A képviselő úgy véli, az új kormány 13+1 pontból álló száznapos programjának megvalósítása – a tervezett béremelések, a szociális juttatások, a nyugdíjasoknak tett ígéretek – jelentős többletkeresletet generálnak. Ez önmagában még nem lenne probléma, de mivel rövid idő alatt jelenik meg a nagy mennyiségű pénz a piacon, elkerülhetetlen az árak emelkedése. A piacon megjelenő pénztöbblet elemzők szerint az idén kétszáz-, jövőre – áthúzódó hatásában – négyszázmilliárd forint lesz.
A másik, a száznapos program makrogazdasági hatásánál is jelentősebb inflációnövelő tényezőként Pósán László a Medgyessy Péter leendő kormányfő és László Csaba leendő pénzügyminiszter nevével egyaránt fémjelzett forintgyengítést nevezte meg. E lépés szükségességét nevezett politikusok azzal indokolják, hogy a nemzeti valuta szerintük pillanatnyilag jelentősen túlértékelt. Mindez abban mérhető, hogy az exportőrök értékesítése nem növekszik az exportőrök által elvárt mértékben. A kivitel ösztönzésének pedig az állam részéről a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszere a nemzeti valuta gyengítése, amit a Magyar Nemzeti Bank devizafelvásárlással tud elérni. Egy ilyen tranzakció a felvásárlás nagyságától függően megállítja a forint erősödését, illetve hosszabb távon a nemzeti valuta kisebb-nagyobb mértékű leértékelődésével jár együtt. Az intézkedés következtében és annak arányában a jövedelmek elértéktelenedésével is számolni kell. Ugyanígy értéktelenné válnak viszont a száznapos program során szétosztani kívánt százmilliárdok is. A forint leértékelődése a munkabér olcsóbbá válásával és természetesen a fogyasztói árak emelkedésével jár. Utóbbi szintén nincs összhangban az uniós kritériumok teljesítésében eddig folytatott antiinflációs törekvésekkel.
Végezetül Pósán rámutatott: az inflációs nyomás fokozásában ma még beláthatatlan következményei lehetnek a hatósági árszabás teljes megszüntetésének, amire Medgyessy ugyancsak ígértetet tett akkor, amikor kijelentette: nem kíván beavatkozni a piaci folyamatokba. E liberális gazdaságfelfogás a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állam – kivonulva az energiaszektorból – teljes mértékig a szolgáltatóra bízza az árképzést. A tervezett ipari gázáremelés ebben csak az első lépés – bár már ennek is jelentős inflációnövelő hatása lesz, hiszen azon termékek, amelyek előállításához szükség van gázfelhasználásra, mindenképpen drágulnak. A további árliberalizáció azt is jelenti, hogy előbb-utóbb a lakossági gázfogyasztás költségei is emelkednek, amit a szolgáltató kénytelen lesz áthárítani a fogyasztóra. Hasonló a helyzet a gyógyszerárak tervezett liberalizációja esetén is.
A képviselő mindezek kapcsán kifejtette: a jelenlegi, nagyjából hatszázalékos inflációs ráta ezen intézkedések következtében – minden ennek ellenkezőjét állító prognózis ellenére – nem csökkenni, hanem emelkedni fog. Akár évi egy-két százalékos inflációnövekedés is oda vezethet, hogy 2004-re tíz százalék közelébe kerül a fogyasztói árindex, ami nagy valószínűséggel igen messze lesz a három legkisebb inflációval rendelkező európai uniós tagállam fogyasztói árindexének átlagától. Vagyis teljesen jogos az az aggodalom, hogy a szigorú antiinflációs politika rövid távú érdekekért való feladása veszélybe sodorhatja a stratégiai célt, a 2004-es európai csatlakozás megvalósítását – hangsúlyozta Pósán László.
origo.hu
Napi balfék: Itt van Magyar Péter üzenete a nézőknek!
