Mutasd a lapod!

Ludwig Emil
2002. 05. 05. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kártyát még az is ismeri, aki nem tud írni, olvasni. A ma divatos szóval funkcionális analfabétának nevezett polgártárs, aki sem a nagy-, sem a kisbetűket nem tanulta meg, legfeljebb a számokat ismeri, azt pontosan tudja, hogy az alsó kettőt, a felső hármat, a király négyet ér, az ász a legerősebb lap, az adu ász pedig mindent üt. A kártyajáték része kultúrtörténetünknek, se szeri, se száma a vele kapcsolatos szólásoknak, közmondásoknak. A kártyajátékban az a jó, hogy szabályai régtől fogva kidolgozottak, állandóak és egyértelműek. Bármelyik játéknemet választjuk a magyarnak nevezett – amúgy a svájci történelem figuráit megörökítő – harminckét lapos kártyapaklival, a legegyszerűbbnek mondható huszonegyezéstől a snapszernek nevezett két-három-négy személyes társas időtöltésen át az ultiig, a parti szabályait legfeljebb apró helyi szokások módosíthatják csekély mértékben, ám ezek tisztázása után bízvást indulhat a játszma.
Az általános és titkos választójog bevett gyakorlata abban hasonlít bármelyik közismert kártyajátékra, hogy a szabályok itt is megbízhatóan le vannak fektetve, a résztvevők kezébe adott lapot, lapokat rajtuk kívül más nem láthatja (csak miután bevégezték a rájuk tartozó teendőket), és a végén a számolás az előzetesen és közösen elfogadott megállapodás szerint történik. A kétségkívül nagyobb tétre menő, sokak által játszott négyévenkénti partit az ártatlan asztali szórakozáshoz hasonlóan gyakran kísérik figyelemelterelő trükkök: blöffölések, egymást bosszantó beszólások, félrevezető megjegyzések, de csakis a szabályok által megengedett határig. Olyan ocsmány csalás, mint amilyenre a szocialisták országgyűlési frakciójának szépreményű vezetője, Lendvai Ildikó vetemedett a budafoki kampány során, hogy a választási reklámlapjához egy voksolás után beváltható bónra emlékeztető papírt mellékelt, legfeljebb egy (személyes) következmények nélküli népképviseleti választáson történhet meg, ilyen disznóság egy magára valamit adó asztaltársaságban – Horn Gyula örökbecsű szavaival – csak kétszer fordulhatna elő: először és utoljára.
A most lezajlott magyarországi választásról fontos megjegyezni, hogy az első körben leadott több mint ötmilliónyi szavazatból mintegy negyvenezernyi különbség döntött a szocialisták javára, s ennél is kevesebb szavazaton múlott, hogy a szabad demokraták bejutottak a parlamentbe, illetve hogy a MIÉP kiesett onnan. Miután az országban tízezer szavazókörben folyt a voksok összegyűjtése, egy-egy helyen átlag öt-hatszáz fős részvétellel, könnyen belátható, hogy csupán a szavazatok egyetlen százalékának nem egyértelmű megítélése, országosan összeadódó hibaként, túlhaladhatja a népképviseleti részvétel szempontjából ügy- és sorsdöntő, nem egészen egy százalékokat. Okkal és joggal elvárható tehát, hogy az ügyben leginkább érintett emberek, a választójogukat gyakorló állampolgárok megismerjék a választás pontos és megbízható végeredményét, amit a most még – és a törvény szerint további három hónapig – meglévő papírokról újra lehetne ellenőrizni.
Érdekes, hogy a Fidesz erre irányuló, demokratikus és nyilvános kezdeményezését az együtt nyertes MSZP és SZDSZ vezetői milyen élesen és egybehangzóan utasítják vissza. Pedig, a kártyajáték példájánál maradva, ha egy játékos azt állítja, elegendő lapot gyűjtött össze a győzelemhez, akkor két eset lehetséges: a partnerei vagy utánszámolás nélkül elfogadják, vagy – ha kétség merül fel – felszólítják, terítse ki a lapjait, és előttük számlálja meg újra. Megvan-e a hatvanhat? Harmadik eset, az, hogy az illető nem hajlandó megmutatni a kártyáit, egyszerűen nem fordulhat elő. Olyan nincs.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.