A főváros gasztronómiai világát pásztázó sorozatunk helyén mostantól fogva újabb, némiképp szezonjellegű ajánlatokkal is szeretnénk kedveskedni olvasóinknak szerdánként: a nyári hónapokban olyan Budapest környéki étkezőhelyeket, arra érdemes kertvendéglőket igyekszünk bemutatni, amelyek megkeresését akár hétvégi családi programként, kellemes kiránduláshoz kapcsolódó szórakozásként bátorkodunk javasolni. A budai hegyvidéktől a Duna mentén át a pesti oldalt környező falvak, üdülőhelyek általunk kipróbált helyeiből adunk közre egy csokorral – elsőként egy kitűnő Buda környéki éttermet ajánlva figyelmükbe.
A várost Budakeszi felé elhagyva, az egyre sűrűbben beépülő Telkin és Budajenőn áthaladva, az út menti szép pincesor után egyből megragadja a szemünket egy takaros, régi épület. A jellegzetes sváb stílusú, vakolatdíszes gazdaház régtől fogva vendéglőként ismert: egy kőbe vésett gót betűs felirat tanúsága szerint Essleiter Matthias és Maria építette 1908-ban, de hat-hét éve még egy Házisárkányhoz címzett, félprivát egység lelt otthonra benne. Azután tulajdonosváltás történt, mindnyájunk szerencséjére, és a sárkány helyett egy Susanne nevű néni neve került fel a cégtáblára. A Tante Susanne étterem azóta igazi gasztronómiai zarándokhellyé vált.
A vendéglő kertje tüstént megteremti a kellő hangulatot és étvágyat üdezöld, gondozott gyepével, a szép fákkal és dísznövényekkel, családias asztalokkal. A kőkerítés sarkában egy példásan restaurált barokk Nepomuki Szent János-szobor figyeli a vendégeket. A kiszolgálás évek óta töretlenül kifogástalan, a főúr napi ajánlataiban nyugodtan meg lehet bízni. Ugyanez vonatkozik a konyha teljesítményére is: kitűnően főznek. Az idei április legszebb élménye egy friss spárgakrémleves volt, társaságunk az egész maradék vacsorakészletet elfogyasztotta. A tavaszi-nyár eleji ajánlatok sorában további izgalmas spárgafogások szerepelnek (ilyen szezonális étlapokat az étterem rendszeresen készít és elküld postán), de a zelleres rókagombaleves, a rókagomba-saláta, a rostonsült cukkini, laska-, vargánya-, tőke- és császárgomba sajtmártással, valamint a cipóban tálalt erdei gombapaprikás is figyelemre méltó. Az étterem húsételei mindig hibátlanok, a konyha erősségei a különböző sült szárnyasok, a grillezett szűzpecsenyék és érmék, például a pácolt-füstölt szalonnacsíkba göngyölt, faszénparázson pirított bélszín. Május végétől – a vadászszezonhoz igazítva – gyöngytyúk-erőlevest, Rába menti vadászlevest, őzpástétomot salátaágyon, fűszerkéregben sült őzgerincet és vörösborban pácolt őzcombot kínál a séf.
Felmerül a kérdés: illik-e ajánlani olyan ételféléket, amelyeket még meg sem ízlehettünk? Nos, a Tante Susanne esztendők óta minden évszakban bevált, megszolgálta a bizalmat. A november 11-i Márton-naphoz kapcsolódóan például már hagyományosan megrendezik a liba- és lúdételek ünnepét. Olyankor természetesen vadfogások is szerepelnek az étlapon, amelyek eddig még nem okoztak csalódást. A fővárosban évente ebből az alkalomból jelenik meg a friss újbor (a villányi Bock gazda Szent Márton-bora), de érdemes megkóstolni a ház saját borát, a rendkívül száraz budajenői rizlinget.
Egyedülálló a magyar csipszadó, más országok is követnék a példát
