Összekötő kapocs a Belváros

Karsai Károly, Belváros-Lipótváros fideszes polgármestere 1994 óta vezeti a kerületet. Az építész végzettségű politikus mindent elkövet, hogy a Belváros XIX. század végi értékes épületeit megmentse, de ugyanakkor a XXI. század kihívásainak is megfeleljen. Ezért legfontosabb célja a folyamatos rehabilitálás, a parkolási gondok megoldása, akár mélygarázsok építésével, a nagy forgalom okozta zsúfoltság és a tömegközlekedés rendbetétele, valamint a humán gondok megoldása.

A választás végeredménye hogyan érintette a fideszes polgármestert?
– Az első forduló eredményén megdöbbentem. A második forduló után láttam azt, hogy a polgári oldalt még nagyobb erőfeszítéssel kell összefogni, és ez befolyásolni fogja a munkánkat.
– Ez nem lesz könnyű, hiszen ebben az önkormányzatban másodszor történt meg, hogy a polgári többségű képviselő-testület kisebbségbe szorult, mivel jó néhány jobbközép képviselő kilépett. Ezzel pedig a baloldal került többségbe.
– 1994 és 1998 között az MDF erodálása miatt a többség felbomlott. A második periódusban, 1998-ban teljes polgári összefogással nyertük meg az önkormányzati választásokat, azonban a Fidesz-frakció három képviselője később kivált a pártból.
– Vallási okokról hallottam.
– Információk szerint a szcientológiai egyház tanai kapcsán voltak érintettek. A mai napig nem tudom pontosan, hogy tagjai voltak-e az egyháznak vagy sem, de azt elismerték a közvélemény előtt, hogy szimpatizálnak a szcientológiával. Négyen önálló frakciót hoztak létre. Ezt úgy tudták megtenni, hogy a kerület volt MDF-es elnöke – akitől elhatárolódtak a helyi polgári erők – szintén bekerült a testületbe, és az általa képviselt Fórum a Belvárosért Egyesület lehetőséget nyújtott a kiváltaknak, hogy önálló frakciót alakíthassanak.
– Hová szavaznak?
– Egyértelműen az MSZP–SZDSZ működését támogatják, tehát rendszeresen a baloldallal szavaznak. Olyan még nem fordult elő, hogy jelentős kérdésekben velünk tartottak volna, miközben magukat polgáriaknak mondják.
– Voltak olyan fontos döntések, amelyek kudarcba fulladtak a szavazataik miatt?
– Voltak. Emiatt kilenc hónap kiesett az önkormányzat életéből. Miután nem volt többségünk, számos gazdasági, költségvetési, elidegenítési tervünk megfeneklett. Politikai többség hiányában olyan lényeges programokat nem tudtunk végrehajtani, mint például a Bástya utcai üres telkek beépítése. Jelentősen csúszott a Szent István téri mélygarázs kivitelezése is, mivel nem tudtuk a hozzátartozó pénzügyi döntéseket kellő időben meghozni. Így a mélygarázs már csak az új önkormányzati választások után adható át. A csúszás egyik oka itt is az volt, hogy az építés nagy részét önkormányzati ingatlanok elidegenítéséből finanszírozzuk, de a testület nem hozta meg időben a szükséges döntéseket. Az elidegenítéssel havi kétszázmillió forinthoz juthattunk volna, de ez kilenc hónapig elmaradt, s körülbelül 1,8 milliárd forintot nem tudtunk befektetni.
– Mi a helyzet a Szabadság térrel, a szovjet emlékmű alatt épülő mélygarázzsal? Az építés elhúzódása kapcsolatban van a politikai döntés hiányával?
– Nincs. Az eredeti építési engedély évekkel ezelőtt született, ami arról szól, hogy az emlékművet konzerválni kell, de azt nem mondja ki, hogy ez a helyszínen vagy az elszállítás után történjék meg. Az építési engedély az elbontást és a visszaépítést határozza meg. Az orosz fél viszont a kivitelezés közben további kormánygaranciákat kért az eredeti állapothoz képest, s azok beszerzése több hónapig tartott.
– Mi lesz a Szabadság téren?
– Egy nyolcszáznégy férőhelyes földalatti gépkocsiparkoló.
– Ez létszükséglet?
