Nem szeretem azt a szót, hogy szektorsemlegesség

Csak az fogadható el számunkra, ha az Európai Unió bejelenti: az uniós agrárrendszert úgy reformálja meg, hogy a belső közvetlen kifizetések szintjét ötven százalékra csökkenti, és mi három év múlva az ötvenszázalékos közvetlen támogatásokat kapjuk meg. Ha nem, akkor támogatási diszkrimináció ér bennünket, ekkor aszimmetrikus piacvédelemre kell berendezkednünk – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Német Imre, az MSZP agrárminiszter-jelöltje. A politikus álláspontja szerint mindenkinek meg kell adni a mezőgazdasági fejlődés, fejlesztés és természetesen a termelés lehetőségét. Így a földvásárlásét is, amelynek liberalizációja során csak olyan megoldást tud elképzelni, amely kizárja a külföldiek termőföldszerzését a társas vállalkozásokon keresztül. Úgy gondolja, az EU-val való egyeztetések során találnak olyan megoldást, amely nem sérti az erre vonatkozó OECD-szerződést. Németh Imre hangsúlyozta: jó együttműködést szeretne az agrár-érdekképviseletekkel, de nem akar „udvari érdekképviseletet” kialakítani, erős agrárkamarai kötődései ellenére sem.

Nagy Ottó
2002. 05. 08. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

n Nagy Ottó
A legkényesebb kérdés a földügy. Miként vélekedik az állami földek értékesítéséről?
– Úgy gondolom, a Magyar Nemzeti Földalap nem azért jött létre, hogy ilyen hirtelen privatizálja az állami földeket, az elsődleges cél a birtokrendezés, amihez szükség van cserealapra is. Meg kell teremteni a földhasználat biztonságát, ezeken a területeken termelés folyik. Nem járható út az, hogy a 12 privatizált állami gazdaság 50 éves bérleti szerződésekkel, stabil földháttérrel rendelkezik, miközben más átalakult állami gazdaságoktól az értékesítés révén elkerül a föld, így azok működésképtelenné válnak. Az igaz, hogy az értékesítés a családi gazdaságokat segíti, de nem járható út, hogy közben más emberek kárt szenvednek. De még így is az értékesítés igazságosságára kell törekedni.
– A versenytárgyalás nem elég igazságos út?
– Igazságos, viszont az eladandó földeken termelés folyik, és attól nem lesz nagyobb a foglalkoztatottság, ha családi gazdálkodók művelik. Ez politikai blöff, a kormány azt mondja: lám, mi odaadtuk volna, a szocialisták meg nem.
– Martonyi János külügyminiszter nemrég az unió elé terjesztette a védzáradékot, amelynek az a lényege, hogy a jelenlegi hétéves földvásárlási moratórium három évvel kitolódna abban az esetben, ha az akkori hazai és uniós földárak között jelentős különbség lenne. Ezzel mind a négy parlamentbe jutott párt egyetértett. Ugyanakkor Kovács László, az MSZP elnöke két kijelentést tett a külföldiek földvásárlásával kapcsolatban. Boros Imre Phare-miniszter szerint az első, amelyben a moratóriumot három évre csökkentené, a külföldnek szólt, a második, amelyben Kovács László azt nyilatkozta, hogy a moratóriumot tíz évre kívánják emelni, a belföldnek. Ön hogy értékeli ezeket a kijelentéseket?
– A védzáradékkal kapcsolatban úgy látom, a Fidesz-kormány beismeri saját hibáját. Mi tavaly, a június 12-i megállapodás után könnyelműnek minősítettük ezt a lépést, mert különválasztották a termőföldről szóló ideiglenes fejezet lezárását a mezőgazdasági pénzügyi kérdésektől. Az EU önkényesen sorolta a fejezeteket, úgy, hogy a saját szempontjából legkényesebb részeket hagyta a végére, azoknak a fejezeteknek a lezárását pedig, amelyekben eredményt akart elérni, sürgette. Ilyen volt a termőföld kérdése is. Meg vagyunk győződve arról, hogy ennek ideiglenes lezárásával is meg kellett volna várni az EU tárgyalási pozícióját. Csak az fogadható el számunkra, ha az EU bejelenti: az uniós agrárrendszert úgy reformálja meg, hogy a belső közvetlen kifizetések szintjét ötven százalékra csökkenti, és mi három év múlva ezeket az ötvenszázalékos közvetlen támogatásokat kapjuk meg. Ha nem, akkor támogatási diszkrimináció ér bennünket, ekkor aszimmetrikus piacvédelemre kell berendezkednünk.
– Miért?
