Levelek Pestről és Budáról

Barcsi Barnabás (Budapest): Az egyik korábbi számukban megjelent Krízishelyzet a fővárosban című cikkhez szeretnék hozzászólni, mint aktív autós és közlekedő polgár. A cikk a Levegő Munkacsoport megállapításai alapján íródott, ami nem baj, csak ők nem autósok és nem közlekedő polgárok. Ezért megállapításaik egyoldalúak és emiatt félrevezetőek. Természetesen van a cikkben igaz megállapítás is, azonban a probléma náluk a forgalom csillapításában és esetleges teljes megszüntetésében, új adó bevezetésében (amely már rég be van vezetve, súlyadó néven) megoldásként jelentkezik. Az igazság pedig az, hogy a fővárosban úthálózat bővítése, utak szélesítése nem történt az utóbbi 20 évben. Ami történt, az részben felújítás volt, a forgalmi csomópontok átalakítása nélkül. A meglévő kereszteződések áteresztőképességét már a tervezés időszakában rosszul állapították meg, ezért állandósulnak a forgalmi dugók. Messze nem igaz az, hogy a fővárosban csak 20 százalék autózik, mert kihagyja a számításból a bejárókat. Teljesen. Ha csak 20 százalék autózna, az nem jelentene többet 200 ezer kocsinál. Ennél lényegesen több jár-kel az útjainkon. Az igazi probléma a legalább még két híd hiánya, a rá- és elvezető úthálózattal. Eközben a főváros duzzog amiatt, hogy nem kap elég támogatást, és úgy viselkedik, mintha nem az ő felelőssége volna Budapest közlekedési problémáinak a megoldása. Mivel felelősségre vonás nem történt és nem történik, bármiért, akármiért meg lehet sértődni. Ezt mutatja, hogy a Lágymányosi hídon – annak ellenére, hogy pályaszerkezeti alépítménye elkészült – mind a mai napig nem helyeztek el síneket, így villamos sem járhat rajta. Azon a hídon, amelyik reggel, napközben, este már teljesen terhelt. Igenis rossz adatok alapján számították ki a forgalmat! A főváros északi oldalán ugyanez a helyzet azzal a különbséggel, hogy ott még híd sincs. Majd lesz valamikor, mert most a minisztériumok átalakítása miatt kétséges, hogy a közlekedés milyen erőt fog képviselni az új felállásban. Már régen megállapították, hogy a belső kerületekből a nagy forgalmat indikáló közületeket, hivatalokat kitelepítik, ez aztán szépen el is halt. A 4-es metró nyomvonala is megérne egy pár szót, de inkább ne beszéljünk róla, végre valami épül. Csak azt nem értem mint közlekedő polgár, hogy Csepel, Óbuda, Békásmegyer, Káposztásmegyer milyen alapon kerül mindig háttérbe? Ha megépül a metró, akkor Gazdagrét, Őrmező közlekedési problémáit miért nem oldják meg? A közlekedés fejlesztése állandó törődést igényelne, azt meg tudomásul kell venni a környezetvédőknek is, hogy – ilyen tömegközlekedés mellett – egyelőre maradnak az autók, maradnak a problémák.
*
Perédy Adél (Budapest): Több lapot olvasok, szinte egyöntetűen közlik: a városatyáknak nagyobb gondjuk sincs, mint hogy legyen-e a fővárosnak felhőkarcolója, vagy sem. Hiába, boldog ország vagyunk! Ahol a fejnél kellene megfogni a dolgok lényegét, a lábánál rángatják elő. Avagy a városházán a politikai nézetek vezényelnek? A háború előtt is felvetődött a felhőkarcolók kérdése. A hozzáértő mérnökök szerint nem épülhet, mert nem sziklás a talaj. Akkoriban Budapest tényleg világváros volt, szép fekvésével világviszonylatban a harmadik helyen állt. A mostani vezetőknek azonban fontosabb a négyes metró. Az Urbanisztikai Társaság a hármas metró meghosszabbítását támogatja. Veszélyeztetve látják a hévízkincset, ráadásul szerintük a dél-budai metró építése semmit sem segítene. Reméljük, a városatyák komolyan veszik a hozzáértő emberek véleményét. Hallgassák meg a geológusokat, a hidrológusokat és a balneológusokat is, csak utána döntsenek! Évekkel ezelőtt Tabéry Iván főmérnök azt mondta a városházán: három metrót még elbír a főváros földkérge, négyet aligha. Vagy süllyedünk, vagy maradunk. Úgy látszik azonban: oly mindegy. A hazaszeretet itt senkit nem vezényel, csak a haszon?