— Valóban, a legrégibb megoldások közé tartozik az OpenView, de már régen nem csupán mint egyszerű hálózatfelügyelő, hanem mint a teljes informatikai infrastruktúra minden elemét felügyelő program. Az infrastruktúrának ma már kis része az, amit mint hálózatot tekinthetünk. Szinte mindent tud például az OpenView a munkaállomásokról. Nyilvántartja, milyen részegységekből épülnek föl, milyen szoftverek vannak rajtuk, amelyik el van látva intelligenskártya-olvasóval, annál azt is kezeli és használja a hozzáférési jogosultságnak az átlagosnál szigorúbb ellenőrzéséhez. Ahogy fejlődtek, összetettebbé váltak az alkalmazások, úgy fejlődtek a felügyelőrendszerek is. A kiindulás a hálózat volt, ezt követte a kiszolgálók kézben tartása, majd az adattáraké, és napjainkban érkeztünk el oda, hogy már az alkalmazások, különösen a cég működése szempontjából alapvetően fontos programok működésére is odafigyelnek a felügyelő rendszerek. Az OpenView is mind a három szintet kezeli, de ez csak az egyik, a technikai oldala a rendszerfelügyeletnek. Van egy másik dimenzió is, ahol a folyamatok befolyásolásának mértéke szerint tehetünk különbséget. Amikor 1990-ben előálltunk a HP OpenView-val, az akkori igényeknek megfelelően alapvetően hibafigyelő rendszert kínáltunk. A program folyamatosan rögzítette, hogyan haladnak az adatcsomagok a hálózatban, és jelezte, ha valahol elakadtak, feltorlódtak. Mikor már látszott, hogy a vevők jól tudják használni, logikus gondolat volt a továbblépésre az összegyűlt adatok elemzése, az elmozdulás a teljesítménykezelés irányába. Megjelentek azok az OpenView programok, amelyek előrejelzésekkel, a terhelés alakulásának ábrázolásával, statisztikákkal segítik a tervezést, megmutatják, hol érdemes változtatni, hol vannak vagy várhatók kapacitásgondok. Ma már azonban nem elég a részrendszerek teljesítményének figyelése, az egész informatikai rendszert kell a maga összetettségében tekinteni. Az informatikától egyenletes teljesítményt, egy adott szolgáltatási szint biztosítását várják a felhasználók. Változatos előírások szerint figyeli tehát az OpenView legújabb kiadása, egészen pontosan annak erre a feladatra kialakított moduljai bizonyos feltételek teljesülését, a működési állapotokat. Alkalmazásokról lehet adatokat gyűjteni úgy, hogy a program az általuk használt erőforrások terhelését, működését figyeli és értékeli. Az így nyert adatokból a beállított paraméterek szerint állnak össze azok a mérőszámok, amelyekkel jellemezni lehet az aktuális szolgáltatási szintet.
— Nehéz munka a szolgáltatási szint meghatározása az OpenView számára?
— Minél elégedettebb felhasználókat akarok látni magam körül, annál finomabb szabályozást kell kitalálnom, és bizony annál aprólékosabb is lesz a paraméterezés. Az internet előretörése folyamatos rendelkezésre állást követel, ráadásul nő az informatikai rendszerek bonyolultsága. A HP tervezői látták, hogy ez előbb-utóbb gondot okoz, ezért továbbléptek az integrációban. Nemrég jelentettük meg az OpenView teljes szolgáltatásokat megjelenítő, menedzselő termékcsaládját. Ezek a modulok már elszakadnak az infrastruktúra elemeitől, a kiszolgáló, a munkaállomás, az adattár felügyeletétől, pontosabban integrálják az állapotukat. Már csak annyit kell nekik megadni, hogy itt van egy szolgáltatás, az elektronikus levelek kezelése vagy az adatállományok archiválása, visszaállítása. A többit már maga intézi. Megfigyeli az infrastrukturális elemeket, amelyekből a szolgáltatást fölépítettük, és megfelelően kezeli őket. Ha valamelyik kiesni készül, lehetőleg előre jeleznek, és kalkulálják, hogy milyenfajta degradációt okoz a hiba a szolgáltatásban. Ha például fürtösítve vannak a gépek, akkor ha leáll is az egyik kiszolgáló, elég jelezni, de magát a szolgáltatást ez nem befolyásolja, a fürt működő része folytatja a kiszolgálást.