– Mert akkor az uniós áruk elárasztják a magyar piacot. Emellett számunkra elfogadhatatlan egy olyan megállapodás, amelynek során a magyar termőföldpiac lényegesen előbb megnyílik a nyugat-európai gazdák előtt, minthogy a magyar gazdák azonos közvetlen kifizetésekben részesülnének. A jelenlegi helyzet az, hogy a tényleges mezőgazdasági termelést végzők az alacsony jövedelmezőség miatt nem képesek termőföldet venni. Ezen a számukra biztosított hitelekkel, kedvezményekkel változtatni szeretnénk.
– Kiket ért ténylegesen „mezőgazdasági termelők” alatt?
– Elsősorban az egyéni gazdálkodókat, nekik kell ebben segítséget nyújtani. A birtokrendezés Magyarországon még nem játszódott le, ami problémát jelent abból a szempontból is, hogy közel van az az idő, amikor a Nyugat-Európából érkezett, jelenleg is itt tartózkodó gazdálkodók a belépés évében, ha letelik a három év, vásárolhatnak termőföldet. Az elővásárlási rendszer csak azonos vételár esetén nyújt védelmet a magyar termelőknek, ha valaki lényegesen magasabb árat ígér, akkor hiábavaló az elővásárlási jog. A mi kezdeményezésünk arra irányult, hogy ha az EU nem hajlandó elmozdulni jelenlegi álláspontjáról, akkor azt a hároméves időszakot, amely itt-tartózkodás esetén lehetővé teszi a külföldi gazdák földvásárlását, meg kell emelni. Ha ez a kiegyenlítődés nem történik meg, akkor a hároméves védzáradék vajmi keveset jelent.
– Hány ilyen külföldi gazda lehet ma Magyarországon?
– Meglehetősen sok, pontos számukat nem tudom megmondani.
– Az agrártárca adati szerint alig két tucat.
– Szerintem az érintett gazdák száma ennél lényegesen nagyobb. Én Vas megyéből származom, ismerem a helyi viszonyokat, még Karintiából is vannak ott földbérlők. Ezért az agrártárgyalási pozíció rossz, azon javítani kellene.
– Az előbb csupán félig válaszolt arra, hogy a termőföldvásárlást kiknek szeretnék biztosítani. Azt mondta, elsősorban a családi gazdálkodóknak. Van másod- és harmadsor is?
– Igen, van másod- és harmadsor is, mert elfogadhatatlan számunkra, hogy a magyarországi jogi személyiségű gazdálkodók – beleértve a családi kft.-ket, szövetkezeteket vagy akár részvénytársaságokat – ugyanakkor vásárolhassanak termőföldet, amikor a nyugati jogi személyek. Ez ugyanis fékezi a mezőgazdaság fejlődését, mert az unió már a csatlakozás időpontjától előírja, hogy az állattenyésztő telepekhez környezetvédelmi és egyéb okok miatt mennyi termőföld használata kötelező. Márpedig ha nincsenek biztonságban az állattenyésztő telepeket működtető szervezetek, akkor az állatállomány tovább csökken, ami munkahelyek megszűnésével jár. Nem értjük, hogy az ültetvénytelepítések szorgalmazásához miért nem lehet lebonyolítani egy jelentősebb programot a felület növelésére, mert számos olyan szervezet van, amelyeknek nem adnak bérbe 25 évre termőföldet a földtulajdonosok a spekuláció miatt. Ha mi azt akarjuk, hogy vidéken lehetséges legyen a megélhetés és a foglalkoztatás, akkor ezeket az intenzív kultúrákat fejleszteni kell. Ennek termelő alapjait pedig rendbe kellene tenni. Természetesen csak olyan megoldást tudunk elképzelni, amely kizárja a külföldiek termőföldszerzését ezen a csatornán keresztül. Úgy gondoljuk, az egyeztetések során találunk olyan megoldást, amely nem sérti az erre vonatkozó OECD- szerződést. Ez a megoldásunk a jogi személyiségű gazdálkodók esetében hasonló, mint az egyéni földtulajdonosoknál. Azaz csak azok számára teszi lehetővé a vásárlást, akik több éve mezőgazdasági többségi tevékenységet végeznek és tulajdonosaiknak legalább a 70 százaléka a gazdálkodás helyén lakik. Ha e termelőszervezetekhez külföldi tulajdonos társulna, akkor a föld csak a Nemzeti Földalap számára lehetne értékesíthető. Úgy gondoljuk, meg tudnánk oldani a gazdálkodás oldaláról a termelő alapok biztosítását, kiküszöbölve azt a „kijátszási csatornát”, amelyről korábban beszéltek.
– Erről lehetne előzetesen néhány szót hallani?
