Szerecsenmosdatás Izraelben?

-Háttér-
Izrael egységkormányának vezető ereje, a Likud tömörülés vezetőségi ülésén a független palesztin állam létrehozása ellen foglalt állást. Az előterjesztés ötletgazdája az a Benjamin Netanjahu volt, aki kormányfőként korábban már bebizonyította kérlelhetetlenségét, palesztinokkal szembeni ellenszenvét. Ariel Saron jelenlegi miniszterelnök viszont a Palesztina létrehozásáról való tárgyalások lefolytatását támogatta, pedig ő sem palesztinbarátságáról híres. A döntés egyértelmű kudarcnak tűnik Saron számára – azonban lehet, hogy mégis ő, a Közel-Kelet legkegyetlenebb politikusa kerül ki győztesen a párharcból.
Egyes elemzők előrehozott kampányról beszélnek. Jövőre ugyanis választásokra lesznek Izraelben, és a Likud dönthet arról, hogy a „Buldózer” Saron, vagy „Bibi” Netanjahu képviselné jobban a meglehetősen szélsőséges értékeiket. Mindkét politikus bizonyított már az elvek gyakorlati megvalósítása terén, a kérdés csak az, vajon a zsidó állam meglehetősen rossz nemzetközi megítélésének kozmetikázása folyik, vagy valóban palotaforradalom van készülőben. A Likud ugyanis lehet, hogy Saront próbálja elfogadtatni a nemzetközi közösséggel. A párt döntése egyértelműen Saront helyezte a megegyezésre kész, realista és diplomatikus vezető szerepébe, Netanjahu pedig a szélsőségesek képviselője, akikkel egyébként Izraelben Jordánt lehet rekeszteni. Mint Franciaország példája is mutatja, a szélsőségek ellen könnyű egységbe szólítani a nemzetet, így Saron megerősítheti pozícióját és egyúttal tisztára moshatja véres múltját és jelenét a külföld szemében.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Izraelről van szó, és ebben az esetben hiba európai normák alapján értékelni a helyzetet. A Likud vezetése talán valóban elvesztette a türelmét, és véget akar vetni Saron „túlzott lágyságának”. A Szentföld oszthatatlan, a telepesek pedig épp az izraeli fennhatóság szavatolásaként laknak a palesztinok között. Palesztina esetleges kikiáltása esetén a zsidótelepeket minden bizonynyal fel kellene számolni, ami sokkal többet jelent a presztízsveszteségnél; Izraelben egyenesen nemzeti tragédiaként fognák fel. Netanjahutól kemény fellépést, a katonai akciók minden eddiginél intenzívebb folytatását, a palesztin ellenállás végleges letörését várják el a likudosok. A békét viszont nem a tankok hozzák el a Szentföldre. Simon Peresz, a munkapárti kormányfőhelyettes és külügyminiszter szerint korábbi politikai ellenfeleinek döntése a demográfiára hagyja a döntést a nemzet helyett. S mivel a palesztinok valóban jóval több gyermeket hoznak világra az izraelieknél, a diplomácia irányítója szerint a zsidó állam lakosainak egy idő után el kell fogadniuk, hogy egy arab többségű országban élnek.