Tábla- és köpönyegcserék

Jó két hónappal ezelőtt, március 5-ei jegyzetemben, Elvtársi séta címmel arról írtam, hogy a Normafától nem messze, a Frank-hegyi turistaház márványtáblával hirdeti Kolacskovszky Lajos természetjáró érdemeit, a hazai természetjáró mozgalomban. Akkor azonban azt is megírtam, hogy Kolacskovszky Lajos természetbúvár, az 1919-es Tanácsköztársaság Heves megyei direktóriumának tagjaként részt vett a hevesi vérengzésekben, több ártatlan parasztember, katona lett áldozata a kegyetlenkedéseknek. Akkor azt is megjegyeztem, hogy ideje lenne a poros történelmet ezen a téren is letisztítani, s a kétes értékű példaképektől megszabadulni. Több olvasónktól levelet kaptam, hogy valóban szégyen a demokrácia tizenkettedik évében az ilyen emberek népszerűsítése, akinek egyébként nem sok köze volt a turistaház megépítéséhez.
Mit tesz Isten, az országgyűlési választások előtt egy héttel arra sétáltam az erdei úton és meglepődve tapasztaltam, hogy a márványtáblát lecsavarozták a turistaház faláról és csak a gyászkeret éktelenkedett ott. Nagyon megörültem ennek, mondtam is magamnak, érdemes írni, van hatása, hiszen olykor megvan a látható eredménye. A tábla levételét hírül is adtam volna lapunkban, de engem is, mint mindannyiunkat elragadott a választás heve és későbbi időpontra halasztottam az örömhírt. De – az ördög nem alszik jelszóval – a múlt hét végén még egyszer elmentem a turistaházhoz, hogy megnézzem a márványtábla sorsát, nem rakta-e vissza véletlenül, valami arra tévedt madár. A márványtáblát nem rakták vissza, mivel kiderült, hogy felújítják, tatarozzák az épületet. Tehát csak ezért történt mindez, a féltve őrzött „kincset” addig a pincében őrzik? Most ideiglenesen egy faházban működik a büfé, nehogy elszokjanak onnan a vendégek. Arra sajnos nem tudtam egyértelmű választ kapni, hogy a turistaház átépítése után visszakerül-e a kétes értékű névjegy.
Persze ilyenkor minden megtörténhet. Ismét az átfestések, átöltözések korát éljük. Egyik, közelben lakó nagyhangú ismerősöm, aki előbb MIÉP, majd Fidesz szimpatizánsnak mondta magát – erre nem kérte senki – , most a választások után újra a szocialista igét hirdeti a helyi művelődési házban és kocsmában. Egy másik, aki nevezetesen tanár, már repesve várja a direktívákat, a majdani SZDSZ–MSZP vezetésű oktatási minisztériumból. Azért meg kell jegyeznem, hogy 1994-hez képest mostanában ezek a hangok, mintha egyre erőtlenebbek lennének és tapasztalatom szerint, mintha egyre kevesebben jelentkeznének új ruháért. Sőt, kapom a telefonokat rég elfelejtett barátoktól, ismerősöktől, hogy lennék-e szíves hozzájuk csatlakozni, mert szervezik a polgári köröket, s ha kell, vállalják a nyilvánosságot. Mintha a görcsös, az évtizedek alatt kialakult félelem, a nézetekért való kiállás most már nem ugyanaz lenne, mint a Horn-kormány idejében. Meglepő, de a polgári körök, baráti társaságok szervezői között rengeteg a fiatal. Nem panelszerűen, hanem okosan, higgadtan érvelnek. Valami történt a két választás között Magyarországon.
Mindenesetre, a szabad gondolkodás bátor vállalásának próbája lesz, ez az elkövetkezendő néhány év. Én jövő hónapban is elsétálok a Frank-hegyi turistaházba. Kiváncsi leszek, vajon legyőzték-e félelmüket, netán előítéletüket a tulajdonosok? Vajon végleg sutba dobták-e a nem vállalható múltat!