– A földtörvény módosítására az első száz napban, az Alkotmánybíróság döntése után sor kerül, mert úgy érezzük, a törvény jelenlegi állapotában alkotmánysértő. Ezért módosítjuk, a helyben lakó, ténylegesen mezőgazdasági tevékenységet végzőket kedvezményezetté tesszük a földvásárlás, a jelenlegi földhasználókat pedig a földhaszonbérlet tekintetében. Azokat az előjogokat, amelyeket a jelenlegi törvény tartalmaz és amelyeket a 12 volt állami gazdaság élvez, természetesen megszüntetjük.
– Ez azt jelenti, hogy egyenlő jogokat biztosítanak mindenkinek?
– Nem szeretem azt a szót, hogy szektorsemlegesség, a földvásárlás esetében pedig különösen nem. Mi a földvásárlás vonatkozásában a családi gazdaságoknak adott kedvezményeket nem akarjuk visszavenni, szükségesnek tartjuk, hogy fejlődjenek, ezért a hitellehetőségeket bővítjük. Úgy gondoljuk, nem csak annak a 3-5 százalék regisztrált termelőnek kell megadni az esélyt. Ha valaki részfoglalkozásban végez bármilyen mezőgazdasági tevékenységet, akkor úgy gondolom, ha versenyképes gazdaságot akar kiépíteni, számára is biztosítani kell ehhez a lehetőséget.
– A hitellehetőségeket továbbra is a Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) keresztül kívánják folyósítani, vagy más megoldást választanak? Keringenek olyan információk, amelyek szerint önök felszámolnák a bankot.
– Az MFB felszámolásáról véleményem szerint nincs szó, csak a profiltisztításáról, mi az MFB-t privatizációs intézményként nem használnánk. Nyilvánvaló: azokat a kedvezményes hitellehetőségeket, amelyeket jelenleg nyújt, használni szeretnénk a mezőgazdaságban. Hogy ennek lebonyolítására egyedül csak a konzumbank lenne kijelölve, ebben nem vagyok biztos.
– Kiket vonnak be a hitelfolyósításba?
– Azok a kereskedelmi bankok jöhetnek szóba, amelyekkel sikerül megegyezni az adott konstrukcióban.
– Sok egyéb mellett átszerveznék a földalapot is.
– A földalapot tényleg arra használjuk, ami létrehozásának eredeti célja volt: a birtokrendezésre. A jelenlegi irányítási rendszert nem tartjuk elfogadhatónak, mert úgy gondoljuk, így egyedül a mindenkori miniszterelnök kezében van a lehetőség, akár a 360 ezer hektár állami földtulajdon leosztására is. Erre a kiváltságra Medgyessy Péter nem tart igényt, ezért az egész földalapot társadalmi ellenőrzés alá vonjuk. Nemcsak az Országgyűlés, hanem a civil szervezetek bevonásában is gondolkodunk, ugyanis úgy látjuk, kizárólag Budapestről nem lehet ellenőrizni, milyen ügyleteket köt a földalap.
– Mely civil szervezetekre gondolnak?
– Az érdekképviseletek és a gazdasági önkormányzatok jöhetnek szóba.
– Több mezőgazdasági érdekképviselet is van, a Magyar Agrárkamara, a MOSZ, a Magosz. Az együttműködésbe bevonnák a Magoszt is?
– A következő kormány nem tart majd „udvari érdekképviseletet”, mi a programunkat az együttműködésre alapozzuk. Minden olyan érdekképviselettel van beszélni és egyeztetni valónk, amelyek mögött tényleges termelői háttér van, így a Magosszal is.
– Udvari érdekképviseletekről beszélt, ezért meg kell kérdeznem: ha ön lesz a miniszter, akkor Mészáros Gyula, a Magyar Agrárkamara jelenlegi főtitkára lesz a közigazgatási államtitkár? Ez esetben nem lesz szó udvari érdekképviseletről? Különösen úgy, hogy köztudott, ön – legalább még egy darabig – a Pest Megyei Agrárkamara ügyvezető alelnöke is?
– Egyelőre nincs végső döntés sem a miniszter, sem az államtitkárok személyéről. Ha rám és Mészáros Gyulára esik a választás, akkor Mészáros úr is és én is lemondunk tisztségünkről, s attól a pillanattól kezdve mindketten minden mezőgazdasági termelő érdekében dolgozunk.
– Ez természetes, de a kötődés emiatt még megmarad.
– Úgy gondolom, a kamarának jelenleg sokkal több egyéni gazdálkodó a tagja, mint társas vállalkozás, és ahogy én a megyei agrárkamarákat ismerem, mindnek rendkívül jók a kapcsolatai az egyéni vállalkozókkal, társas vállalkozásokkal és a szövetkezetekkel is.
