Kártyajátékszabályok

E sorok szerzője számtalanszor „végigkártyázta” az országot Győrtől Szegedig, Debrecentől Budapestig. Különféle társaságokban gyakorlatilag a hazánkban ismert összes játékot játszotta már, legyen az versenyjáték, mint a royal tarokk vagy a bridzs, társasági játék, mint az ulti vagy a húszashívásos tarokkváltozatok, esetleg az alsós, kaláber, kaszinó, piké, lórum, ramsli stb. Sőt olyanokat is, amelyek az internet korszakában szinte újjáéledtek, például a johanna (pikk dáma, fekete macska).
Szinte mindig beszédtéma, hogy milyen szabályok szerint játsszunk, egyáltalán, van-e az adott kártyajátéknak „hivatalos” szabályzata, és ezt honnan lehet ismerni.
Nos, hivatalos játékszabályzata csupán a két, versenyszerűen is játszható kártyajátéknak, a bridzsnek és a royal tarokknak van (illetve vannak más ilyen kártyajátékok is, de ezeket hazánkban kevésbé játsszák; ilyen például skat), a többiről mindig az adott asztalkörök döntenek.
Talán a legszerteágazóbb szabálydzsungelük a húszashívásos tarokkváltozatoknak van: ma, a 70 bemondásos royal korszakában is vannak olyan helyek, ahol még a hatbemondásos paskievics tarokkot is „istenkáromlásnak” tartják a hatodik bemondás, a „duplajáték” bevezetése miatt; van, ahol az illusztrált tarokkot keverik a „sas”-bemondásokkal, a magas tarokkal, és – horribile dictu! – léteznek olyan tárasaságok is, ahol a húszashívásos játékban el lehet tekinteni az egyébként névadó XX-as lap meghívásától. És még nem is beszéltünk a játéklicitálásról, amelynek értelmezése miatt évtizedes barátságok bomolhatnak fel. (E sorok írója kétszer, 1985-ben és 2000-ben próbált megszervezni egy országos húszashívásos mozgalmat, de nem sikerült egységesíteni a szabályokat. A „ha a jó lapokat csak még jobban megjutalmazó illusztráltat kell játszanom, inkább hazamegyek” típusú vélemények álltak szemben a „ha nem játszhatom az illusztráltat, csak az unalmas paskievicset, inkább hazamegyek”-szerű véleményekkel.)
Az ultit is sokféleképpen játsszák, de itt legalább markánsan elkülöníthető három törekvés: az önrablós, a félkezes és a színlicites játékmód. (A klasszikus „felveszem zöldre” változat már szinte mindenhol kihalt.)
Az ultijáték bemondásai terén – az utóbbi évtizedek sok újítása („négy ász”, „surranó”, „tulétroá” stb.) ellenére – gyakorlatilag az alapbemondások maradtak igazán népszerűek, csupán a hármas, illetve a négyes ultimó bemondása terjedt el viszonylag szélesebb körben.
Igen sokan römiznek, ám a talán legszebb formáját, a rablórömit egyre kevesebben űzik, annál népszerűbb a tizennégy lapos játékmód. Itt meglehetősen közeliek a különböző szabályok, az eltérések inkább csak a lerakás pontszámlimitjénél – 50 vagy 51 – mutatkoznak.
A kanaszta népszerűsége hanyatlóban van, ellenben a póker jól tartja magát. (Tudják-e a kedves olvasók, hogy ez utóbbiból Las Vegasban világbajnokságot is rendeznek, és annak egyik győztese hazánkfia?) A versenypókert mindössze ketten játsszák.