– Igen. A parkolás az V. kerület legnagyobb problémája. A XIX. század végére kiépült városszerkezet egy XXI. századi közlekedési kihívással néz szembe. Ezt a kettőt kell összeegyeztetni, hogy Budapest megőrizhesse azt a rangját, amit világvárosként kivívott a tizenkilencedik század végén. Csakhogy az elmúlt ötven évben a várost nemigen fejlesztették. Egy négyezer férőhelyes mély- és magasgarázs kialakítása sokat segítene a gondunkon, természetesen más közlekedésfejlesztési elképzelés megvalósításával párhuzamosan. Többek között a Kiskörút teljes hosszában beindítanánk a felszíni tömegközlekedést. Az alsó rakpartot technikailag rendbe hozatnánk, a hajókikötőket pedig korszerűsíteni szeretnénk. További terveink között szerepel, hogy a József nádor tér alatt is létrehozunk egy mélyparkolót, s nem tettünk le arról, hogy a déli városrészben található Bástya utcai telkeket beépítsük.
– Térjünk vissza a szovjet emlékműhöz, ott marad, ahol eddig volt?
– Elvileg ott maradhat, legalábbis a jelenlegi testület többségi határozata és az építési engedély szerint.
– Még két nagy gond van a kerületben. Az egyik az úgynevezett Erzsébet-gödör, a másik a Gresham-palota ügye.
– Én mondanék egy harmadikat is: a Városház földszinti részének a beépítése és a mögötte lévő területnek a kialakítása. Az Erzsébet téri gödör ügye lezárult azzal, hogy a föld alatti mű gyakorlatilag elkészült.
– Viszont még nem használható.
– Nincs kiadva a használatbavételi engedély. Amikor a jelenlegi vagy a következő kormány megfelelő főhatóságai és a főváros közötti szerződés vitája eldől, akkor a mi hatóságaink kiadják a használatbavételi engedélyt. Az első szinten, nyolcszáz négyzetméteren kereskedelmi célú helyiségek üzemelnek majd. Ezenkívül két, kétszáz férőhelyes konferenciatermet adnak át. A föld alatti második szinten körülbelül százharminc gépkocsi tud parkolni.
– A Gresham-palota ügye nagy port vert fel, az értékesítésben „benne volt” a kerületi képviselő-testület néhány tagja, valamint az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter is. Ugyanakkor a rendőrség bűncselekmény hiányában a napokban lezárta a nyomozást.
– Ahogyan elmondtam annak idején a rendőrségen is, én semmilyen konkrétumot nem tudok. Az 1998-as önkormányzati választást megelőzően a testület teljes konszenzussal szavazta meg a Gresham hasznosítását, és nem pedig az eladását. Öt százalék önkormányzati tulajdon megtartása mellett egy közös hasznosítást célzó szindikátusi szerződést kötöttünk, amelynek révén megmenthető ez az értékes épület. Aztán, hogy a képviselő-testület egyöntetű döntése előtt vagy közben milyen háttértörténetek zajlottak, azt nem tudom.
– A kerület nemcsak saját ügyeivel foglalkozik, hanem testvérvárosi kapcsolatokat épített ki a határon túli magyarokkal és több várossal.
– A Kárpát-medencében alakítottuk ki az együttműködést, amihez kapcsolódik néhány nyugat-európai város is. Felvidékről Rozsnyó, Kárpátaljáról Rahó lett testvérvárosunk. Itt a lakosság tizenkét százaléka magyar. Erdélyből egy testvérvárosunk van, Gyergyószentmiklós és két partnertelepüléssel van szoros kapcsolatunk: Énlakával és Torockóval. Aláírtuk a partnervárosi szerződést a Délvidék jellegzetes településével, Topolyával.
– Egy belvárosi kerület számára miért érdekes ez?
– Az V. kerületi önkormányzat aprópénzre váltja azt a nagypolitikában meglévő szándékot, amelynek célja a magyarság kulturális, szellemi egyben tartása. Mi egyfajta régióközpontja szeretnénk lenni e településeknek, miután ezeket a testvérvárosokat mi egymással is összekötjük. Ez anyagi áldozatokkal is jár. Énlakán és Torockón például az építészeti örökség megóvásában is részt vettünk. Szeretnénk összekötni a Kárpát-medencei kulturális és gazdasági szálakat Belváros-Lipótváros székhellyel, s összefűzni a berlini testvérvárosi kapcsolatokkal. Ennek a haszna a magyarságtudat kialakításában, megteremtésében rejlik, és ez nem igazán mérhető pénzben. Egy egészséges, monarchiabeli, különböző országok közötti, baráti kapcsolatrendszer kialakítása a cél.