Kereskedelmi háború küszöbén

Könnyen eloszlathatja a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) dohai ülésén született kereskedelemliberalizációs illúziókat a reálpolitika. Előbb az acéltermékekre vetett ki pótvámokat az Egyesült Államok, nem sokkal később pedig George W. Bush elnök aláírta a farmtörvényt, ami homlokegyenest ellentétes a WTO-tagok által Dohában elhatározottakkal.

GENF. Egy merész kísérlet végét jelenti az Egyesült Államokban a farmtörvény aláírása. 1996 óta a farmerek ugyanis csak minimális szubvenciót kaptak a kormánytól. Az intézkedéssel hatékonyabb gazdálkodásra, illetve új termékcsoportok bevezetésére próbálták rávenni őket. Mára egyértelművé vált, hogy a terv megbukott. A mezőgazdaságból élők jövedelme az átlagjövedelem szintjére, évi 36 ezer dollárra esett vissza. Ezen kíván változtatni a farmtörvény, amelynek révén a központi kormányzat tíz év alatt nyolcvanmilliárd dolláros támogatást jutatt a gazdáknak.
A szabadkereskedelem hívei élesen reagáltak az USA által bevezetett új intézkedésre. Példátlan módon a világ három fő nemzetközi pénzügyi és gazdasági szervezetének vezetői, Horst Köhler, az IMF, Mike Moore, a WTO és James Wolfensohn, a Világbank elnöke közös állásfoglalásban ítélte el az amerikai protekcionizmus növekedését. A WTO dohai fordulójának fő célkitűzése éppen az volt, hogy 2005 januárjáig a kulcságazatokban – mint például a mezőgazdaság – a felek olyan szabályokról állapodjanak meg, amelyek megnyitnák a fejlett országok piacait a harmadik világból származó mezőgazdasági termékek előtt, ezáltal lehetőséget biztosítva a fejlődő országoknak a kedvezőbb külkereskedelmi egyensúly elérésére. Az Európai Unió, amely ugyancsak példátlanul magas szubvenciókkal támogatja a gazdákat, szintén szót emelt a farmtörvény aláírása ellen. Brüsszel úgy látja, hogy ezzel újabb front nyílhat a lassan háborúvá terebélyesedő USA–EU kereskedelmi vitákban.
A banán- és a kakaóvita után az acélimport korlátozása okozott komolyabb konfliktust a két gazdasági és kereskedelmi nagyhatalom között. Amerika márciusban vezetett be védővámokat külföldi acéltermékekre. Az EU és más nagy acéltermelő országok, mint Japán, Brazília, Ausztrália és Dél-Korea, azonnal a Kereskedelmi Világszervezet választott bírósága elé citálta az USA-t. Mivel jó másfél évbe is beletelhet, amíg lezárul a bírósági eljárás, az unió egyoldalú szankciókat helyezett kilátásba, amelyekkel 336 millió dollár értékben alkalmaz retorziót. Az USA-nak július 18-ig kell megfontolnia, hajlandó-e kompenzációt nyújtani az EU-nak az acélüzleti veszteségek miatt. Jelenleg úgy tűnik, erre a Bush-kormány nem lesz hajlandó, hiszen újabb retorzióval fenyegette meg az uniót.
A kialakult helyzet óriási kihívást jelent a WTO számára, amely felszállóágba került a dohai csúcs sikeres lezárásával és Kína csatlakozásával. Amennyiben viszont a világ legnagyobb gazdasága továbbra is rossz példát szolgáltat a többiek számára, a szárnyalásnak könnyen zuhanás lehet a vége.

Magyar importkorlát. Június 3-tól december 3-ig ideiglenes piacvédelmi intézkedést vezet be egyes vas- és acélipari termékekre a Gazdasági Minisztérium – áll a Gazdasági és Foglalkoztatási Közlöny legfrissebb számában. A tárca a döntést azzal indokolja, hogy a megnövekedett import veszélyezteti a hazai ipart. (MTI)