— Már nem is a rendszergazda állítja be a szolgáltatási szintet megadó paramétereket?
— Van egy Service Navigator nevű alkalmazás, amely nagyon sok szolgáltatáshoz képes felépíteni az értékeléshez és felügyelethez szükséges szolgáltatási fát, de finomhangolásra azért szükség van. Az adatmentési megoldásunkhoz, az Openview Omniback II-vel történő szolgáltatást a Service Navigator képes automatikusan konfigurálni, földeríteni az Openview Operations által nyújtott információk alapján, hogy hogyan is áll össze, milyen erőforrásokkal dolgozik. Az OpenView hetedik kiadásában már szoftveresen megvan a brit kormány által kidolgoztatott szabványjavaslat, az IT Information Library, amelynek bevezetését pártolják a magyar kormányzatban is. Ez egy alaposan átgondolt tematika gyűjtemény arról, hogy hogyan kell egy informatikai rendszert, infrastruktúrát felügyelni, hogyan kell az igényeket megállapítani és aztán megvalósítani, beleértve mindent, az IT-személyzet irányítását is. A módszergyűjtemény az informatika átfogó felügyeletét próbálja megfogni, mindent lefed. Még annak a megállapítására is ad egy eljárást, hogy az informatikai munkatársaknak milyen oktatásra van szükségük. Vagy arra, hogy biztonsággal megállapítsuk, a cég szempontjából mi a az informatikai szolgáltatások fontossági sorrendje. Nehéz eldönteni, hogy vészhelyzetben minek a fenntartása fontosabb, az integrált informatikai rendszer működéséé-e, vagy a levelezésé.
—Hogyan jut adatokhoz az OpenView?
—Minden rendszerfelügyelő rendszer úgy működik, hogy ügynököket futtat a kiszolgálókon, munkaállomásokon, adattárakon, aktív hálózati berendezéseken, adatokat kap tőlük, illetve rajtuk keresztül be tud avatkozni, ha szükségesnek látszik. Az OpenView sikerének egyik titka, hogy ellentétben más megoldásokkal, ezek az ügynökök nagyfokú önállósággal bírnak. Ha megszakad például az összeköttetésük a központi OpenView kiszolgálóval, a menedzserkonzollal, akkor korlátozottan ugyan, de tovább felügyelik a rájuk bízott részrendszert. Itt érdemes megemlíteni, hogy az ügynökökkel való kapcsolattartásnak vannak veszélyei. Könnyen félrevezethető akár a központi felügyelőszoftver, akár az ügynök, aminek a megelőzésére erős titkosítással dolgozik az OpenView, nehogy egy ügynöknek adott rosszindulatú, fals paranccsal megzavarják az informatikai rendszert. Az alaptitkosítás fölött van még egy opcionális védelem is, aminek a nagyon erősen veszélyeztetett államigazgatási, katonai rendszerek üzemeltetői vehetik hasznát.
— Ez jól hangzik, de persze tudjuk, hogy a legnagyobb veszélyforrás maga az ember, az alkalmazott. Erre a problémára is van megoldása az OpenView-nak?
— Természetesen vannak biztonsági megoldások, de szerintem ennél fontosabb az, hogy az informatikai rendszer folyamatos működésének fenntartása nemcsak a gépek, hanem az emberek felügyeletét is igényli, és ezt nagyon jól megoldja az OpenView. Sőt, hogy tágítsuk a kört, bevonja a rendszerbe a felhasználókat, a felhasználók kívánságainak teljesítését, kérdéseinek megválaszolását, panaszainak intézését is.
