Van remény. Mert bár a Fidesz vezette kormány bűnei nagyok, a szocialisták mindenre találnak megoldást. De van ok az aggódásra is, mert a Duray Miklóst fenyegető egykori kommunista funkcionárius egyre arrogánsabb. Valószínűleg megártott neki ez a vitatható körülmények között született választási győzelem. Kovács László szerint (Népszava, 2002. április 27.) a Fidesz nem készítette fel ugyan az országot megfelelően az EU-csatlakozásra, de a két utódpárt tudja a dolgát. Ráadásul „a baloldal a szociáldemokrácia, a globalizáció problémáival már több mint három éve komolyan, a Szocialista Internacionálé párizsi kongresszusán is elfogadott dokumentumok alapján foglalkozik”. Komolyan. Éljen a nemzetköziség. Kovács László néhány meglepő kijelentést tett: „Elhatározott szándékunk, hogy nem építünk klientúrát. Sem a gazdaságban, sem a közigazgatásban, sem a kulturális életben.” A nyilatkozó helyében ezt persze mi se tennénk, hiszen az évtizedek óta meglévő klientúrájuk kielégítése sem lesz kis feladat. Tervezik továbbá a hagyományos piacok visszaszerzését. „Elsősorban Oroszország, illetve az egykori Szovjetunió más utódállamainak piacára gondolok.” De hiszen ezek többnyire fizetésképtelenek… Reméljük, hogy a KGST feltámasztása nincs napirenden.
Vannak hazugságok, amelyeket cáfolni sem érdemes: „A Millenáris Parkban zömmel odavezényelt középiskolások voltak, akik nem választópolgárok.” Kovács László a választások második fordulójának éjszakájáról beszélt. És vannak olyan mondatok, amelyekhez kommentárt sem szabad fűzni. „Valóban, Orbán Viktorhoz hasonló figura Nyugat-Európában nem nagyon van. Ő soha nem szenvedett hiányt önbizalomban. Majd meglátjuk, hogy ki nevet a végén.”
Ugyanezen a napon interjú jelent meg a szocialisták miniszterelnök-jelöltjével, Medgyessy Péterrel is (Magyar Hírlap 2002. április 27.). Ő is a meglepetések embere. „A durva, vádaskodó, röplapokat osztogató és azon hazugságokat megfogalmazó kampánnyal szemben mi nyugodt, higgadt kampányt folytattunk.” Ezek szerint Kende Péter szennyirata, az Orbán család ellen évek óta folytatott rágalomhadjárat, vagy a Kósa Lajos elleni gyalázatos provokáció mind az exkommunisták „higgadt” kampányának köszönhető? Az interjút olvasva könnyen azt hihetjük, hogy létezik az MSZP-nek egy másik arca. „Én mindvégig hangsúlyoztam, hogy az MSZP elkötelezetten szociáldemokrata irányultságú, nyitott, toleráns és tiszteli a vallásos érzelmeket. Ezek az értékek a második forduló előtti kampány hevességében mintha nem kaptak volna elég hangsúlyt. Ezt a Fidesz kihasználta, a rágalomkampány ráadásként jött még hozzá. De az emberek okosabbak annál, hogy elhiggyék a sok butaságot, aljasságot, rágalmat.” Az emberek valóban nem hülyék, így most aztán sokan nem értik, hogy például az ifjú szocialisták miért akarták megszállni a templomokat.
De mindez már a múlt. Készül a szép jövő, ahol „kiterjesztjük az esélyeket, kinyitjuk a boldogulás és érvényesülés lehetőségét azok számára is, akik eddig ezzel nem tudtak élni.” Reméljük, ez az ígéret a magyarul tudó jobboldaliakra is vonatkozik.
