Mátyásföld és a HÉV

A városrész története igen rövid időre – mindössze 115 évre – tekint vissza: 1887 novemberében a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületének megalakulása után épült ki a korszerű, elegáns telep, amely ma a főváros XVI. kerületének része.
Mátyásföld megalapításának regényes története a dualizmus korába repít vissza minket. Egészen pontosan egy 1887-es késő őszi vadászatra. Ekkor látta ugyanis vendégül Cinkota földesura, Beniczky Gábor és neje, Batthyány Ilona grófnő a tehetős Kunkel Imrét, a budapesti Központi Tejcsarnok megalapítóját és első igazgatóját. A jól sikerült délutánon tetszett meg a birtok mátyásföldi része az üzletembernek, aki a táj szépségén kívül a befektetési lehetőséget is felfedezte. Ekkoriban ugyanis már tervbe vették a cinkotai Helyiérdekű Vasút kiépítését, emiatt a közeli telkek értékének ugrásszerű emelkedésére számíthattak. Az ötletet tett követte, amit a korabeli pletykák Beniczky súlyos anyagi gondjaival magyaráztak. A szerződést viszont még abban az évben megkötötték, amely szerint Kunkel a 75 hold nagyságú birtokrészt négyszögölenként 65 krajcárért megkapta, sőt további 75 holdra tízéves elővételi jogot kötöttek ki, bekalkulálva a várható telekár-emelkedéseket is. A megállapodás után az üzletember egy érdekközösséget – a Nyaralótulajdonosok Egyesületét – hozott létre barátaival, a majdani üdülőtelep telektulajdonosaival. A terület kertváros jellegének megőrzése céljából előírták a villaszerű építkezést, a terveket az egyesület tagjai bírálták el.

A következő években rohamos fejlődésnek is indult a „lakótelep”, két év múlva a telektulajdonosok száma már hetvenkettőre emelkedett, a nyaralók és villák mellett gazdasági épületek, kertészlak és egy egyemeletes fogadó is elkészült, sőt a telep utcáinak tervszerű fásítása is megindult. Még abban az évben megépült a Helyiérdekű Vasút pályája a Keleti és Cinkota között (akkor még gőzös járt rajta), és a telep főbejáratával szemben rövidesen létrehozták az első, még fából készült mátyásföldi vasúti megállót. A nyaralótulajdonosok kérésére a BHÉV, a szervezet egyik alapító tagja rövidesen szép állomásépületet emeltetett, és segítséget nyújtott a telep villamos árammal való ellátására, valamint hetenként egyszer éjjeli, színházi járatot indított. Hamarosan az utcák is neveket kaptak, a telep biztonságáról pedig őrök gondoskodtak. Névadóul Mátyás királyt vállasztották, akinek mellszobrát a Mátyás téren állították fel. A századfordulón megkezdődött a HÉV túloldalának felparcellázása, amely Ó-Mátyásföld zárt, arisztokratikus településformájával szemben – néhány út menti villát és a Légrády-kastélyt leszámítva – sokkal lazább és szerényebb teleppé alakult. Az első világháború körüli időszakban fellendült Mátyásföld, 1933-ban önálló községgé nyilvánították. A második világháború után kezdődött meg a munkásság beáramlása, amitől megszűnt a telep arisztokratikus jellege. 1950-ben mint XVI. kerületet a fővároshoz csatolták, mesterséges központjává a 60-as évektől a Jókai utca környéke vált, itt található a rendőrkapitányság, a főposta és a rendelőintézet is. A repülőtér és környéke 1945-től a rendszerváltozásig a szovjet hadsereg rendelkezésére állt. (G. R.).