— Beépített helpdesk?
—Több annál: Service Desk, ami nem korlátozódik az egyszerű segítségnyújtásra, hanem munkafolyamat-vezérlés jelleggel irányítja a teljes IT-személyzet munkáját is. A felhasználó nemcsak kérdéseket tehet fel, hanem kéréseket is előterjeszthet, kérhet egy új programot, memóriabővítést, merevlemezt a gépére vagy új hozzáférési engedélyt a beosztottjának. Az igényeket a Service Desk befogadja és intézi: eljuttatja a jóváhagyóhoz, ha megvan az engedély, akkor azokhoz, akik teljesítik a kérést, megrendelnek, beszereznek és beszerelnek. Sőt a munkafolyamat akár egy teljes informatikai fejlesztési projekt is lehet, például egy átállás a Windows NT-ről Windows XP-re. Az OpenView feltárja, melyek azok a gépek, amelyeknek a hardvere csak bővítéssel tudja kiszolgálni a Windows XP-t, megrendeli az alkatrészeket, majd amikor beérkeztek, beütemezi az átalakítást és utána a rendszertelepítést. Ez a folyamat egészen odáig előre fölépíthető, hogy mit tegyen az ügyeletes, ha a végrehajtás utáni reggel a felhasználó telefonál, hogy nem találja kedvenc programjai ikonjait a képernyőn. Az ügyeletes már látja, hogy a változást oka az operációs rendszer frissítése, elmagyarázza, illetve — ha erről gondoskodtunk — megkéri a felhasználót, indítsa el, nézze meg a gépén a legfontosabb változásokat bemutató oktatóprogramot. De azért is több a Service Desk a helpdesknél, mert hibakoordinációt végez. Amikor bejön egy hívás, hogy nem működik a levelezés, a hibakoordinációból már látja az ügyeletes, hogy leállt a hálózat, és válaszolni tud, hogy igen, már tudják az okot, az elhárítás folyamatban van.
— A Service Desk mindenféle kapcsolatra képes?
— Hogyne. Van telefonkezelős és van világhálós, intranetes felülete. Intraneten a felhasználó bármikor ellenőrizni tudja rajta a neki járó szolgáltatási szint meglétét. Egy jól áttekinthető grafikus felületet lát a böngészőjében, rajta a szolgáltatásokhoz tartozó értékekkel.
Ki van egészítve a Service Desk egy tudáskezelő modullal is, abban gyűlnek a könnyen megválaszolható sztereotip kérdések és a rájuk adható válasz. A felhasználó — vagy az ügyeletes — először ezeken fut végig, és csak akkor kell egy hibaelhárítási folyamatot indítani, ha ott nem fordul elő a jelenség. A lényeg az, hogy IT szolgáltatásfelügyeletet csinálunk, ez egy evolúciós folyamat, a szoftver folyamatosan a korábbiakra épülve hozza azokat a szinteket, amikre szükség van.
— Milyen az OpenView termékstruktúrája?
— Az OpenView-család funkcionális termékekből áll, amelyeket platformfüggetlenül határozunk meg, de természetesen a telepítésnél már a megfelelő változatra van szükség. Az ügynökök, amelyek a monitorozást, illetve a vezérlést, beavatkozásokat végzik, a legtöbb platformra megvannak, beleérve a Linux vagy az OS 400 operációs rendszerrel dolgozó kiszolgálókat is. A rendszer természetesen nyitott, ha valamire szükség van, azt be lehet hozzá programozni. Az utolsó négy hónapban negyven új terméket jelentettünk be, köztük a már említett szolgáltatásfelügyeletet, az OpenView termékcsalád fejlődése tehát töretlen.
US Open
A US Open győztese nem bírta ki, odaszúrt a szervezőknek
