Orosz borúlátás

Szentpétervár. A napokban egymásnak adják a kilincset a vendégek Szentpéterváron. George W. Bush hétvégi látogatása után Tarja Hallonen finn elnök látogatott Oroszország északi fővárosába. Pétervárt ennek ellenére leginkább a város születésnapja, és az ehhez kapcsolódó karneváli események, valamint tegnap a Milan futballcsapatának vendégjátéka tartotta lázban. A lapok és a televíziók ugyanakkor már a mai római csúcstalálkozó esélyeit latolgatják. A többségében szkeptikus vélemények szerint kevés esély van arra, hogy Moszkva az úgynevezett „húszas formulában” egyenjogúan vehessen részt a közös álláspont kialakításában. Reálisabb elemzők ugyanakkor csendesen megjegyzik azt is, hogy Oroszország számára történelmi a mai nap, amikor minden korábbi elképzelést felülmúlóan megpecsételi közeledését a fejlett nyugati országokhoz.
Dmitrij Rogozin, a duma külügyi bizottságának elnöke ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a NATO–orosz viszony pozitív alakulásának újabb lehetősége előtt áll Moszkva. Elsősorban azért, mert kihasználhatja azt a történelmi esélyt, amely rövid távon megengedi, hogy korlátozott forrásait az ország ne az elsősorban virtuális katonai fenyegetés feltartóztatására fordítsa. A politikus ugyanakkor az általános véleményeket leképezve nyugtalanságának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a NATO túlságosan gyorsan akarta tető alá hozni a megállapodást. Ennek magyarázata szerinte, hogy Brüsszel így szeretné semlegesíteni Prága előtt a bővítéssel kapcsolatosan várható orosz ellenvetéseket. Rogozin úgy véli, a NATO attól fél, hogy elszalasztaná az Oroszország közelítésére most kínálkozó alkalmat, hiszen Prága után minden bizonnyal kissé lehűl majd a viszony. Egyes szakértők, így Igor Fegyukin biztonságpolitikai elemző, felhívják a figyelmet arra is, hogy az orosz–NATO szoros együttműködésnek a pénzügyi és technikai mellett a szemléletben gyökerező akadályai is vannak. Moszkva például már csak azért is ódzkodik az egyébként korántsem elképzelhetetlen tagságtól, mert még nem kész a független kül- és katonapolitika ebből adódó korlátozására. Miközben az apparátus részéről többségében olyan hangok hallhatók, hogy a terrorizmus elleni harc leple alatt az Egyesült Államok elsősorban saját uralmát akarja kiterjeszteni a világban, s ez Oroszország számára elfogadhatatlan, a politikai felső vezetés a tavaly szeptember 11. után felgyorsult látványos közeledés mai megpecsételésére készül.