Testi és szellemi magasságok
Baja Ferenc 145, Horn Gyula 148, Szanyi Tibor 152, Keller László kb. 154 cm magas. A pszichológiából jól ismert jelenség, hogy a növésben visszamaradottak többnyire ambiciózus emberek, aminek egyik oka annak a kisebbrendűségnek a túlkompenzálása, amit alacsony termetük okoz. Miután a baloldali magyarok miniszterelnöke egyik külföldön megjelent interjújában Orbán Viktor termetére célozgatott, mostantól kezdve nincs akadálya annak, hogy mi is nyilvánosságra hozzuk a baloldali blokk tagjainak eddig figyelmen kívül hagyott testi fogyatékosságait és adatait. Itt most a szellemi méretekről és magasságokról az MSZP politikusai érdekében nem szeretnénk szólni. Veretes mondataikat nem kívánjuk idézni. Majd máskor.
Irány a Centrum
Tölgyessy Péter ezúttal is megírta azt a cikkét, amit csak egy elfogult elemző írhatott meg. Aki tárgyilagos, az ilyesmit nem ír le. Ráadásul Tölgyessy évek óta egy jobboldali pártfrakció tagjaként szolgáltat szellemi muníciót a baloldalnak. Így aztán Ágh Attilának, Ripp Zoltánnak és társainak lesz kire hivatkozniuk közhelyes agit-propos állításaik bizonyítására. Tölgyessy évek óta azért számít „kiváló elemzőnek”, mert miközben óvatosan fintorog az MSZP politikai stílusát tárgyalva, jó nagyokat rúg Orbánba és társaiba. Évek óta a sehová sem vezető, mérsékelt, liberális centrumpolitizálás híve. Legújabb nyilatkozata szerint megtartja a Fidesztől ajándékba kapott mandátumát, mert őrá még szükség lehet a jobboldalon. A Békejobbon? Ez a jobboldal szempontjából nem túl biztató perspektíva…
Szobor egy gyilkosnak?
Még csak szerveződőben az új neoliberális, neokommunista-szocialista hatalom, és máris megbillent a világ erkölcsi rendje. Néhány hónappal ezelőtt egy bizonyos dr. Kende Péter gyalázkodó irományt tett közzé Orbán Viktorról. A „művet” az MSZP és az SZDSZ gyűlölködői örömmel fogadták, de a magukra valamit is adó baloldaliak élesen elítélték Kende légből kapott állításait, esztelen gyalázkodását. Kende most arra hivatkozik, hogy „még csak nem is cáfolták, amit írtam róluk” (Blikk, 2002. április 5.). Ezek szerint még annyit sem tud, hogy az aljasságnak és a gyalázkodásnak van egy olyan szintje, ahová ép erkölcsű ember már nem ereszkedik le… (Murphy törvénye szerint egy bizonyos embertípussal azért nem szabad vitatkozni, mert egy kívülálló könnyen összetévesztheti a résztvevőket.) Ezen a szinten van Kende legújabb morális merénylete, amelynek keretében gyilkosnak nevezte az 1957-ben kivégzett Tóth Ilonát, 1956 egyik hősét és áldozatát (Szobor egy gyilkosnak? Népszabadság, 2002. április 22.). Ez a példátlan erkölcsi provokáció sokat elárul a mai baloldal morális állapotáról. Hogyan közölhetett egy ilyen írást a Népszabadság? A főszerkesztő és helyettesei miért nem mondanak le? Miért hallgat Göncz Árpád, Mécs Imre és társai? Vagy ők is szívesebben állítanának szobrot olyan közismert ávósoknak, mint dr. Bauer Miklós vagy Pető László? És szívesen tapsolnának Eörsi Mátyás européer, mértéktartó szoboravatójának?
Vajon Kende Péter – és az őt támogatók – ha nagy ritkán tükörbe néznek, mit látnak?
Olvasói levél (168 Óra, 2002. március 1.)
„Megnyílt a Terror Háza Budapesten. Erre körülbelül akkora szükség van, mint szobakerékpáron a csengőre.” Kíváncsian várjuk, hogy a holokausztmúzeum megnyitásakor közöl-e hasonló stílusú levelet Mester Ákos?
