Kolumbia hadat üzen a vörösöknek

Kolumbiában Alvaro Uribe jobboldali jelölt léphet Andrés Pastrana leköszönő államfő örökébe. A politikus a szavazatok 97 százalékának összeszámlálását követően a voksok 53 százalékát tudhatta magáénak, így biztossá vált, hogy az első fordulóban abszolút többséggel diadalmaskodott, azaz második választási menetre már nem lesz szükség. A második helyen a liberális Horacio Serpa (31,8) végzett, aki azonnal elismerte a vereségét.

Nehéz napok következnek a szélsőbaloldali gerillák számára – rebesgetik Kolumbia-szerte. A jól értesültek szerint hajtóvadászat kezdődik, amely a vörösök megsemmisítésével ér véget. Uribe ugyanis nem a kompromisszumra törekszik: az ő célja a demokrácia megerősítése a sokat szenvedett dél-amerikai országban, ahol senkinek sem kell majd félnie, ha kimegy az utcára. A fiatal és energikus ügyvéd beszédeiben sokszor megemlítette apja halálát. Az idősebb Uribét 1983-ban szélsőbaloldali gerillák gyilkolták meg, így személyes indulatok is vezérlik az új elnököt. A beszédeiben ugyanúgy minduntalan megemlítette a zöldek elnökjelöltjének, Ingrid Betancourtnak kálváriáját. A politikusnő hónapok óta a baloldali gerillák fogságában van, a választáson a lakosok fél százaléka mégis rá szavazott. Uribe valószínűleg nem akar beleesni abba a hibába, amelynek a régi államfő, Andrés Pastrana köszönheti kvázi bukását. A Pastrana-féle tárgyalások ugyanis kudarcot vallottak, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) gerillái olykor elfogadták a megadási feltételeket, máskor viszont újult erővel léptek fel a kormánycsapatok ellen. Pastrana, bár népszerű maradt, mégis bukott elnökként távozik a hatalomból, fő célját, az erőszak visszaszorítását nem tudta elérni. A tárgyalássorozat a világ azon fertályán – úgy tűnik – nem vezet eredményre, Uribe kemény fellépése viszont igen.
Emellett nemcsak saját népe, hanem az egész világ, s az ország legfőbb szövetségese, az Egyesült Államok is kedvezően értékeli Uribe győzelmét. Különösen annak fényében érthető az amerikaiak boldog gratulációja, hogy a FARC működésének anyagi feltételeit főként kábítószer-kereskedelemből teremti elő, első számú célállomásuk pedig – mi más is lenne? – az Egyesült Államok. Amerika épp a drogok beözönlése ellen léptette életbe azt a Plan Colombia néven elhíresült tervezetet, amely segít a parasztoknak a kokacserje helyett más növénykultúra termesztésében. A kokát pedig kiirtják, a fegyveresek ellenállása közepette. Amerika tehát Uribe mellett áll, s így a gerillák sejtjeinek kérlelhetetlen felszámolásával a Plan Colombia is jobban működik majd. Persze az is igaz, hogy a parasztoknak kenyér kell, és amíg a kábítószer jó üzlet, addig a helyiek nem fognak lemondani a termesztéséről a nemes ügy érdekében. A kokain alapanyaga helyett kukoricát termelni kemény munka, csekély jövedelemmel. Ezért fizet az ENSZ és Amerika rengeteg pénzt azokba az alapokba, amelyek kompenzálják a földművesek kieső jövedelmét. Addig azonban még nagyon sokat kell dolgozni, hogy drogmentesíthessék Kolumbiát. Ehhez azonban – minden elemző egybehangzóan állítja – az Alvaro Uribe-féle kemény kéz kell.