Osztálybéke a „Fináncoknál”

Ki a városból! felcímmel is szerepelhetne a város ízeit feltérképező sorozatunkban ezúttal terítékre kerülő hely, hiszen Pasarét zöldövezete már üdülőhelynek számít Budapest zsúfolt belterületéhez képest. Egy röpke kirándulás az 5-ös autóbusz végállomásától vagy az 56-os villamos legközelebbi megállójától az Ördög-árok mentén a Pénzügyőr S. E. sporttelepéig, s máris kinn vagyunk a nyűgös-bűzös városból. A legszerencsésebb lazán öszszekapcsolni két programot: megnézni egy bajnoki focimeccset, azután kipihenni a látottakat a vendéglő egyik terített asztalánál.
Az egyesület futballpályája már önmagában kuriózumnak számít. Helyszűke miatt, állítólag, jóval keskenyebb a szokásosnál, ami által a szögletrúgások és a partdobások nagyobb gólveszélyt jelentenek, mint másutt (bár ez az eredményeken statisztikailag nem látszik), a pálya egyik hosszanti oldalán egyáltalán nincs hely a nézőknek, ezért a Pasaréti úti kerítésen kívülről is szoktak drukkolni a hazai csapatnak, magukkal cipelt padokra állva, hogy belássanak a kerítésen. Kezdés előtt a felsorakozó játékosok feléjük is megfordulnak üdvözlésképpen, amire a törzspotyások részéről harsány „Hajrá, fináncok!” buzdítás a válasz.
A hivatalosan „Pénzügyőr” néven közismert étterem különösen tavasztól őszig kínál különleges élményt, ilyenkor ugyanis a szabadban is lehet ebédelni, vacsorázni, jókora ernyők oltalmában. A söntés előtti kis terasz asztalai mellől jól lehet múlatni az időt a magas töltésen jövő-menő villamosok figyelésével. A csapolt világos és barna sör mellett egészen jó vörösbort is mérnek, és külön örömet jelent az asztalunkon büszkélkedő hagyományos szódásüveg. Mindenki annyit nyom belőle a fröccsöspoharába, amennyit jónak lát, azután jöhet az újabb liter szódavíz. Az ital mellé – szerencsés napokon – jó ízű fasírtot is ehetünk, a hosszúkásra gyúrt, frissen kisütött, ropogós húsgránátokhoz friss kenyér és kovászos uborka dukál.
Gasztronómiai szempontból az étterem nem tartozik a bonyolultak közé. Amolyan régi vágású kisvendéglőnek számít, pár fajta standard levessel, készétellel és frissensülttel. Rántott sertéskaraj, sertésmáj, sonkás-sajtos göngyölt hústekercs, brassói aprópecsenye; pörköltek és tokányok disznó-, borjú- és szárnyashúsból, télen töltött káposzta, nyáron székelykáposzta stb. Édességnek vargabéles. Egy jobb módú kispolgári család vasárnapi ebédje, mínusz bevásárlás, konyhai nyűglődés és mosogatás. Mindezt gyorsan – és főleg olcsón – elvégzik helyettünk a „fináncok”.
A hely tehát nem ok nélkül népszerű. Vendégköre függetleníti magát az ízlésbeli különbségektől, osztályhelyzetre való tekintet nélkül élvezi a megbízható, házias ételeket, a lezser hangulatot. Előfordulnak ugyan magamutogató, erősen túlöltözött vendégek, mások éppen csak beesnek a teniszpályáról rövidgatyában, trikóban egy izzasztó parti után, és a környékbeli építkezések szakiparosai is megpihennek egy-egy italra.
Privát úr