– Néhány évig a kamarákhoz kapcsolódott a falugazdász-hálózat. A falugazdászok sorsa kényes kérdés. Önök cáfolták, hogy felszámolnák a hálózatot…
– Nem lesz fölszámolva a falugazdász-hálózat, inkább továbbfejlesztjük és még inkább a gazdálkodók szolgálatába állítjuk. Bár nem tagadom, rossz szemmel néztük, hogy a választási kampányba helyenként bekapcsolódtak. Ennek ellenére – függetlenül politikai nézeteiktől – számítunk munkájukra. Szeretném leszögezni: sem az apparátusban, sem máshol nem az határozza meg valakinek a helyét, hogy milyen ideológiai nézetei vannak. Ha vállalja a feladatot, megfelelő a szaktudása és megfelel az elvárásoknak, akkor számítunk a munkájára.
– Akkor a falugazdászok nem integrálódnak a kamarába.
– Úgy vélem, nem, azon azonban gondolkodunk, hogy osztrák vagy német modell szerint működtessük a hálózatot, de nem hiszem, hogy gyors szervezeti változások lennének a következő időszakban. A hangsúly a működőképességen és a zökkenőmentes átálláson van.
– Akkor is, ha az önök által tervezett szakminisztériumi elbocsátások több száz embert érintenek?
– Akkor is. Megdöbbentő volt számunkra, hogy több mint kilencszáz ember dolgozik a minisztériumban.
– Ez túl sok?
– Négy évvel ezelőtt kevesebb mint ötszázan dolgoztak itt. Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy több funkciót átvett a minisztérium, névleg kiépült a vidékfejlesztés, bár ezt az elmúlt négy évben nem nagyon érezték vidéken. A vidékfejlesztést a minisztérium nagyon fontos funkciójának tartjuk, amit az uniós csatlakozás közeledtével valós tartalommal igyekszünk kitölteni.
– Megmarad a minisztérium neve?
– Ez a koalíciós tárgyalásokon dől el. Nekem semmi bajom a névvel. Bizonyos funkciók azonban átkerülnek más minisztériumokhoz, ezzel párhuzamosan az ide tartozó „létszám” átköltözik más helyre, épületet vált.
– Lesznek azonban olyanok is, akik nem válthatnak épületet.
– Igen, de ez, úgy vélem, nem a miniszter feladata, a főosztályvezetők megállapítják, hogy ténylegesen mennyi emberrel tudják feladataikat elvégezni. Az érintettek pontos létszámát nehéz meghatározni, de – már csak a költségtakarékosság miatt is – én legalább tízszázalékos leépítéssel számolok.
– Mit tesznek még az első száz napban a földtörvény módosításán kívül?
– Az első száz nap feladatai között szeretnénk módosítani a jövedéki törvényt, hogy könnyítsük a szőlőtermelők terheit, az ellenőrzést pedig a felhasználókra és a kereskedelemre összpontosítjuk. A hektikusan ingadozó termékpiac kiegyensúlyozására új szabályrendszert vezetünk be. Az idén a gabonapiacon akarunk nagyobb lépést végrehajtani, a kukoricára 21, az étkezési búzára 23 ezer forintos intervenciós árat hirdetünk, ami a termelőnek az önköltség biztos megtérülését jelenti.
– Ön önköltséget említett, de lesz-e hasznuk a termelőknek ilyen intézkedések mellett?
– Átlagos önköltségről beszélek, a kormánynak az a feladata, hogy megóvja a termelőket a piaci ingadozásoktól. Ez olyan alsó ár, ami fölött kialakulnak a belföldi piaci árak. Az intervenciós készletet, ha az gátolja a belső piac pozitív áralakulását, exportáljuk. 2003-tól újabb termékekre terjesztjük ki az uniós rendtartást, a csatlakozás időpontjáig szinte ugyanazt az agrárrendszert akarjuk bevezetni, amelyet az unióban alkalmaznak.
– Az intervenciós árak esetében is az uniós árakkal kalkulálnak?
– Minden évben közelíteni fogunk hozzájuk. Ezzel azt akarjuk megakadályozni, hogy a csatlakozás időpontjában jelentős sokk érje az áremelkedések miatt a fogyasztókat.
– Elodázhatja-e az egyes ideiglenesen lezárt fejezetek újratárgyalása a csatlakozás időpontját?
– Év végére az unió tárgyalási taktikája, amely az agrárügyeket szűk intervallumba szorítja, nehéz helyzetbe hozza az új kormányt, mert ha nem írja alá az agrárfejez

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.