? (Erre utal J. A. két fenyegető sora: „Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.”)
3.) Ámde tételezzük föl, hogy mindezzel a külföldi befolyással, szorongatással és a bizalmas tanácsnokok idegenes hálójával O. V. tisztában volt Washingtontól a Magyar Örökség Minisztériumáig, sőt Kiskundorozsmáig, mégis úgy gondolta, ő lesz a nyerő akár velük szemben is, természetesebb, nemzetibb és nemzetközibb bajnok lesz, a kényszerek bajnoka, aki túlszárnyalja hurokkészítőinek werberi, sőt hazai tudományát, aki legyőzi munkatársainak folyamatos bambaságát, hagyta, hogy altassák, etessék nyilvánvalóan hamis közvélemény-kutatásokkal, lefitymálva a választási szabálytalanságok ölbe hordós kommunista módszereit, a szélsőjobbal való riogatásnak oly sűrűn hangot adva ellökve egyetlen igazán húzós külső partnerét, bízván a Horn által lepubizott Kisgazda Főnök ebéd-spenótjainak méregtelenítésében – én leszek a győző, alias Viktor, ügyesebb, szebb, gyorsabb… ide süssetek!
Ez is lehet. Hogy majd egyedül. Hátrahagyva külföldi és belföldi tanácsadói hiszteroliberális galériáját, felröppenni az égre, mint magyar repülő – mely csaknem sikerült is.
Kérem, válaszoljon s válaszoljanak magányos tesztemre, leveleiket, x-eiket a szerkesztőségbe várom.
Tehát:
1.) Nem érzékelte a veszélyt.
2.) Belekényszerítették a veszélybe.
3.) Egymaga akarta megoldani a veszélyt.
Üdvözlettel régi olvasója,
Gy. T.