Fidesz-ököl, vasököl, oda csap, ahova köll
Mármint az APEH. Az ötvenes évekre utaló mondat az SZDSZ egyik politikai hirdetéséből való, amit az tesz különösen furcsává, hogy az SZDSZ vezetői közül többek felmenője köztudottan még a kommunista „munkásököl” híve volt. Elgondolkodtató, hogy néhányan képesek egyenlőségjelet tenni az egykori gyilkos erőszakszervezetek, és egy többpárti, parlamentáris demokráciában működő civil, polgári intézmény közé. Az APEH-rendőrség addig teszi a dolgát, amíg lehet. Az MSZP-nek és az SZDSZ-nek nyilván megvan rá az oka, hogy miért szeretné sürgősen megszüntetni azt a szervezetet, amelyik a több százmilliós áfa-visszaigényléseket és a gyanús, nagy összegű gazdasági tranzakciók bevallásait ellenőrzi. Ők nyilván pontosan tudják, hogy miért nincs szükségük az effajta ellenőrző tevékenységre. A közszolgálati televízió vezető munkatársaira ellenben még szükség van. „Menjenek csak be a munkahelyükre, mert csak így lehet majd őket felelősségre vonni. Ellenkező esetben olyan látszat alakulhatna ki, hogy futni hagyjuk őket” (Népszabadság, 2002. április 25.). Hogy a többszörösen megbukott Pető Ivánnak honnan van erkölcsi alapja ilyen kijelentéseket tenni, azt nem tudjuk.
Nem a jövő, hanem a múlt kezdődött újra
Ezt Kende Péter mondta a Bibó István Közéleti Társaság egyik rendezvényén. (Ő nem azonos dr. Kende Péterrel.) A Soros Alapítvány által támogatott rendezvény meghívottjai értetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy a magyar fiatalok nem az SZDSZ-es Új Generáció, hanem a Fidesz mellé álltak. Gombár Csaba szerint Orbán veszélyes ember, aki tud játszani a tömegekkel. Az egykori kommunista ifjúságkutató Kéri Lászlót a jelenség a kommunista ifjúsági mozgalomra, a Hitlerjugendre, de leginkább Mao vörösgárdistáira emlékeztette. Mint látható, Kéri komoly lexikális tudással is rendelkezik. Arról sem feledkezett el, hogy közölje: a kampány során Pokorni Zoltán volt a legaljasabb. Szó volt még Dávid Ibolyáról, aki tojt valami jobbközép tojást, és most ez a tyúk ott kotkodál a kerítésen… Emlékezetes, színvonalas, intellektuális, baloldali este volt a Kossuth Klubban. Az ott lévők egyike sem volt Orbánjugend.
Néhány mondat a konzervativizmusról
Egy politikusnak nem kell sokat tudnia. Különösösen akkor, ha a mozgalomból jött, mert az ott töltött évek duplán számítanak. Szili Katalin (MSZP) nemrégiben kijelentette: nincs szomorúbb látvány a konzervatív ifjúságnál, mert ez olyan önellentmondás, ami élesen szemben áll ’48 örökségével is. Csak találgathatjuk, hogy Szili Katalin mit ért konzervativizmuson? Hagyományőrzést és hazaszeretet? Vagy jobboldaliságot? Vagy mindent, ami nem forradalmi és nem baloldali, azaz nem haladó? Ideje lenne már elfelejteni a márciusi forradalmi ifjúsági napokat, és megszabadulni azok szellemiségétől. Egy politikusnak tényleg nem kell sokat tudnia, de annyi talán mégis elvárható tőle, hogy legalább az alapvető politikai fogalmakkal tisztában legyen.
A szerző a miniszterelnök főtanácsadója, politológus
Kijevi bohócnak nevezte a volt orosz elnök Zelenszkijt
