Struktúra és filozófia

Lesznek miniszterei az új kormánynak, és a minisztereknek lesznek minisztériumai, s ez bizonyos fokig megnyugtató információ. Jelzi, hogy egyelőre nem vezetik be a népbiztosok rendszerét, így a tanácsköztársaságot formailag bizonyosan nem restaurálják. A jövőben tovább működik a parlamenti demokrácia, hogy formailag-e, avagy lényegileg is – az még a jövő zenéje. Állítólag az előző négy évben sérült a parlamenti demokrácia és a demokratikus közélet, s ennek mi is láttuk jeleit, hiszen az MSZP-s, SZDSZ-es ellenzék egy hosszúra nyújtott kampány terepének vélte a törvényhozás épületét, gáncsolván mindenféle érdemi munkát, értelmes párbeszédet, demokratikus közéletet. Szerintük korlátozták őket jogaikban, amely jogok a megszólalási lehetőségeik mennyiségében testesültek meg, így Bauer Tamás csak 1024 felszólalását tudta elmondani, s szegény Keller László sem tehetett többet potom 581 önálló indítványnál. Letargikus számok ezek, képzeljük el, mi mindent összehordhattak volna, ha nem „korlátozzák” őket véleményük kifejtésében.
Most új parlament van, új módi járja, új remények élednek. Új kormánystruktúra bontakozik ki a homályból, s mutat utat a jövő sötétje felé. Lendvai Ildikó szerint tükrözi a kormányzati filozófiát: „a stabilitás, az átlátható, felelős gazdálkodás, a szolgáló kormány és az egységes kormányzás elve köré épül az új kormányzati szerkezet”. Derék dolog, hogy az alakuló kormánynak már saját filozófiája is van, bár ha Kantot kérdezhetnénk, ő aligha látna szoros összefüggést a stabilitás és a lakásépítésnek a belügyi tárcához való utalása között.
Az Országgyűlés tegnap tárgyalta a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosítását, ami nem egyszerű, száraz felsorolás, hanem különböző területek csereberéje „filozófiai” alapon. Néhány minisztériumot megszüntettek, újakat hoztak létre, egyes tárcákat átcsoportosítottak, más felügyelet alá helyeztek, összességében a lázas és koncepcióban dúskáló munka látszatát keltették. Természetesen minden kormánynak joga és kötelessége, hogy kialakítsa a maga irányítási szerkezetét, főleg ha még filozófiája is van. Hiszen minő meggyőző érv a szociális és az egészségügyi tárca összevonására, hogy a „szegénység és a betegség gyakran jár együtt”. Ezentúl majd elválaszthatatlanok is lesznek, egy egész minisztérium fog gondoskodni arról, hogy a módosabb beteg is elszegényedjék. Ez így jó és igazságos, miként a környezetvédők és a vízügyi lobbi összeboronálása is. Nem helyes, ha két különböző minisztériumból üzengetnek egymásnak, mostantól az irodájukból átüvöltözhetnek a másiknak. A Gazdasági Minisztérium bővítését a közlekedési ügyekkel viszont minden józanul gondolkodó ember belátja: az egyik gyorsul, a másik meg fogyasztja az üzemanyagot. Az meg egyenesen szükségszerű volt, hogy a sokat kekeckedő Ifjúsági és Sportminisztériumot a gyermekek kabinetjévé is avassák. Bár nevezhetnék Csillebérc-lenyúlási Minisztériumnak is, de abba az SZDSZ nyilván nem egyezne bele.
Voltak a parlamenti vitában destruktív hangok. Hogy mást ne mondjunk, Rogán Antal kevés affinitást mutatott a filozofikus mélységek iránt. Ő azon véleményét hangoztatta, hogy az új kormányzati struktúra az MSZP és az SZDSZ közötti koalíciós osztozkodás eredményét tükrözi, s nem valamely bölcseleti konstrukció tárgyiasulása. Az ellenzéki aggályok azonban nem lehettek kerékkötői a haladásnak. A parlament 195 igen szavazattal, négy ellenében, 153 tartózkodás mellett megszavazta a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvény módosítását. Lesz – mit is beszélünk –, már van új kormányzati struktúra, egy-két nap, és a bőrünkön is érezzük.